Varga László: Isten asztaláról

"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa."      Máté 5,3

Szegény az, akinek hiányoznak élete fenntartásához szükséges javai, eszközei, s így másokra - gazdagokra - van utalva, hogy azokat megszerezze. Lelki szegény az, aki tudja, hogy hiányoznak lelki élete fenntartásához szükséges eszközei, s így rá van utalva arra, aki egyedüli Ura és birtokosa a lelki javaknak - Istenre. Aki magát lélekben gazdagnak gondolja, és nem látja, milyen szükséget szenved lelki javakban, azon az isteni kegyelem leggazdagabb kiáramlása sem segít, mert képtelen segítségét elfogadni, Isten pedig erőszakkal senkit sem tesz boldoggá. Aki felismeri a maga lelki szegénységét, megnyílik előtte a lehetőség, hogy elfogadja és felhasználja Isten ajándékait, melyeket Isten teljes gazdagságában megad annak, aki azt kéri, hiszen Isten megígért országa a kegyelem teljességét, Isten minden ajándékának összességét, annak birtoklása pedig a tökéletes emberi boldogságot jelenti.

Jó Atyánk, könyörgök a boldogságért. Ha nem tudok boldoggá lenni, hibáztatom a világot, az embereket, sokszor magamat, hogy miért nem vagyok ügyesebb, irigylem a mások boldogságát, azt gondolva, hogy ők rátermettebbek. Gazdag szeretnék lenni testben és lélekben. De a boldogságot sem megvásárolni, sem megszerezni nem lehet, csak Tőled kaphatom ajándékba. Nem az ügyességem hiányzik, hanem a hitem. Nem vagyok képes magamat egészen, fenntartás nélkül rád bízni. Pedig olyan szegény vagyok nélküled. Fogadj el engem, Atyám, amint vagyok! És adj erőt, hogy lelki szegénységemet valóban elismerjem, minden jót csak tőled kérjek! Add meg azt a boldogságot, ami ígéreted szerint már most a miénk lehet: mennyei országod kegyelmi ajándékait mind itt a földön, mind majd az örök életben! Ámen.