Andrew Kuyvenhoven-
A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 2,5-13
5 Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk.
6 Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: "Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá?
7 Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg,
8
mindent lába alá vetettél." Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor
semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem
látjuk, hogy minden uralma alatt áll,
9
azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az
angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel
koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a
halált.
10 Mert az volt méltó Istenhez,
akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki
számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések
által tegye tökéletessé.
11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni,
12 amikor így szól: "Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged."
13 És ismét: "Én őbenne reménykedem" majd újra: "Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem."
"Nem szégyelli őket testvérének nevezni."
(Zsid 2,11)
Lehet, hogy egy tisztességes embernek van egy hitvány testvére. Ez a tény
nagyon kényelmetlen lehet a tisztességes testvérnek. Soha ne kérdezd tőle:
"Hogy van az a testvéred, aki valamikor börtönben volt?" Jóravaló barátunk
szégyelli a testvérét és inkább nem beszél róla.
A Zsid 2,11-ben van egy meglepő vigasztalás, amely azt mondja nekünk, hogy
az Isten Fia nem szégyell bennünket testvéreinek nevezni.
Isten örök Fia látta a zendülést, mely bolygónkon játszódik le. Látott
téged és engem, földig görnyedve és sebesülten. Bűneink börtönében voltunk,
semmi tisztelni való nem volt rajtunk. Akkor így szólt Atyjához: "Atyám,
azok a te teremtményeid elvesztek és most haldokolnak. El akarok menni, és
osztozni akarok sorsukban. Élni akarom az ő életüket, és az ő halálukkal
akarok meghalni. Testvérükké akarok válni, azért hogy ők meg a te
gyermekeiddé legyenek."
Így lett ő a mi idegenvezetőnk. Előttünk járt, nyomorúságunk dzsungelének
kellős közepén, át bűnön és halálon és poklon, és utat nyitott, mely az
Atyához vezet. Ujjongva állt meg ismét az Atya előtt, és így szólt: "Íme
itt vagyok, én és a gyermekek." (13.v.).
Ő nem szégyell minket. Ha belemélyedünk ebbe az igazságba, s aztán eszünkbe
jutnak azok az alkalmak, amikor mi szégyelltük, hogy közösségben vagyunk
Jézussal, csak sóhajtozunk bűnünk terhe alatt.
Ha megfontoljuk azt a tényt, hogy Jézus nem szégyellt minket fitestvéreinek
és nőtestvéreinek hívni, hogyan részesíthetjük előnyben ismét a gazdagok és
a népszerű emberek társaságát? Nem! Minthogy Jézus nem restellte, hogy
magához öleljen minket, mi a legnagyobb tisztességnek fogjuk tartani, hogy
azonosuljunk legkisebb testvéreivel.
Ha egyszer tudjuk, mennyire érdemtelenek vagyunk szeretetére, soha nem
fogjuk szégyellni egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése