Isten asztaláról-Varga László-

"Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene az egész fogoly néphez, amelyet fogságba vittek Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok!... Szaporodjatok és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahova fogságba vitettelek benneteket ...Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám."      Jeremiás 29,4-13

Örök érvényű figyelmeztetés rabságban élő népek számára. Nagyon nehéz volt erről beszélni a kommunizmus alatt, de kellett. Most is nehéz kérdés Erdélyben, Kárpátalján, de mást nem lehet mondani. Babilonban is voltak próféták, akik azzal biztatták a népet, hogy rövidesen itt a szabadulás, nem kell tenni semmit, csak várni. Csak kárt okoztak. Nehéz beletörődni abba, hogy a rabság tartós, hogy arra be kell rendezkedni. De nincs más megoldás. A fogoly zsidók megfogadták Jeremiás figyelmeztetését, és rágazdagodtak Babilonra. Dániel próféta, Nehémiás és Eszter könyve mutatja, ez volt a helyes magatartás. Nem a beolvadás, hanem az aktív munka, mindig abban bízva, hogy Isten a fogságban is jelen van, a jövő az ő kezében van, és aki hűségesen kitart mellette, azt eredményre vezeti. Végül pedig mindig él a szabadítás reménye, melyet megígér Isten minden rabnak, rabcsoportnak és rab népnek. Csoda volt, amikor a politikai foglyokat azok engedték szabadon, akik egész életre börtönbe zárták őket. Csoda volt, hogy az öröknek gondolt kommunista rendszer összeomlott. Csodák mindig voltak és mindig lesznek azok számára, akik azt hittel tudják fogadni. Sem erről a magatartásról, sem erről a reménységről keresztyén embernek nem szabad lemondania.

Uram, rabságban, nyomorban, kiszolgáltatottságban benned bízom. Benned bízom azokkal együtt, akikkel együtt imádkozunk. Ezért tudunk együtt érezni más rab népekkel. Kérünk, hozd el a Te országodat, de addig is adj olyan országokat a földre, melyekben nem a zsarnokság, nem egymás megnyomorítása a cél, hanem egymás kölcsönös megbecsülése. Arra is adj erőt, hogy hittel tudjunk dolgozni a közös felemelkedésért, jókedvvel élni, gyerekeket nevelni, helytállni hitünkben és nemzetünkben! Ámen.