A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 1,15-22
15 Azután parancsot adott Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve. 16 Ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben! 17 De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. 18 Ezért Egyiptom királya magához hívatta a bábákat, és ezt mondta nekik: Miért teszitek ezt, miért hagyjátok életben a fiúgyermekeket? 19 A bábák pedig ezt felelték a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába odaér hozzájuk, már meg is szültek. 20 Ezért jót tett Isten a bábákkal. A nép pedig szaporodott, és igen megerősödött. 21 És mivel a bábák félték az Istent, Ő tovább szaporította Izráel házát. 22 Ekkor megparancsolta a fáraó egész népének: Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba, csak a leányokat hagyjátok életben!
"Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba." (2Móz 1,22)
A fáraó kegyetlensége határtalan volt, de nem egyedülálló. A történelem azt mutatja, hogy az emberek bármilyen embertelenségre képesek, ha egyszer az ördög hatalmába keríti őket.
Márpedig nem esik nehezére az ördögnek, hogy hatalmába kerítsen minket. Mindnyájan bűnben születtünk. Nem azért válunk bűnössé, mert bűnöket követünk el, hanem azért követünk el bűnöket, mert bűnösek vagyunk.
Ennek a bibliai tanításnak sok megvetésben volt része, még azoktól a teológusoktól is, akiknek tudniuk kell, hogy ez igaz. Egy olyan korban amikor az emberek tiszta inget és zoknit viselnek nap mint nap, különösen is nehezen lehet meggyőzni a lakosságot, hogy mi egyáltalán nem vagyunk jók természetünk szerint. Amikor az emberek fürdőkádat vesznek és kellemes modort sajátítanak el, hajlamosak azt hinni, hogy kinőttek már a barbár fejlődési korból. A jó élet megnyilvánulási formái azonban nem tartják távol az ördögöt. A British Museum tanúsíthatja, hogy az egyiptomiak a kultúra minden rafinériájával rendelkeztek már egy olyan korban, amikor vízbe fojtották a héber fiúkat.
Az emberi nem, mint egész semmit sem tanult a gonosz megnyilatkozásaiból. Hallatlanul felületesek vagyunk. Az egyik nemzedék átéli az ördög nyers erejét és gyermekeik, akik túlélik őket, mégcsak nem is kíváncsiak az eseményekre, hogy ne is szóljunk az eseményeket kiváltó okok ismeretéről. Tiszta inget, fürdőkádat, sört és szórakozást akarnak.
Személyes életünket illetően nehezen tudnánk eldönteni, hogy a felejtés képessége áldás vagy átok. Lehet, hogy mindkettőből van benne valami?
Minden ember életében eljön legalább egy olyan pillanat, amikor meglátja a gonosz kérlelhetetlen valóságát. Reménykedjünk, hogy abban a pillanatban bölccsé válik.
Nemzedékünk morcosnak és ünneprontónak fog majd bennünket tartani még akkor is, ha csak annyit mondunk nekik, hogy az élet nem kéjutazás életvidám embereknek.
Tulajdonképpen az élet-halál kérdése minden emberi lény számára nem más, mint az Isten országa és a Sátán országa közötti harc. Vagy a sötétségben élünk és halunk meg, vagy a fény irányába haladunk. Krisztus az, akitől minden függ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése