Mindennap az Ige fényében- A SZÜLÉS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 12,1-2 1 Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; 2 várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott. "Várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott." (Jel 12,2) Egyetlen kép felér ezernyi szóval. Ez a kép is 2000 évnyi történelmet summáz. Isten népe, Izráel adott életet a Messiásnak. A Krisztus születése előtti egész történelem ebben az egy formulában összegezhető: a nép sírva kérte a Fiú születését. Nagyon jól tudjuk, hogy a Messiás nemcsak Izráel alkotása volt. Amikor Jézus eredetére gondolunk, mindenekelőtt el kell ismernünk, hogy ő Izráel méhéből eredt. Izráelé "a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint" (Róm 9,4-5). Tudjuk, hogy Jézus nem csupán ember és izráelita volt ("test szerint"). Azt is el kell mondanunk, hogy mi ő "a Szentlélek szerint" (Róm 1,4). És mint ilyen, ő "Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké" (Róm 9,5). A tény hát tény marad, az ti., hogy Izráel szülte meg a Messiást. Ő a Fiú, és Sion leányának a reménye. Ezért az Ószövetség egésze egyetlen jelképben összegezhető: Isten népének áldott állapotában. De a látomás nemcsak összegezi a történelmet, hanem értelmezi is a történelmet. Isten most megmagyarázza nekünk, hogy miért formálta és tartotta meg ezt az Izráelt. Ez azért volt, mert ennek a népnek kellett életet adnia Krisztusnak. Ez a cél lebegett Isten szeme előtt, amikor elhívta Ábrahámot, hogy ő általa nyerjen áldást a föld minden nemzetsége. Ezért vette őket körül, mintegy kerítéssel, a Mózes révén adott törvénnyel. Megerősítette a Dávidnak adott ígéreteket, a gonosz királyok és az engedetlen nép dacára is, mivel az ő rendíthetetlen irgalmának az volt a célja, hogy megszülessen Dávid nagy Fia. Soha senki nem mondhat egyetlen értelmes szót sem Izráelről, ha elfelejti, hogy Jézus Krisztus ad értelmet Izráel létének. És az Ószövetség egész története egyetlen képben mondható el megfelelően: a vajúdás fájdalmai, a szülés gyötrelme.