(Lukács 22:32)
Jézus közölte Péterrel, hogy Sátán meg kívánja rostálni őt, mint ahogy a búzát szokás. (31. vers)
Tudjuk az Igéből, hogy később azon az estén Péter háromszor tagadta le, hogy ismeri Jézust. (Lukács 22:54-62).
Úgy tűnt, hogy az ördög sikerrel járt annak ellenére, hogy Jézus imádkozott érte. Jézus imája megválaszolatlan maradt? Bizonyára nem!
Ebben a versben Jézus arról is beszél, hogy Péternek mit kell tennie, miután megtér. Ebből következően, Ő előrelátta Péter tagadását, imádkozott, hogy ne valljon kudarcot a hite, és így is lett. Lehetséges, hogy kudarcot vallunk a cselekedeteinkben, de nem vallunk kudarcot a szívünkben.
Azon az estén Péter azt mondta, hogy egészen a halálig fogja Jézust követni. (33. vers) Azzal bizonyította ezt, hogy megpróbálta megvédeni az Urat a római katonák ellen, akik azért jöttek, hogy elfogják Őt. (Lukács 22:50,51) Ez egy öngyilkos küldetés volt. Ha Jézus nem lépett volna közbe, akkor Péter megöleti magát. Nem kétséges, hogy Péter szívében odaszánta magát Jézusnak.
Hozzánk hasonlóan miután megtörtént Péter bátorságának “nagy belépője”, arra már nem volt felkészülve, hogy megvívja később a szellemi csatát. Ha a harcot a fizikai világban kellett volna megvívni ököllel és karddal, akkor Péter halálig harcolt volna. De nem tudta, hogy szellemben hogyan álljon meg. Péter megtagadta az Urat a szájával, de a szívével nem. Azzal a bűnbánattal bizonyította ezt, amit akkor tapasztalt, amikor látta, hogy az Úr megfordul és ránéz. (Lukács 22:61.)
Talán kudarcot vallottál bizonyos dolgokban az Úrral kapcsolatban, a cselekedeteidben. Jézus imádkozott érted, hogy ne fogyatkozzon el a hited. Ezt tudva, ismét felállhatsz, ahogy Péter tette, és teljes szívedből szolgálhatod az Urat mindennel, amit teszel. Emlékezz arra, hogy Isten pont Pétert használta Pünkösd Napján, hogy az első evangéliumi üzenetet prédikálja.
