"Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai
Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt... Az asszonyokat pedig
így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek!... menjetek el gyorsan,
mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül..." ( Máté 28,1-7)
Az asszonyokat nem sokra becsülte az a kor. Pedig nagy bajban sokszor
jobban helytállnak az asszonyok, mint a férfiak. A mindennapi feladatok,
az, hogy bármi történik, ennivalót kell tenni a többiek elé, ruháról és
egyébről gondoskodni kell, megtanítja őket a kemény helytállásra. Húsvét
reggelén is a tanítványok bezárkózva, tehetetlenül búslakodtak, de az
asszonyok nem értek erre rá. Jézus testét nagypéntek este csak nagyjából
volt idejük elrendezni. Csak vasárnap reggel engedte meg a szombat
törvénye, hogy rendesen eltemethessék. De virradatkor már ott voltak
teljesíteni szomorú kötelességüket. És ez adta meg nekik a legnagyobb
dicsőséget: ők hirdethették elsőként, a tanítványoknak is, Jézus
feltámadását. Ma is övék a dicsőséget jelentő feladat: mikor minden kötél
szakad, mikor a férfiak átengedik magukat az elkeseredésnek, a
lemondásnak, az asszonyok feladata, hogy erősek maradjanak, és lelket
öntsenek beléjük, új feladatokra és új reménységre.
Uram, hálát adok neked, hogy az első szavad az volt akkor az asszonyokhoz:
"ne féljetek!", és ma is ezzel biztatsz minket, akik annyi félelemmel
élünk. Félünk a haláltól, de félünk az élettől is, mert sokszor úgy
érezzük, hogy túl sok követelményének kell megfelelnünk. Segíts meg
minket, Atyánk, hogy férfiak és nők hűek lehessünk abban, amivel megbízol
minket. Az asszonyok igazi asszonyként élhessenek, boldogságot nyerve és
boldogságot árasztva környezetükre, párjukra, gyerekeikre, és hinni
tanítsák őket a Feltámadottban. Gondviselésed segít abban, hogy örömmel
végezhessük mindennapi feladatainkat. Ha kétszeres a teher, adj kétszeres
erőt, és vedd el aggodalmainkat! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése