Napi áhítat- Gyümölcstelen szőlővessző?

Hét témája: Mi vagy?

Olvasmány: Jn 15,1–8


A fa a gyökeréből táplálkozik. A mi gyökérzetünk maga Isten.

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.”
Magyarázat

Mi végre való az életünk? Miért vagyunk még ebben a világban? A Biblia egyértelmű választ ad kérdéseinkre, hogy gyümölcsöt teremjünk Isten dicsőségére. Életünk nem lehet öncélú, ahogyan szőlőt sem azért ültet az ember, hogy csak legyen, hanem azért, hogy felnövekedve termést hozzon.
Világunk gyakran hangoztatott jelszava az önmegvalósítás. Ez alatt azt érti, hogy az embernek senkire és semmire sem kell tekintettel lennie, csak önmagára, hogy elérje saját boldogságát.
Ennek az alapelvnek köszönhetően korunk embere végletekig önzővé vált, szinte semmit sem tesz anélkül, hogy érdeke fűződne a dologhoz. Saját forrásból táplálkozva akarunk gyümölcsöket teremni a saját dicsőségünkre és élvezetünkre. Ebből az állapotból mozdít ki bennünket Isten a megtérésünkkor és a hívő életünk során folyamatosan.
A Biblia szerint nem abban találhatjuk meg boldogságunkat, ha saját álmainkat kergetjük, vagy a környezetünk által diktált életcélokat próbáljuk elérni, hanem abban, hogy Isten céljainak rendeljük alá életünket, hogy gyümölcsöt termünk az ő dicsőségére. Önmagunktól pedig erre képtelenek vagyunk. Szükségünk van az Istennel való szoros kapcsolatra, ahogyan a szőlővesszőnek is a szőlőtőkén kell maradnia és belőle táplálkoznia
(Merényi Zoltán)