"Ettől fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül és nem jártak többé vele. " |
(János 6, 66) |
Sokan hittek Jézusban, de hitüket nem az Ő beszédére alapozták, amely pedig lélek és élet. Ezért csak felszínes, látszathitük volt. Jézus felismerte ezeket az áltanítványokat és átlátott rajtuk. Nem is akarta maga mellett tartani ezeket, hanem választás elé állította őket. Mi indította követőit, hogy hátat fordítsanak a Megváltónak? Megütköztek a beszédén. Kemény, emészthetetlen beszéd volt ez számukra. Jézus először csodálatosan megvendégelte őket, ami tetszett nekik. De most tovább akarja őket vezetni: az adománytól az adományozóhoz, aki nemcsak adja a kenyeret, hanem Ő maga az igazi kenyér. Sokan várnak áldást az Úrtól, de Őt magát nem kívánják. Nyomorúságukban hozzá jönnek segítségért, kegyelmének jeleit szívesen elfogadják, de nem lépnek bensőséges közösségre vele. A Jézussal való kapcsolatban nemcsak akaratunk és tudatunk részesül, hanem egész lényünk. Természetünket is áthatja az Ő megdicsőült lénye. Sőt, ha alvás közben, vagy eszméletlenségben öntudatunk ki is hagy, a Vele való kapcsolatunk megmarad. Ezt a boldog igazságot nem értették meg az említett tanítványok és megütköztek benne. Még nem ismerték fel azt, hogy nekik kizárólag és egészen az Úrra van szükségük. Jézus ekkor szándékosan idézte elő a szétválást. Úgy beszélt, hogy azokat, akik nem teljes szívükből keresték Őt, visszariasztotta. Ő döntésre hív, el akarja választani a valódit a hamistól. Jézusnál nem a tömeg számít, Ő odaszentelt tanítványokat akar. Amikor egy alkalommal nagy tömeg kísérte, olyan döntő, kemény szót mondott az Ő követéséről, hogy azok, akik csak sodródtak, minden kedvüket elvesztették (Lk 14, 25-26). Jézus elküldi magától azokat, akik nem szívből ragaszkodnak hozzá. Ezzel tiszta helyzetet teremt. Akit most elutasít, talán később igazán jön majd. Senkít ne akarjunk minden eszközzel Jézushoz kapcsolni. Akit Jézus és az evangélium nagyszerűsége nem ragad meg, inkább menjen. Talán később szükségét érzi majd, hogy megkeresse Őt. Jobb az elszakadás, mint a felemás helyzet és félszívvel történő állásfoglalás. Jézus nem tartóztatta azokat, akik elmentek és nem volt megbántva, amiért cserbenhagyták. Sajnálja őket, mert tudja, hogy nélküle sötét éjszakába jutnak. De az Úr csak teljes értékű tanítványokat akar, akiket szilárd hit kapcsol össze vele. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése