Mindennap az Ige fényében-A LEPECSÉTELT KÖNYV

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 5,1-5 1 És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve; 2 és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: "Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?" 3 De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. 4 És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen. 5Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: "Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét".  "És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet." (Jel 5,4) Még senki sem talált ki olyan elméletet, amellyel meg lehet magyarázni a nemzetek felemelkedését és bukását és az eseményeknek az egész láncolatát, melyet történelemnek hívunk. Nagyon pontatlanul beszélünk ugyan "haladásról" és "primitív társadalmakról" meg a "jövő társadalmáról", de tulajdonképpen nem tudjuk, hogy mit is mondunk ezzel. Az események terve és célja kicsúszik a kezeink közül. Senki nem képes elolvasni a történelem szövegkönyvét. A könyvtekercs le van pecsételve. Olyanok vagyunk, mint egy flotta tengerészei, akik kifutnak a kikötőből az expedícióra vonatkozó lepecsételt parancsokkal. Nap múlik nap után, és mi evezünk az egyre hömpölygő tengeren. De senkit nem találnak méltónak arra, hogy felnyissa a könyvtekercset, s hogy végrehajtsa a parancsokat. A napok után hetek jönnek, és a hetek után hónapok. Állandóan találgatjuk, hogy ugyan mi a küldetésünk célja. Mégsem látunk semmit, csak nyugtalan, végtelen tengert. "Nagyon sírtam, mert senki nem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet." Vannak pillanatok, amikor bevalljuk, hogy tudatlanok vagyunk. Senki sem tudja, hová megyünk. Most figyeld meg, hogy nem egy angyal, hanem egy vén mondja Jánosnak, hogy hagyja abba a sírást. A Vén az egyházat képviseli. Isten szolgái nem csupán együtt sírnak az egész emberiséggel, hanem ismerik is a történelem titkát, mivel hogy ismerik Krisztust. Természetesen nem szabad azt a látszatot keltenünk, hogy többet tudunk, mint amennyit valóban tudunk. Vannak emberek és csoportok, akik egynek tekintik magukat a keresztyén egyházzal, s közben rossz szolgálatot tesznek nekünk és Krisztusnak. A Biblia fényében magyarázzák az elmúlt történelmet és a legfrissebb eseményeket. Még a jövő eseményeinek menetét is megrajzolják körvonalakban, és isteni érvényt követelnek az újságoknak, amelyeket az utcán árusítanak, és a könyveknek, amelyeket a szatócsboltok pultján kínálnak eladásra. Kínos helyzetbe hoznak bennünket, és óhatatlanul hitelvesztetté teszik az evangéliumot azok szemében, akik nem ismerik az Urat. A hívők nem tudnak mindenre válaszolni. Ahhoz azonban van joguk, hogy mindenkinek mondják: "Ne sírj!". Jézus Krisztus végrehajtja Isten tervét.