"Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat." 1Mózes 2,25
Sokkal többről van itt szó, mint a test mezítelensége. Az Isten kezéből frissen, tökéletes ártatlanságban kikerülő embernek nincs takargatni-, titkolni-, szégyellnivalója. Milyen csodálatos megfogalmazása ez az ember teremtett bűntelenségének! Két egymásra utalt ember nyugodtan néz egymás szemébe. Nem fél attól, hogy jaj, mi lenne, ha a társam belelátna a gondolataimba, az emlékeimbe, a vágyaimba. Egyszer autóstoppal utazva hallgattam, ahogy a vezető csábítgatta nőutasait. Megkérdeztem: hogy fog este a felesége szemébe nézni? Elkomolyodott, bevallotta, éppen most válik a felesége az ilyen dolgok miatt, nem tudja, mi lesz a gyerekeivel. És megérte? – kérdeztem. Csak sóhajtott: Nem, de így szoktam meg. Mernénk ezzel a bibliai mezítelenséggel állni családunk, barátaink elé? Gondoljuk és köszönjük meg: ilyennek, ilyen ártatlannak, lelkünk, gondolataink, vágyaink ilyen mezítelenségére teremtett Isten. Mivé tettük bizalmának ezt a csodáját?
Uram, köszönöm, hogy úgy teremtettél, hogy arra rendeltél, hogy ilyen őszinteséggel, lelkemnek ilyen mezítelen tisztaságával álljak eléd és embertársaim elé. Bűnbánattal vallom, nem vagyok rá képes. De segíts, hogy előtted és önmagam előtt hazugság nélkül állhassak meg, ne próbáljam takargatni magam. És segíts, hogy legalább a házasságom legyen ilyen tiszta, legalább otthon ne kelljen hazudnom, legalább ott lehessek mindig őszinte, s ne takargassam szégyellni való dolgaimat amúgy is átlátszó fügefalevelekkel. Áldd meg otthonomat, magamat és házastársamat is igazi őszinteséggel, a szeretet tisztaságával, hogy képesek legyünk ezt a csodás ajándékodat romlatlanul adni tovább gyermekeinknek! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése