Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Első törvényszéki védekezésem alkalmával senki sem állt mellettem, sőt valamennyien elhagytak engem, ne számíttassék be nékik.      2.Tim. 4,61

Így ír Pál Rómából. Több mint kétévi fogvatartás után került sor törvényszéki kihallgatására, Néró császár által. A zsidók között sok ellensége volt Pálnak, akik a halálát kívánták. Milyen fontos lett volna, hogy hű keresztyének bátran kiálljanak mellette, és tanúsítsák ártatlanságát és erkölcsi tisztaságát! Sok ilyen keresztyén volt pedig Rómában. Érkezésekor több órai járóföldre elébe mentek. Ők meg voltak győződve Pál ártatlanságáról. Az őszinte szeretet sem hiányzott belőlük, de a bátorság annál inkább. Egyeseknél bizonyára megszólalt a belső hang: Vallj színt! Lépj fel az igazság mellett! Ott volt azonban a befolyásos zsidóság hatalma! Aki Pál mellett kiállt, ezek haragját vonta magára. Minden keresztyén hátat fordított Pálnak, senki sem állt mellé. Ez nagyon fájt neki. Aki már átélte, hogy barátja cserbenhagyta, az tudja, milyen fájdalom ez. És Pál? Nem engedi, hogy a keserűség erőt vegyen rajta. Nem szidja lelkében a római testvérek gyávaságát. Csak így szól enyhén: "Ne számíttassék be nékik". Nagy győzelem volt ez, mely megóvta őt a szeretetlenségtől. S ki segített rajta? A szomorúság mellett áldott megtapasztalása volt. Amikor mindenki hűtlen lett hozzá, átélte Jézus hűségét: "de az Úr mellém állt". Ez segítette Pált ahhoz, hogy győzzön minden keserűségén, s új bátorságot adott neki igehirdetői szolgálata elvégzésére. Az emberek nélkülözhetők. Csak egy valaki nélkülözhetetlen. A hitnek minden bizodalmat le kell vetkőznie, amit nem Istenbe vetett, így nyer győzelmet.