„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Lukács szerinti evangélium 14. fejezet 11. verse
Csak mikor? Ezt szoktuk kérdezni, akkor, amikor valaki ezzel a verssel közelít felénk, hogy megnyugtasson minket. Én többször éreztem magam megaáztatott helyzetben, mint fordítva ezért, szívesen végig néztem volna a másik bukását. Ez így leírva nagyon durván hangzik, de lehet másokban is megfordult már ez a gondolat... Nem akarok hazudni senkinek, bennem nem is egyszer!
Nem helyes, tudom! Nem szeretném senkinek a bukását végignézni. Nem akarom, hogy rossz legyen bárkinek is. Szívem minden vágya az, hogy minél több ember megismerhesse Jézus Krisztust, aki önmagát megalázta érted és értem. Fel nem foghatom, hogy milyen áldozatot hozhatott Valaki értem, aki nem vagyok érdemes semmire.
„Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig (Jeremiás Siralmai 3. fejezet 26. vers) Ez jut eszembe, amikor rossz gondolataim támadnak. Nem kívánhatok rosszat senkinek.
Ugyanakkor ne legyünk felfuvalkodottak. Ne higgyük magunkról azt, amik nem vagyunk. Minden, amit elérünk azt nem egyedül értük el. Az Isten segítségével van, amink van! Ha azt gondolod is, hogy magadnak köszönhetsz mindent, nem árt, ha tudod, hogy ha Isten adta volna neked, nem lenne semmid. Ezért ne légy felfuvalkodott, inkább hálával tartozol! Elsőként magamnak címeztem ezeket a sorokat! Hálával teli boldog napot kívánok mindenkinek!
Szerző: Laszlo Osvald
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése