Isten csodálatos kegyelme- BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET

''Bocsásd meg a mi vétkeinket, miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.'' (Máté 6:12)

Ez a kérés olyan feltétel mellett hangzik el, amelyet mi magunk fogalmazunk meg. Azt kérjük, hogy Isten ahhoz képest terjessze ki ránk irgalmát, amilyen irgalmasok mi vagyunk embertársainkkal szemben. Krisztus kijelenti, hogy az Úr a következő szabály szerint viszonyul hozzánk: ''Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket'' (Mt 6:14-15). Sajnos, nagyon kevéssé éltjük és vesszük figyelembe ezeket a szavakat! Az egyik legáltalánosabb bűntett, amelynek ugyanakkor igen átkos következményei vannak, a másoknak való megbocsátás hiányát tanúsító lelkület ápolása. Milyen sokan táplálnak haragot és bosszúvágyat a lelkükben, és közben Isten előtt meghajolva kérik, hogy bocsásson meg nekik, amint ők is megbocsátanak másoknak. Bizonyára nincsenek tisztában ennek az imának a jelentőségével, máskülönben nem mernék ezt mondani. Ha minden nap és minden órában Isten megbocsátó irgalmára kell támaszkodnunk, hogyan táplálhatunk a szívünkben keserűséget és rosszindulatot bűnös embertársaink irányában?

A tény, hogy annyira lekötelezettek vagyunk Krisztusnak, szent felelősséget helyez ránk azok irányában, akikért Krisztus meghalt. Ugyanolyan megértéssel, gyöngéd szánakozással és önzetlen szeretettel viselkedjünk irántuk, mint amilyet Krisztus tanúsított velünk szemben. Aki nem bocsát meg, azt az utat zárja el, amelyen ő is kegyelmet nyerhetne Istentől. Ne gondoljuk, hogy ha az ellenünk vétkezők nem vallják be bűnüket, jogunk van megvonni tőlük a bocsánatot. Igaz, kötelességük volna bűnbánattal és bűnvallással megalázni a szívüket, nekünk azonban, akár bevallják hibájukat, akár nem, a szánakozó irgalom lelkületével kell viseltetnünk irányukban. Bármilyen súlyosan bántalmaztak is minket, ne ápoljunk magunkban neheztelést, és ne sajnáltassuk magunkat. Ahogyan reméljük, hogy Isten elleni vétkeink bocsánatot nyernek, úgy bocsássunk meg mindent mindenkinek, bármit is vétett ellenünk... Amikor Istenhez közeledünk, Ő azt a feltételt szabja, hogy miközben irgalmas hozzánk, mi is hirdessük a világnak az Ő kegyelmét.