Carl Eichhorn: Isten műhelyében- A bûn lényege

,,Mindenki, aki a bûnt cselekszi, az Isten törvényét is megszegi; a bûn pedig a törvény megszegése. ,,- (1 János 3, 4)

Az apostol bepillantást nyújt itt a bûn lényegébe. A bûn Isten törvényének semmibevevése, sõt nyílt lázadás személye ellen. Milyen sekélyes és felületes az emberi elképzelés a bûnt illetõen! Csak gyengeségnek látja azt. Bûn helyett inkább hibákat emlegetünk, melyek megbocsáthatók s amiket az ember maga is könnyen el tud intézni. Szívesen hárítjuk a bûnt a szülõkre is és megnyugtatjuk magunkat, hogy „öröklött terheltség". Sokan mentegetik vétkeiket természetes hajlamaikkal: én már ilyen vagyok, tehetek én róla? Mások egyáltalán még csak hallani sem akarnak a bûnrõl. Mi volt az oka annak, hogy egész nemzetek buktak el a történelem folyamán? Az, hogy sokan nem tudták többé, mi a bûn. Elveszítették az Istennel való kapcsolatot és lelkiismeretük elnémult.

A bûn nemcsak félrelépés, eltévelyedés, vagy egymással szemben elkövetett jogtalanság; hanem végsõ fokon Isten szent igazságának megsértése, felségsértés. Isten nem olyan, mint aféle „jószívû" ember, aki szemet húny a bûn fölött. Õ szent, igaz s ezért a bûn összeegyeztethetetlen a személyével. A bûn elviselhetetlen ellentmondás Isten lénye ellen. Nem nyugodhat bele minden további nélkül, különben hûtlen lenne önmagához.

Aki egyszer valóban megtapasztalta a bûn hatalmát, az nemcsak szégyenli önmaga elõtt is, hogy ennyire megfeledkezett magáról és engedte magát sodortatni, hanem azt mondja a zsoltáríróval:„Egyedül te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemed elõtt" (Zsolt 51, 6). Ha valaki bûnösnek ismeri fel magát, az nem emberi ítélõszék elõtt áll, hanem Isten elõtt, akit megbántott és akinek büntetõ ítéletét magára vonta. Ha valaki gonoszt cselekszik, úgy érzi, hogy útjában áll Isten és ez nyugtalanítja õt. Annak örülne legjobban, ha Isten egyáltalán nem lenne. Ezért lesz a bûnösbõl végül is istentagadó. Az Isten ellen való gyûlölet, mely ott rejtõzik minden bûn mélyén, egyre inkább elõtérbe kerül, végül is Istennel szemben való lázadássá válik és a szent dolgok felett való arcátlan gúnyolódásban lesz nyilvánvalóvá. Csak ha felismerjük a bûn szörnyû voltát, értjük meg a Fiú kereszthalálát és magasztaljuk Istent, hogy Jézus a kereszten az igazságnak is teljesen eleget tett, de bûneinket is teljesen eltörölte.

KENNETH COPELAND- Merülj el az élő Igében!

Mert az Istennek Igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szellemnek és a léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szívnek gondolatait és szándékait. – Zsidó 4: 12.

A Mindenható Isten élő Igéje az egyetlen erő, ami elég nagy ahhoz, hogy megfegyelmezd a testedet. Az egyetlen erő, ami által képes vagy úgy gondolkodni, nézni, beszélni és cselekedni, mint egy újjászületett ember.

Amikor keresztény lettem, erős dohányos voltam. Minden elképzelhető módon próbáltam leszokni, de semmi nem használt. Több hónapos küszködés és kudarc után elhatároztam, hogy ellátogatok Hilton Sutton összejöveteleire a Texas állambeli Houstonban. Mielőtt bementem az alkalomra, betettem a cigarettákat a kocsi kesztyűtartójába, és otthagytam. Eladdig nem sokat tudtam az Igéből, és soha nem tapasztaltam meg Isten erejét. Ezért, amikor elkezdtem hallgatni a szolgálókat, akik a Szent Szellem kenete alatt prédikáltak, teljesen lenyűgözött. Elmerültem az élő Igében. Másra vágytam már, mint azelőtt. Istenből akartam még többet és többet. Életemben először váltak élővé számomra az igeversek. Amikor vége lett az összejövetel sorozatnak, és elindultam hazafelé, megtaláltam a cigarettás dobozt a kesztyűtartóba begyűrve, és feltűnt, hogy egész idő alatt nem is hiányzott.

Mi történt? Az Ige elvette tőlem a dohányzás iránti vágyat. Megerősített, hogy meg tudjam fegyelmezni a testemet. Amikor megláttam Jézust az Igében, a Mindenható Isten kenete alatt teljesen szabaddá váltam, nemcsak a szokástól, de a kívánságtól is!

Merülj bele ma az élő Igébe, és fedezd fel az erőt, ami örökre szabaddá tehet téged.

Igei olvasmány: Zsoltárok 119: 1 - 9

GLORIA COPELAND-A szentség élete!

Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. 

– János 14: 21

Az életnek van egy olyan dimenziója, amit csak akkor tapasztalhatsz meg, ha eltökéled, hogy az életed minden területén az Atya tetszésére leszel.

Ebben a dimenzióban Jézus valóságossá válik a számodra, és kijelenti, kinyilvánítja magát neked. Nem sokkal a századforduló után Isten kitöltötte a Szellemét, és szellemi ébredést indított az Azusa utcában (Los Angeles). Csodálatos időszak volt, az emberek élete teljesen megváltozott. Minden más elveszítette a fontosságát számukra. Természetfeletti dolgok történtek. Isten kinyilvánította magát nekik. Azokat, akik részesei voltak ennek az ébredésnek, „szentekként” ismerték a világban. Azért kapták ezt a címet, mert láthatóan különböztek mindenki mástól. Mindent elhagytak, amiről úgy gondolták, hogy nincs Isten tetszésére. Annyira belemerültek a szellemi birodalom dolgaiba, hogy elvesztették az érdeklődésüket a természetes dolgok iránt.

Kevés hívő tudja, mit jelent a szentség. Még kevesebben értik Isten Szellemének kiáradását, amit azok tapasztalnak meg, akiknek van bátorságuk belelépni. A szentség egyszerűen azt jelenti, hogy elkülönítjük magunkat Isten számára. Ezt tesszük nap, mint nap az életünkkel. Isten Igéje és a Szellem vezetése alapján irányítjuk az életünket. A szentség azt jelenti, hogy úgy gondolkozunk, mint Isten, elfordulunk a világ dolgaitól, és Istennel egyetértésben élünk. A szentség senkivel nem történik meg csak úgy. Elhatározás kell hozzá.

Hozd meg ezt a döntést ma!

Szeresd Istent teljes szívedből azzal, hogy megtartod a parancsolatait. Meg fogja mutatni neked a szeretetét, erőteljes, új módon fogja kinyilvánítani magát neked. Kiárasztja a Szellemét rád, ahogyan az Azusa utcai hívőkre is, és szellemi ébredést fogsz megtapasztalni!

Igei olvasmány: 1Thesszalonika 4: 1-8

KENNETH COPELAND Figyelj a szavaidra!

A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.– Példabeszédek 10: 19.

Nekünk, hívőknek el kell kezdenünk odafigyelni a szavainkra! Nem szabadna úgy beszélnünk, mintha nem számítana, mit mondunk. Úgy kell használnunk a szavainkat, mintha az életünk függne tőle – mert Isten Igéje szerint így is van! (Példabeszédek 18: 21)

Túl sok – a Példabeszédek 19: 1 szavaival élve – a gonosz nyelv. 

Ez többet jelent, mint hazudni és világiasan beszélni. A gonosz nyelv engedetlenséget jelent. 

Azt jelenti, hogy nem beszélünk Isten Igéjével összhangban. Mindannyian beleestünk már ebbe a hibába. Azt mondjuk például: hiszem, hogy Isten meggyógyít, aztán odafordulunk valakihez, és így szólunk: „Ha nem múlik el ez a fájdalom, belehalok!” Ez hitetlen, Isten Igéjével ellentétes beszéd. ”Ó, Copeland testvér, tudom, hogy ezt mondtam, de igazából nem úgy gondoltam.”

Jegyezd meg, a szellemi birodalom nem a szerint működik, amit gondolsz. Hanem, amit mondasz. 

A Márk 11: 23 így szól: „ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.”

Ez a vers nem azt mondja: meglesz neked, amit gondolsz, hanem azt, hogy meglesz neked, amit mondasz. Az számít, ami kijön a szádon. Persze, nem azt mondom, hogy állandóan görcsben kell lenned, és a miatt kell aggódnod, hogy mi jön ki legközelebb a szádon. 

Csak használd azt a bölcsességet, amit kaptál Istentől. Tanítsd meg a nyelvedet engedelmeskedni az Igének. Aztán, amikor leginkább szükséged lesz rá, meg fogod látni, hogy az Ige gazdagon lakozik benned!

Igei olvasmány: Példabeszédek 10: 11 - 21.

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 127. rész

1. Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.
2. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.
3. Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.
4. Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak.
5. Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.

KENNETH COPELAND- A szeretet szövetsége!

,,Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az egyszülött Fiát adta. ,,– János 3: 16.

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy adott… és adott… és adott.

Ezt az üzenetet közvetíti nekünk a Biblia az elejétől a végéig. Elég egyszerűen hangzik. Mégis kevesen értik igazán. El tudjuk fogadni azt a gondolatot, hogy Isten erős.

Megértünk egy olyan Istent, aki azt szeretné, hogy szolgáljuk Őt. De egy Mindenható Isten, aki annyira szeret minket, hogy arra vágyik legjobban, hogy adjon nekünk? Ezt nehéz elhinni. Isten évezredeken keresztül igyekezett elültetni az emberek szívében a kijelentést a szeretetéről. Szeretetteljes ígéreteket tett az áldásról és a védelemről. De mindig ugyanazzal az akadállyal kellett szembenéznie: az emberek egyszerűen nem tudták elhinni az ígéreteket.

Ábrahám története tökéletes példa erre. Nem volt hozzászokva az adakozó Isten gondolatához. Végül is, mint holdimádó nőtt föl, és persze soha nem tűnt úgy, hogy a hold bármit is akarna tenni érte. Aztán találkozott El Shaddaijal, a mindenség legnagyobb Lényével. Az egyetlen Mindenható Istennel. És az első dolog, amit El Shaddai tenni akart az volt, hogy adjon.

Isten ígéretei úgy megdöbbentették Ábrámot, hogy nem tudta elhinni őket. „Uram, Isten,” kérdezte, „miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?” (1 Mózes 15: 8) És Isten mit válaszolt erre? Vérszövetséget kötött vele. Ez a szövetség örökre választ adott Ábrám minden létező kérdésére Isten szeretetével és hűségével kapcsolatban. Miután a vér kiontatott, Ábrám tudta, hogy Isten komolyan gondolja, amit mondott.

Isten ugyanezt tette érted is. Vérszövetséget kötött veled. És a saját Fiát áldozta fel ezért. Jézus megtört teste és kiontott vére örökké bizonyítja Isten szeretetét irántad. Az úrvacsora révén pedig arra késztet téged, hogy újra és újra megemlékezz erről azért, hogy ha az ígéretébe vetett hited meginogna, „erős vigasztalásod legyen”. (Zsidó 6: 18) Szerezz kijelentést Isten irántad való szeretetéről a szövetségről való elmélkedéssel. Vedd a kenyeret és a poharat. Menj az Úr elé, vegyél úrvacsorát, és elmélkedj Jézus testéről és véréről, mint ami által a Mindenható Isten családjának tagja lettél. Többé nem lesz kérdés, hogy Isten szeret-e téged. És ha egyszer elhiszed az Ő szeretetét, soha többé nem kételkedsz az ígéreteiben.

Igei olvasmány: 1Mózes 15

Múlt héten egy lelkész autóval utazott valahova...

Múlt héten egy lelkész autóval utazott valahova, amikor megpillantott egy öregembert az út szélén. Felvette, és miközben mentek, az öreg a lelkészhez fordult és így szólt: Fiam, hallottad, mi történt a Mennyben tegnap este?
A lelkész megdöbbent a kérdésen, leparkolt az autóval és megkérdezte: Valami baja van, uram? Honnan tudhat ön arról, mi történik a Mennyben?
Az öregember ekkor így szólt: tegnap este a Mennyben Isten nagyon dühös lett az emberekre, és megparancsolta angyalainak, hogy fújják meg a trombitáikat. Az angyalok felvették a trombitákat és már meg akarták fújni, amikor Jézus térdre esett Isten előtt és könnyek között kezdett esedezni. Kezéből és testéből friss vér folyt ki. Azt mondta Istennek, hogy nem lehet, hogy halála hiábavaló legyen.
Isten nem nézhette Szentje fájdalmait, de a gonoszok romlottságát sem, ezért ezt mondta: MÉG EGY UTOLSÓ ESÉLYT ADOK NEKIK!
Akkor Jézus odafordult az angyalokhoz és megparancsolta nekik, hogy szálljanak le nagy számban a Földre és mondják el az embereknek: A VÉG KÖZEL, JÉZUS NAGYON HAMAR VISSZAJÖN!
A lelkész leizzadva és sírva ezt kérdezte az öregembertől: Uram, honnan tudja ön ezt? Az öregember így válaszolt: Én egyike vagyok azoknak az angyaloknak, akik elküldettek a Földre. 

Használd a rendelkezésedre álló csatornákat, hogy minél többekhez eljusson ez az üzenet. Nincs vesztegetni való idő! Kérlek! Azzal az öregember eltűnt a szeme elől.

Forrás: Zsuzsa Harazinne

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 116. rész

1. Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2. Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
3. Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
4. És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5. Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6. Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7. Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8. Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
9. Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
10. Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
11. Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12. Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13. A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
14. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
15. Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
16. Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17. Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
18. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
19. Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Fordulj vissza, Uram, Izraelnek tízezerszer való ezreihez!      4.Móz. 10,36

Figyelemreméltó, hogy Mózes egy útszakasz végén elmondott imájában nemcsak magára, családjára és törzsére gondol, hanem szíve nyitva van könyörgésében Izrael egész népe felé. Látjuk Isten idős harcosát, amint ott áll a tábor előtt, a szent sátor közelében; innen nézi az izraeliták sátrainak ezreit. Gondol azokra a különös szükségekre, nehézségekre és bűnökre, amelyek az egyes sátorokra nehezednek. Így néz az égre és így szól: Uram, mindnyájukhoz térj be ma este! Járj sátorról sátorra, családról családra, törzsről törzsre! Hadd essenek térdre! Emlékezzenek meg Igédről! Menj utánuk! "Fordulj vissza, Uram, Izraelnek tízezerszer való ezreihez!" Tehát Mózes nemcsak szomszédaiért, barátaiért, rokonaiért és a vele egyetértőkért könyörög. Izrael tízezrei között voltak ellenségek is, akik zúgolódásukkal, civakodásukkal és szégyenletes engedetlenségeikkel gyakran fájdalmat okoztak neki. Mégis így zárja igazi papi szívből fakadó imádságát: "Fordulj vissza, Uram, Izraelnek tízezerszer való ezreihez"! Ó, hol vannak az imádkozók, akiknek olyan a szívük, mint Mózesé? Hol vannak a papi lelkek, akik este, amikor a szövetségláda megáll, térdre borulnak, és Isten gyülekezetének állapotát a maga szétszakadozottságával és nyomorúságával Isten elé viszik? Félre minden lanyhasággal és restséggel imádságainkban! Legyünk egyek az egész világ imádkozóival és könyörögjünk: "Fordulj hozzánk, Urunk, a pogányok között lévő keresztyénekhez, a zsidókhoz, minden megkötözötthöz, beteghez, üldözötthöz, fordulj vissza Izraelnek tízezerszer való ezreihez"!

Varga László: Isten asztaláról

"...Jézus... megkérdezte tőle: Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy lássak. Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott."      Lukács 18,40-42

Ez a nyomorult ember meg van arról győződve, hogy ha Isten akarja, meggyógyulhat. Ez hiányzik sokunk életéből. Amikor meghallja, hogy itt van, aki az ő hite szerint birtokolja az ahhoz szükséges isteni erőt, nincs az az ellenállás, lebeszélés, szidás, ami visszatartaná. Ordít, ahogy a torkán kifér. Neki törik-szakad, hozzá kell jutnia. Enélkül az ellenállhatatlan, vad akarás nélkül nem gyógyult volna meg. Mi sem! Amikor Jézus megkérdezi, mit kívánsz, a nyomorék nem okoskodik, nem udvariaskodik, nem szemérmeskedik, nem beszél mellé, a lényeget, csak a lényeget mondja: "Uram, hogy lássak!" Meri kérni a lehetetlent. Én gyakran látom Jézust mosolyogni. Ebben az esetben is. Mit mondhat az isteni szeretet erre a vad könyörgésre? "Láss!" Ennyi az egész.

Uram, gyáva vagyok. Bocsásd meg nekem, hogy nem tudok elég hangosan kiáltani, amikor ott vagy mellettem! Túlságosan vak vagyok ahhoz, hogy meglássalak. Köszönöm, hogy mindig adsz mellém olyanokat, akik figyelmeztetnek, hogy mellettem állsz. Köszönöm az igehirdetéseket, amikor hallom a hangodat. Mégsincs elég hitem, hogy teljes erőmből hozzád kiáltsak segítségért. Hogy úgy tudjam kiáltani legfontosabb kérésemet, hogy lássak. Hogy lássalak Téged, s általad magamat, rendelésedet, hogy világosan lássam a magam helyét a Te szolgálatodban. Segíts, Uram, és halk, bizonytalan kérésemre is feleld: itt vagyok, szeretlek, láss! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-Ő ISMERI SZÜKSÉGEINKET

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 6,5-15

5 "Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. 6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked." 7 "Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. 8 Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle." 9 "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, 10 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; 11 mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, 12 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 13 és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." 14 "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. 15 Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."

"Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle."

(Mt 6,8)

El kell mondanunk szükségeinket Istennek. Nem mondhatunk azonban neki semmit, amit Ő már ne tudna. Ismeri szükségeinket, mielőtt kérjük Őt. De sok kegyelem kell nekünk és sokévi tapasztalatba telik, amíg mi magunk megtanuljuk, hogy mire van szükségünk. Nem vagyunk túl bölcsek abban, hogy kitaláljuk, mik a szükségeink. Először is mindig összekeverjük "kívánságainkat" és "szükségeinket". Ezenfelül gyakran becsapjuk magunkat. Némely férj azt gondolja, másik asszonyra van neki szüksége, holott inkább arra, hogy megtanulja, hogyan legyen igazi férj. A pszichiáterek sokat segíthetnek abban, hogy megmutassák az embernek igazi szükségeit. Érzelmi életünk gyakran oly zavaros, hogy segítségre van szükségünk, ha ki akarjuk bogozni vágyaink, csalódásaink és bűntudataink összevisszaságát. Nagyon vigasztaló az a gondolat, hogy Isten ismeri szükségeinket. Egyszer egy sánta embert vittek Jézushoz. Amikor az a szánalomra méltó, béna ember meglátta Jézust, azt gondolná az ember, hogy a Mester ugyanazt látja emberünk legnagyobb szükségének, amit a többi jelenlévő lát. A szükség kiáltó volt: ezt az embert meg kell gyógyítani. De Jézus így szólt hozzá: "Megbocsáttattak bűneid". Krisztus tud egy olyan szükségről, ami alapvetőbb mint bármi más, általunk felismert szükség. Istenünket gyakran fárasztjuk, amikor elmondjuk neki szükségeinket. Alighanem azt mondja magában, hogy nem azok a mi igazi szükségleteink. Ezért mondta nekünk Jézus, amikor imádkozni tanított, hogy kérjük az Atya nevének megszenteltetését és az Ő országának eljövetelét. Ezekre van nekünk szükségünk Őszerinte. A kérdés azonban mégiscsak az, mi tudjuk-e, hogy ezek kellenek nekünk. Nem szabad puszta udvariasságból mondanunk az imádságnak ezeket az első sorait, hogy azután rátérhessünk saját napi szükségleteinkre. Ha ez a mi (önmagunk előtt is ismeretlen) indokunk, akkor bizony még hosszú út áll előttünk, mert a mi valódi szükségletünk Isten maga.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MEGNYÍLT SZEMEK

"Hogy megnyisd szemeiket... hogy bűneik bocsánatát vegyék és osztályrészt azok között, akik megszenteltettek a bennem való hit által" (Csel 26,18).

Az egész Újszövetségben ez a vers foglalja össze a legnagyszerűbben Jézus Krisztus tanítványának missziói munkáját. A kegyelem első, fejedelmi művét ezek a szavak foglalják össze: "hogy bűneik bocsánatát vegyék". Amikor valakinek nincsenek személyes megtapasztalásai, ez majdnem mindig azért van, mert még sohasem kapott semmit. Hogy valaki megszabadult-e, annak egyetlen jele az, hogy kapott valamit Jézus Krisztustól. Nekünk, Isten szolgáinak, az a dolgunk, hogy felnyissuk az emberek szemét: hadd forduljanak a sötétség helyett a világosság felé. De ez még nem szabadítás, csak megtérés: a felébredt ember fárasztó keresése. Talán nem elhamarkodott állítás azt mondanom, hogy a névleges keresztyének nagy többsége ide tartozik: szemeik megnyíltak már, de még nem kaptak semmit. A megtérés még nem újjászületés. Mai igehirdetőink elhanyagolják ezt a tényt. Aki újjászületett, az tudja, hogy ez nem a saját elhatározásából történt, hanem azért, mert kapott valamit ajándékképpen a Mindenható Istentől. Az emberek ígéreteket tesznek, fogadalmakat írnak alá, elhatározzák, hogy kitartanak a végsőkig, de mindez még nem a megváltott állapot. A megváltás azt jelenti, hogy eljutottunk odáig, hogy kaphatunk valamit Istentől Jézus Krisztus teljhatalma által: mégpedig bűneink bocsánatát. Ez után következik a kegyelem második hatalmas műve: "hogy a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek". A megszentelődésben az újjáteremtett lélek önként átadja a magához való jogát Jézus Krisztusnak és teljesen azonosítja magát Isten törődésével mások iránt.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A bűn lényege

"Mindenki, aki a bűnt cselekszi, az Isten törvényét is megszegi; a bűn pedig a törvény megszegése. "

(1 János 3, 4)

Az apostol bepillantást nyújt itt a bűn lényegébe. A bűn Isten törvényének semmibevevése, sőt nyílt lázadás személye ellen. Milyen sekélyes és felületes az emberi elképzelés a bűnt illetően! Csak gyengeségnek látja azt. Bűn helyett inkább hibákat emlegetünk, melyek megbocsáthatók s amiket az ember maga is könnyen el tud intézni. Szívesen hárítjuk a bűnt a szülőkre is és megnyugtatjuk magunkat, hogy "öröklött terheltség". Sokan mentegetik vétkeiket természetes hajlamaikkal: én már ilyen vagyok, tehetek én róla? Mások egyáltalán még csak hallani sem akarnak a bűnről. Mi volt az oka annak, hogy egész nemzetek buktak el a történelem folyamán? Az, hogy sokan nem tudták többé, mi a bűn. Elveszítették az Istennel való kapcsolatot és lelkiismeretük elnémult. A bűn nemcsak félrelépés, eltévelyedés, vagy egymással szemben elkövetett jogtalanság; hanem végső fokon Isten szent igazságának megsértése, felségsértés. Isten nem olyan, mint aféle "jószívű" ember, aki szemet húny a bűn fölött. Ő szent, igaz s ezért a bűn összeegyeztethetetlen a személyével. A bűn elviselhetetlen ellentmondás Isten lénye ellen. Nem nyugodhat bele minden további nélkül, különben hűtlen lenne önmagához. Aki egyszer valóban megtapasztalta a bűn hatalmát, az nemcsak szégyenli önmaga előtt is, hogy ennyire megfeledkezett magáról és engedte magát sodortatni, hanem azt mondja a zsoltáríróval: "Egyedül te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemed előtt" (Zsolt 51, 6). Ha valaki bűnösnek ismeri fel magát, az nem emberi ítélőszék előtt áll, hanem Isten előtt, akit megbántott és akinek büntető ítéletét magára vonta. Ha valaki gonoszt cselekszik, úgy érzi, hogy útjában áll Isten és ez nyugtalanítja őt. Annak örülne legjobban, ha Isten egyáltalán nem lenne. Ezért lesz a bűnösből végül is istentagadó. Az Isten ellen való gyűlölet, mely ott rejtőzik minden bűn mélyén, egyre inkább előtérbe kerül, végül is Istennel szemben való lázadássá válik és a szent dolgok felett való arcátlan gúnyolódásban lesz nyilvánvalóvá. Csak ha felismerjük a bűn szörnyű voltát, értjük meg a Fiú kereszthalálát és magasztaljuk Istent, hogy Jézus a kereszten az igazságnak is teljesen eleget tett, de bűneinket is teljesen eltörölte.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isteni fizetség

"...aki mást felüdít, maga is felüdül." (Péld 11,25)

Ha figyelmes vagyok másokkal szemben, Isten is figyelmes lesz velem szemben, és valamilyen formában megadja annak jutalmát. Ha gondoskodom a szegényekről, Isten is gondoskodik rólam. Ha törődöm a gyermekekkel, Isten tulajdon gyermekeként törődik velem. Ha legeltetem az Ő nyáját, Ő is legeltet engem. Ha öntözöm a kertjét, Ő "jól öntözött kertté" varázsolja lelkemet (Ézs 58,11). Ezt az Úr maga ígérte, de csak akkor akkor várhatom a beteljesedését, ha teljesítem az Ő feltételeit. Félthetem betegesen magamat, amíg aztán valóban beteg leszek, figyelgethetem az érzéseimet, amíg nem érzek már semmit; siránkozhatom gyengeségemen, amíg már nincs erőm a panaszkodáshoz sem. Mindennél többet érne, ha önzetlenül, az Úr Jézus iránti szeretetből elkezdenék törődni azokkal, akik körülöttem élnek. Vízgyűjtőm csaknem elapadt, nem jön eső, hogy feltöltse; mit tegyek? Kihúzom a dugóját, és engedem, hogy a folyó víz megöntözze a hervadó növényzetet körülöttem. S íme, mit látok? Kihúzom a dugóját, és engedem, hogy a folyó víz megöntözze a hervadó növényzetet körülöttem. S íme, mit látok? Ahogy folyik a víz kifelé, úgy töltődik fel a vízgyűjtőm. Titkos forrás táplálja. Amíg állt benne a víz, a forrás zárva volt; de amint ömleni kezd belőle, hogy megöntözzön másokat, az Úr rám gondol és feltölti! Halleluja!

Napi áhítat-A böjt új nézőpontból

Hét témája: Márk evangéliuma

Olvasmány: Mk 2,18–22                               


Aki Jézus Krisztussal él, azon az együttlét öröme letagadhatatlanul látszik.

„János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és így szóltak hozzá: „Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?” Jézus ezt mondta nekik: „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak. Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támadna. És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.”

Magyarázat

Mindig meglepődöm azon, hogy nem hívő emberek olykor milyen határozottan és pontosan tudják azt, hogy a hívőknek hogyan kell élniük, viselkedniük. Legtöbbször igazuk is van. De azon még jobban meglepődöm, amikor hívők más hívők vallásos szokásaival kapcsolatosan ellentmondást nem tűrően állítják fel a helyes és helytelen gyakorlatok listáját.
Bizonyára van helye és értelme annak, hogy külsőséges vallásos szokásokat is őrizzünk, gyakoroljunk. De mindannyian tudjuk, hogy nem a nők hosszú haja, nem a szoknyaviselet, nem a férfiak nyakkendő-nélkülisége, nem a vasárnapi munka, nem az igeolvasás utáni ima, nem a kelyhes vagy kispoharas úrvacsora az, ami garantálni tudja az élő hitet.
Érdekes, hogy az a Jézus, aki hegyi beszédei között az örömteli böjtölés gyakorlatát tanította, most nemcsak hogy megengedi, de jóvá is hagyja még a böjtölés kihagyását is.
Mert jobban hívők voltak azok, akik böjtölés nélkül, de együtt örültek Jézussal, mint azok, akik böjtölve kritizálgatták a többieket és a tanítványokat.
Mert a parancsok célja igazából „a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet”.
(Háló Gyula)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Kire nézek?

"Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. "(Zsolt 34,5-6)

Amire nézünk, annak az erőterébe kerülünk. Aki a bajaira néz, annak mindig lesz oka keseregni, panaszkodni. Aki az ellenségeire néz, félni fog. Aki önmagára, az vérmérséklete szerint vagy elbizakodik, vagy elcsügged.

És akik az Úrra néznek? Azok örömre derülnek.

Mit jelent az Úrra nézni? Azt, hogy számolunk Istennel és számítunk rá. Igyekszünk megismerni nagy tetteit, és tudjuk, hogy ő nem változik, ma is ugyanolyan hatalmas és irgalmas, mint régen. Az Úrra nézni azt jelenti, hogy tőle kérünk és várunk segítséget, szabadítást, bocsánatot, tanácsot, és tőle fogadunk el mindent, még a próbákat is. Teljes szívvel bízunk benne.

Jézusra nézni azt jelenti: tudjuk, mit tett értünk, „...szeretett engem, és önmagát adta értem" - ahogy Pál apostol vallotta. Ismernünk kell, mit ígér nekünk: veletek vagyok minden napon a világ végéig. Ne feledjük, mit kínál: „az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen" (Jn 15,11).

Mikeás prófétát ellenségei fenyegették és bűnei vádolták. S mit ír? „De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!" (Mik 7,7 - Károli)

Aki az Úrra néz, az az ő jelenlétében marad, az ő erőterébe kerül, így nem kerülhet a félelem igézetébe. Tudja, hogy nincs egyedül, nincs kiszolgáltatva idegen erőknek, nem Isten háta mögött zajlik az élete, hanem színe előtt. Ő pedig szemmel tartja, sőt karbantartja a benne bízókat.

Kire nézünk mostani helyzetünkben?

Reggeli dicséret-Ne félj!

„Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak. Íme megszégyenülnek, és gyalázat éri azokat, akik fölgerjednek ellened. Semmivé lesznek és elvesznek, akik veled perlekednek.”   (Ézsaiás 41:10-11.)
 

Jó reggelt!

Mit szólsz ehhez a kedves, bátorító Igéhez? Ne félj!

„A félelem bekopogott az ajtón. A remény ajtót nyitott. De nem volt ott senki!” – olvastam valahol.

Ne félj, mert ma Isten előtted megy – csak kövesd Őt

Melletted megy – fogja kezed.

Mögötted megy – védelmez!

Ne csüggedj! Lehet, befelé folynak könnyeid. Beteg a gyermeked? A Családtagjaid közül probléma van valakivel? Házassági konfliktusok között élsz? Munkahelyet keresel?

Ne csüggedj – mert én vagyok Istened – mondja Atyád ma reggel.

Megerősítlek!

Megsegítlek!

Jobb kezemmel támogatlak!

Olvasd el ezt az alábbi kedves kis verset. Engedd, hogy a szívedhez szóljon.

MENNYIVEL DRÁGÁBBAK VAGYTOK TI A MADARAKNÁL!

(Lukács 12,2)                                                             
                                                                                                     

Vörösbegy és veréb beszélgetnek

titkairól az emberi életnek.

Vörösbegy kérdez: "Fel nem foghatom,

mért hajszolják magukat úgy agyon

az emberek! Van bajuk, gondjuk annyi,

nincs idejük örülni, hálát adni!

Pedig az élet oly szép valami!

Meg tudod ezt a kérdést oldani?"

"Sajnos nem lelek nyitjára az oknak,

mért küszködnek, gyötrődnek,

panaszkodnak,

mért – szól verebecske -, csak azt sejthetem,

nincs oly jó sorsuk, mint neked és nekem.

Miránk mennyei Atyánknak van gondja:

Ad eledelt, napsugarat naponta.

Tudja hiányunk, és kész, hogy segítsen.

S úgy látom, nekik ilyen Atyjuk nincsen".

(Charlotte Friede – fordította: Túrmezei Erzsébet)

Drága vagy Atyád szemében. Bízd Rá magad! Neki gondja van rád. Megsegít és felhozza igazságodat. Végtelen és kimondhatatlan szeretettel szeret téged. Kell ennél több?

Szerző: Gyürüs Panni

Igei megvallások

Szabad vagyok a kárhoztatástól. (Róma 8:1)
Szilárdan meggyökereztem, megalapozódtam, felépültem a hitben, és túlárad bennem a hála. (Kolossé 2:7)
A gonosz nem érinthet, mert Istentől születtem. (1 János 5:18)
Isten igazsága vagyok Krisztusban. (2 Korinthus 5:21, 1 Péter 2:24)
Isten választottja vagyok. (1 Tesszalonika 1:4, Efezusi 1:4, 1 Péter 2:9)
Isten szemefénye vagyok. (5 Mózes 32:10, Zsoltárok 17:8)
Jézus sebei által gyógyultam meg. (1 Péter 2:24, Ézsaiás 53:6)
Az Ő képére változom. (2 Korinthus 3:18, Filippi 1:6)
Isten szeretettje vagyok. (Kolossé 3:12, Róma 1:7, 1 Tesszalonika 1:4)
Örök szeretettel szeret. (Jeremiás 31:3)
Isten alkotása vagyok. (Efezusi 2:10)
Krisztus elméjével rendelkezem. (1 Korinthus 2:16)
Isten békessége az enyém. (Filippi 4:7)
Isten természetének részese vagyok. (2 Péter 1:4)
Nagyobb Az, Aki bennem van, mint az aki a világban van. (1 János 4:4)
Mindenre képes vagyok Krisztuson keresztül, amire Isten elhívott. 
(Filippi 4:13)
Isten betölti minden szükségemet, az Ő dicsősége gazdagsága szerint. (Filippi 4:19)
Az Úr vezet szüntelen. (Ézsaiás 58:11)
Nem a félelem, hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét kaptam. (2 Timóteus 1:7)
Mennyei állampolgár vagyok. (Filippi 3:20)
Jézus Krisztus élete áramlik rajtam keresztül, Isten áldássá tesz mások számára. (János 15:5, Zakariás 8:13)

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 115. rész

1. Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért! 2. Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
3. Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4. Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6. Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7. Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
8. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!
9. Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
10. Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
11. A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
12. Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13. Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14. Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
15. Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16. Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17. Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18. De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Amikor megállt a láda, ezt mondta Mózes: Fordulj vissza, Uram, Izraelnek tízezerszer való ezreihez!      4.Móz. 10,36

Rövid, tartalmas imádság: "Fordulj vissza, Uram"! Úgy hangzik, mintha az Úr elhagyta volna Izraelt és eltávolodott volna tőle. Bár külsőképpen ott volt a felhőoszlop és Isten vándorló népének szövetségládája éppen oly közel, mint elinduláskor, Mózes mégis érzi, hogy minden egyes útszakasznál újra kérnie kell: "Uram, fordulj vissza hozzánk"! Mivel magyarázható ez? Azzal, hogy minden nap új bűnökkel és vétkekkel jár. Mennyi zúgolódás, szeretetlenség, haszontalan beszéd és tisztátalanság minden nap! Mindez az Úr és népe közé állt. Eltávolította őket az Úrtól. Ezért könyörög Mózes: "Fordulj vissza, Uram"! Fontos figyelmeztetés ez az estéli imádságunkra nézve. Azért, hogy helyreálljon az Úrral való zavartalan közösségünk, könyörögjünk így: "Ó, Uram, fordulj hozzám, légy egész közel"! Valljunk meg minden este mindent, ami Isten közelségét és velünk létét megzavarhatta! Minden durva és kifinomult befolyást, amely el akar távolítani megváltónktól, vigyük Jézus keresztje alá. Valljunk meg minden gonosz gondolatot, minden haszontalan beszédet, és a Szentlélek vezetése ellen való minden engedetlenséget őszintén, és hitben így kiáltsunk: "Uram, fordulj vissza! A Te áldott közelséged nélkül nem tudok élni, s nem tudok elaludni"! Boldogok vagyunk, ha minden esete Istennel való békességben térhetünk nyugovóra. Ha még Istentől távol élsz, teljes komolysággal kiálts így: "Fordulj hozzám, Uram"! Nem kiáltasz hiába, mert Ő szívesen jön a bűnösökhöz. S ha Ő hozzád jön, vele együtt jön békessége, öröme, boldogító szent nyugalma. Ó, Uram, így jöjj minden este hozzám is!

Varga László: Isten asztaláról

"Miért tapossátok... áldozatomat...? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem?"      1Sámuel 2,29

Szegény Éli főpap! Becsületes volt ő és hűséges Istenéhez és népéhez. Tehetett ő arról, hogy a fiait nem tudta úgy nevelni, mint saját magát? Tekergők, hitetlenek, kapzsik voltak a fiai, de Isten nem őket szidta meg, hanem az apjukat. Velük nem állt szóba. Még a szidást sem érdemelték meg. Élit megszólításra méltatta - és kemény ítéletre. Egy szülő se mentegetheti magát Isten előtt azzal, hogy nem bír a gyermekeivel. Ő a felelős értük. Az ő bűne büntetődik, ha semmirevaló gyermekei halálba rohannak. Mert valahol, példájával, beszédével, őszintétlen életével, Isten tudja, hogy mivel, ő volt az oka annak, hogy nem tudta hitelesen Isten szolgálatára nevelni őket. A legbiztosabb diagnózist itt találjuk: gyermekedet jobban szeretted, mint Istent, azért veszíted el. Mert aki magának akarja megtartani életét - vagy gyermeke életét -, elveszti azt, aki - mint Ábrahám - Istennek áldozza, megtalálja azt.

Istenem, bűnbánattal vallom, hogy nem tudtam olyan példát, olyan nevelést adni gyermekeimnek, amilyent kellett volna a Te törvényed szerint. Tudom, hogy minden bűnöm, még gyengeségeim is egy-egy sebet ejtettek a lelkükön, s azt egyedül Te tudod begyógyítani. Mentsd meg őket az én bűneim következményeitől! Szentlelked segítse őket, hogy képesek legyenek megvalósítani nekik adott rendelésedet, és hogy én annak ne álljak útjába féltésemmel, rosszul értett szeretetemmel, nemtörődömségemmel! Tégy képessé arra, hogy tudatosítsam bennük, hogy Te szereted őket, és boldogságuk egyedül attól függ, mennyire lesznek képesek Téged, rendelésedet, felebarátaikat szeretettel szolgálni. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AMI IGAZÁN SZÜKSÉGES

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 10,38-42

38 Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. 39 Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. 40 Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!" 41 Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, 42 pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle."

"Márta, Márta sok mindenért aggódol, és nyugtalankodol, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre."

(Lk 10,41-42a)

Márta és Mária történetéből nem szabad arra következtetnünk, hogy jobb dolog mozdulatlanul ülni, mint dolgozni. Tudunk egy gyülekezetről, ahol az emberek hajlamosak voltak arra, hogy mozdulatlanul üljenek és csak beszélgessenek Krisztus visszajöveteléről. Akkor azt a parancsot kapták, hogy lássanak neki a munkának (2Thessz 4,11) Isten gyűlöli a lustaságot. Mégis a munka megölheti az embert. Ez akkor következik be, amikor valaki túl elfoglalt ahhoz, hogy Jézusra hallgasson. Semmi nem fontosabb, mint ismerni Jézust. Ettől függ az életünk. S Krisztus akkor lesz ismert, ha őrá figyelünk. Azt mondják, társadalmunk olyan romlott, hogy ha valaki állásért folyamodik, fontosabb dolog ismerni egy bennfentest, mint rendelkezni az összes lehetséges képesítéssel. Nem segít az, ha tudod a megfelelő ismeretanyagot, minden attól függ, ismered-e a megfelelő embert. Ez a megállapítás igaz, legalábbis egy vonatkozásban. Minden attól függ, hogy ismered-e Jézust. Nem az lesz a döntő, hogy mit tudsz, hanem hogy kit ismersz. Ezért az Ő hangjára, az Ő Igéjére, lelkére hallgatni fontosabb, mint bármi, amit említhetnél talán. Mesterünk ismeri szükségeinket, tudja azt, hogy ennünk kell, hogy ki kell fizetnünk a számláinkat, hogy van olyan munkánk, amivel egyszerűen meg kell birkóznunk. Mégis lehet, jó oka van Krisztusnak, hogy ránk nézzen és ugyanazzal a gondoskodó szeretettel mondja, ahogy egykor egy asszonynak szólt: Márta, Márta, egy dologra van szükség. Csak egyetlen dolog az, ami igazán szükséges. Nem minden szükséges, amit mi annak tartunk. Az élet művészete nagy mértékben az, hogy a legfontosabb dolgokat tegyük a legelső helyre. Ha csakugyan elhisszük Krisztusnak, hogy egy a szükséges dolog, az élet máris sokkal egyszerűbb lett.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-IMÁDKOZVA VIZSGÁLD MAGAD

"A ti egész valótok, mind szellemetek, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg..." (1Tesz 5,23).

"A ti egész valótok..." A Szent Szellem titokzatos munkája személyiségünknek azokban a rejtett rétegeiben folyik, amikhez mi nem férünk hozzá. A 139. zsoltár írója így könyörög: "Te vagy a kora reggelnek és késő éjszakának Istene, a hegycsúcsoknak és a tengereknek Istene. De Uram! Az én lelkemnek messzibb távlatai vannak, mint a kora reggelnek, mélyebb homálya, mint az éjszakának, nagyobb magaslatai, mint a hegycsúcsoknak és feneketlenebb mélységei mint a tengernek. Te, aki mindazoknak Istene vagy, légy az én Istenem! Én nem érem el lelkem mélységeit és magasságait. Cselekvéseimnek vannak olyan indítóokai, amelyeket nem tudok kinyomozni, vannak álmaim, amelyekről nem tudom, honnan jönnek. Vizsgálj meg engem, Istenem!" Hisszük-e, hogy Isten mélyebbre hatol bensőnkbe, mint mi magunk? "Jézus Krisztusnak... a vére megtisztít minket mindenegyes bűntől" (1Jn 1,7). Ha ez a megtisztítás csak tudatos megtapasztalásunkig terjed, akkor Isten legyen hozzánk irgalmas! A bűnben élő ember annyira eltompulhat, hogy már nincs bűntudata. A bűntől való megtisztulásnak át kell járnia szellemünk mélységeit és magasságait, ha meg akarunk maradni a világosságban, amint Isten is a világosságban van, és akkor ugyanaz a Szent Szellem táplálja majd szellemi életünket, aki Jézus Krisztus életét is táplálta. Csak akkor őriztetik meg egész valónk, mind szellemünk, mind lelkünk, mind testünk szeplőtlen tisztaságban és Isten szeme előtti feddhetetlenségben Jézus Krisztus visszajöveteléig, ha áthatolt rajtunk Isten az Ő Szent Szellemének csodálatba ejtő szentségével. Sohasem pihentethetjük meg elménket eléggé Istennek ezeken a hatalmas, mozdíthatatlan igazságain.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Bolond módon eltékozolt élet

"Az Isten azonban így szólt neki: Bolond, még az éjjel visszakérik tőled a te lelkedet! " (Lukács 12, 20)   Bolond mindaz, aki Isten nélkül él és nem hallgat lelkiismerete szavára. A földi vagyonában bizakodó gazdag ember képében ezt a bolondságot rajzolja meg Jézus. Az az ember jól tudott számolni, mégis elszámította magát, mert a legfőbb tényezőt, a mindent elrendelő Istent kihagyta számításából s így a végeredmény hibás lett. Számolt készleteivel, az előtte álló esztendőkkel, csak azzal az eggyel nem, aki az egész számítást egyetlen vonással keresztülhúzhatja. - "Még az éjjel visszakérik lelkedet!" Azt a lelket, melyről olyan rosszul gondoskodott, oda kellett adnia. - "Én lelkem... pihenj, egyél-igyál, örvendezzél!" De az emberi léleknek másra is szüksége van, nemcsak földi pihenésre és kényelemre. Igazán csak Istenben tud megnyugodni. Földi örömök, élvezetek nem elégítik ki. Az Úrban való örömre vágyik. A földi javak sohasem elegendők. Az ember vagy Istenben gazdag, vagy becsapja önmagát. A világi megbecsülés, tisztségek sem elégítik ki a lélek mély vágyakozását. Mindaz, amit a világ adhat, üres, nem kielégítő, mert mulandó. A lélek pedig örökkévalóra vágyik, azaz magára Istenre. Teljes elszegényedés elé néz, amikor utolsó útjára indul; semmit sem vihet magával, csak azt, ami benne el van rejtve. Ekkor lesz bolond volta egészen nyilvánvalóvá. A gazdag ember úgy nézte földi javait, mint kizárólagos tulajdonát. Igen jellemző, amikor így beszél: az én termésem, az én csűreim, az én gabonám, az én javaim... Ő a tulajdonos, magának akar mindent s maga akarja élvezni is azokat. Micsoda ostoba rövidlátás! Jézus tanítványai csak a földi javak sáfárainak, megbízottainak tekintik önmagukat és az Úr útmutatása szerint akarnak gazdálkodni azokkal. A pénz nem magántulaidonuk, hanem rájuk bízott idegen érték, amivel hűségesen kell sáfárkodniok, hogy azután részük lehessen az igazi jóban, az örök életben, melyre Isten teremtette őket. A földi javak mindig csak látszólagosak és lényegtelenek. Jó annak, aki azt látja lényegesnek és valóságosnak, amit a halálba is magával vihet! Ez az igazi bölcsesség. Így bátran és nyugodtan mehet a lélek az örökkévalóságba.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Nyereség ajándékozás által

"Az ajándékozó bővelkedik..." (Péld 11,25)

Ha szeretném, hogy a lelkem gazdagodjék, nem szabad felhalmoznom a javaimat, hanem szét kell osztanom a szegényeknek. A számítás és fösvénység csak a világban vezet gazdagsághoz, de ez nem Isten szerint való, mert Ő ezt mondja: "Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut" (Péld 11,24). A hit gazdagodik, miközben ad. Ezt kell újra meg újra kipróbálnom, és számíthatok rá, hogy bőkezűségemnek olyan nagy gazdagság lesz a jutalma, amilyen csak a javamat szolgálja. Lehetséges, hogy gazdag leszek. De nem leszek túl gazdag. A túl nagy anyagi jólét olyan nehézkessé tenne, mint amilyenek rendszerint a kövér emberek: a világiasság "emésztési zavaraival" küszködnék, már nem érezném Isten áldásainak ízét. Ha elég javam van ahhoz, hogy egészséges legyek, érjem be vele; ha kielégítő anyagi helyzetet ad az Úr, legyek megelégedett. Van azonban lelki-szellemi gazdagság is, amelyre sóvárogva kell törekednünk. Ez az Isten ügye, a gyülekezet és embertársaink iránti bőkezűségünk révén növekedik. Ebben nem szabad fukarnak lennünk, nehogy megszégyenedjünk szívünkben. Légy nagylelkű adakozó, mert így hasonlítasz majd egyre jobban az Úrhoz. Ő az életét adta érted, hogyan is tagadhatna meg bármit is tőled?

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja -Öröm az Úrban

"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! "(Fil 4,4)

Pál apostol ezt a biztatást a börtönből írta, ahol nélkülözött, fázott, barátai közül is többekben csalódott, s nem tudta, mi vár rá, egyre valószínűbb volt, hogy kivégzik Jézusért, a hitéért. És Filippibe írt levelében mégis többször említi, hogy örül.

Lehetséges az, hogy ennyi nehézség között is örül valaki? Van olyan, hogy „mindenkor" tud egy ember örülni? Igen, ha „az Úrban" él.

Mit jelent ez? Azt, hogy az élő Krisztussal való lelki közössége mikroklímaként körülveszi, és örömét ez határozza meg, nem a külső körülmények. Bármi történik körülötte, a Krisztusban megtalált csendes öröme nem változik.

Még ha meghal, akkor sem. Erről is ír ebben a levelében: mivel „nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség". Hiszen akkor még közelebb kerül megváltó Urához. Aki Krisztusban van, azt ő megtanítja élni és meghalni. És a Krisztusban megkapott üdvösség öröme megmarad benne minden körülmények között.

Az ilyen ember boldog tapasztalata lesz a nehézségek között is a következő: „tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel." (2Kor 7,4) Annyira csordultig, hogy másoknak is jut belőle.

Ez az öröm nem feltétlenül harsány jókedv, hanem annak az egyenletes, csendes belső békessége, reménysége, derűje, aki tudja: Jézus szeret engem, az ő kezében van az életem, s itt a földön is minden helyzetben, halálom óráján, és a halál után is ő velem marad és én ővele.

Úr Jézus, add nekem is ezt a belső bizonyosságot s az ebből fakadó örömöt!