Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Azokat ültetitek-e a bírói székbe, akiket semmibe se vesznek a gyülekezetben?      l.Kor. 6,4

Most lássuk a második csoportját azoknak a dolgoknak, amiket Pál egyrészt kicsivé, másrészt naggyá tesz. Kicsivé teszi az evilági bíráskodást. A bírókat "igaztalanoknak", "hitetleneknek", "a gyülekezet előtt megvetetteknek" nevezi. Ezekben a kifejezésekben vajon a világi felsőbbség és a bírói hivatalnokok megvetése rejtőznék? Egyáltalán nem! Pál tiszteli a felsőbbséget, és elismeri tekintélyét Rm 13,1-7). Pál azonban itt mást tart szem előtt. Ezt mondja: a pogány bírók semmit sem értenek a belső, lelki életből, Istenben és az Úr Jézusban való hitből. Minden tiszteletük mellett, amelyet emberektől nyernek, Isten előtt kárhozatra méltó bűnösök. Nincs meg az az igazságuk, amely Isten előtt érvényes, mivel hitetlenségük miatt Isten nem mondhatja ezt nekik: "előttem igaz vagy", ezért "igaztalanok". Ezért mondja Pál: ilyen emberekhez szaladtok peres ügyeitekkel? Nem tudja ezt köztetek egy hívő sem elintézni? S milyen naggyá teszi Pál a civakodó emberek balgaságát és bűnét! Így kezdi: hogyan vetemedhettek arra, hogy hitetlenek előtt törvénykezzetek? Vakmerőség és arcátlanság kell ahhoz, hogy a Jézus Krisztussal közösségben lévők a perlekedésben így megfeledkezzenek magukról. Pál ezt írja az 5. versben: "Megszégyenítésetekre mondom!" - S Pál nem túloz, amikor Isten Lelke által így szól: "Ti okoztok sérelmet és kárt, méghozzá atyafiaknak". Ennyire megfeledkezhetnek a keresztyének magukról! A kapzsiság, a Mammon-imádat így elragadtatja még azokat az embereket is, akik megismerték az Urat! Ne gyengítsük, és ne okoskodjuk el ezeknek a bibliai kifejezéseknek az élét, amik a pereskedő keresztyének ellen szólnak! A civakodó keresztyének veszélyes tévúton vannak. "Miért nem tűritek inkább a sérelmet? Miért nem viselitek el inkább a kárt?" (7. v.)