Hét témája: Iskolakezdés – tanulás – munka – felelősség
Olvasmány: Zsolt 119,65–72
Ahhoz, hogy kérjem: taníts, alázat szükséges.
„Jót tettél szolgáddal ígéreted szerint, URam!
Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat.
Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet.
Jó vagy te, és jót teszel, taníts engem rendelkezéseidre!
Hazugságot koholtak ellenem a kevélyek, de én megfogadom utasításaidat tiszta szívből.
Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm.
Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet.
Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst.”
Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat.
Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet.
Jó vagy te, és jót teszel, taníts engem rendelkezéseidre!
Hazugságot koholtak ellenem a kevélyek, de én megfogadom utasításaidat tiszta szívből.
Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm.
Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet.
Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst.”
Magyarázat
„Vissza az iskolába!” – hangzik egyes cégek
reklámszövege iskolakezdéskor. A reklámtól eltekintve ez a mondat sok
diák számára okoz szorongást az új kihívások miatt, a nyári szünet vége
miatt, de okoz fokozott örömet is a tanítóra és tanulótársakra, az új
ismeretekre vágyókban.
A 119. zsoltár írója őszintén vágyik vissza az iskolába, Ura keze alá. Folyamatos kérése (kilencszer): taníts. Micsoda kérés! A szülő, tanár elvárásként közli a gyermekkel: tanulj. De melyik iskolás kéri, hogy tanítsák? Ehhez a kéréshez alázat szükséges, felismerés és odaszánás a kérő részéről. A zsoltáros két dolog miatt kéredzkedik vissza tanítójához: egyrészt azért, mert tapasztalatai szerint az iskolakerülése, azaz tévelygése nyomorúságra vitte (67. v.), és mert szemmel láthatóan a halál torkából kiált fel (87. v.). Ez önmagában is bölcsességre utal: tanul hibáiból. Másrészt felismeri azt, hogy az Úrtól jövő tananyag tökéletes, életre való, ezért az Úr rendelkezéseit hittel elfogadni a legjobb lehetősége. Micsoda felismerés!
Immáron nem tűnik számára nyűgnek a tanulás, mert mély a motivációja és igazi a lelkesedése. Nem unalmas, merev szabálygyűjteményt lát Isten törvényében, hiszen zsoltára szerelmes vers arról. A mi lehetőségünk is adott iskolakezdéskor: vissza az iskolába.
Szerezzünk örömet Mesterünknek ezzel az őszinte, rövid imával: taníts!
A 119. zsoltár írója őszintén vágyik vissza az iskolába, Ura keze alá. Folyamatos kérése (kilencszer): taníts. Micsoda kérés! A szülő, tanár elvárásként közli a gyermekkel: tanulj. De melyik iskolás kéri, hogy tanítsák? Ehhez a kéréshez alázat szükséges, felismerés és odaszánás a kérő részéről. A zsoltáros két dolog miatt kéredzkedik vissza tanítójához: egyrészt azért, mert tapasztalatai szerint az iskolakerülése, azaz tévelygése nyomorúságra vitte (67. v.), és mert szemmel láthatóan a halál torkából kiált fel (87. v.). Ez önmagában is bölcsességre utal: tanul hibáiból. Másrészt felismeri azt, hogy az Úrtól jövő tananyag tökéletes, életre való, ezért az Úr rendelkezéseit hittel elfogadni a legjobb lehetősége. Micsoda felismerés!
Immáron nem tűnik számára nyűgnek a tanulás, mert mély a motivációja és igazi a lelkesedése. Nem unalmas, merev szabálygyűjteményt lát Isten törvényében, hiszen zsoltára szerelmes vers arról. A mi lehetőségünk is adott iskolakezdéskor: vissza az iskolába.
Szerezzünk örömet Mesterünknek ezzel az őszinte, rövid imával: taníts!
Imaáhítat
Valljuk meg az Úrnak, hogy gyakran nem járunk az ő igazságában! (3Jn 3–4)
(Seres Győző)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése