Bizonyságaid örökkévaló örökségem,

Ne vágyódjunk hiú dicsőségre      Gal. 5,26

A tengerben vannak olyan sziklák, amelyek kint vannak a vízből, s vannak olyanok, amik kevéssel a felszín alatt vannak, és láthatatlanok. Ezek ellen a hajósok csak úgy tudnak védekezni, ha függőónnal állandóan mérik a mélységet. Mint a hajók a sziklán, úgy szenved hajótörést sok keresztyén a dicsőségvágy zátonyán. A Jn. 12,42-ben olvassuk: "A főemberek közül is sokan hittek Jézusban, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából. Mert jobban szerették az emberektől nyert dicsőséget, mint az Istentől nyert dicsőséget". Az emberek egész seregét, különösen az előkelőbbeket, a saját dicsőségüknek a féltése tartja vissza az Úr Jézus követésétől. De a hívők között is félelmes következményei vannak a dicsőségvágynak. Egy álom (nem fantázia szülte, hanem valóságos) mély hatást gyakorolt rám. Egy lelkész elaludt. Álmában megjelent egy barátja, aki kiváló és nagyon szeretett igehirdető volt, s ezt mondta neki: "Egy órával ezelőtt meghaltam és elkárhoztam". - "Hogyan?! Te elkárhoztál? De miért? Hát nem az igaz tanítást prédikáltad?" Nagyon fájdalmas arccal azt felelte erre: "A tanításom helyes volt, de itt azt kellett meglátnom, hogy prédikálásommal a magam dicsőségét kerestem, és nem az Istenét". Ezzel eltűnt. Az alvó lelkész felébredt, az órájára nézett, s nem sokkal később táviratot kapott, amelyben az állt, hogy barátja hirtelen - abban a bizonyos órában - meghalt! Szeretteim! Könyörögjünk Istenhez, hogy szívünk rejtett dicsőségvágya ne az örökkévalóságban lepleződjék le! Egyik éjszakán hallottam, hogy így imádkozott Istennek egy munkása (aki nem tudta, hogy én hallgatom): "Uram, inkább végy el, haljak meg, ha ez ügyedre nézve jobb. Csak a Te országod ügye menjen tovább". Ez az ember viszonylag korán meghalt. - Az édesapám volt.