2016. november 17., csütörtök

Mindennap az Ige fényében- A TÜNDÖKLŐ ASSZONY


A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 11,15-12,1
15 A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: "A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké". 16 Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak és imádták Istent,17 és így szóltak: "Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz. 18 Haragra lobbantak a népek, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek; és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet."19 És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt. Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; 



"Nagy jel is tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona."
(Jel 12,1)


Egy új látomás jelenik meg Jánosnak. A látomás az egész történelmet felöleli egy rövid képsorban. És ez a látomás megmagyarázza az egész történelmet azoknak, akik hallják és hiszik az Igét.
Az asszony Istennek a világ kezdetétől fogva annak végéig létező népét jelképezi. Nagy a dicsősége ennek a népnek. A hold sarlója zsámolyául szolgál, a nap az ő ragyogó palástja, a csillagok pedig fejének koronája.
A napot, a holdat és a csillagokat valamikor istenként tisztelték földünk lakói. Valójában még ma is milliók hódolnak babonásan ezek előtt az égitestek előtt. Isten azonban azt mondja e kép segítségével, hogy a nap, a hold és a csillagok csak díszei az ő szeretett népének.
A múltban az emberek hosszú időn át vitatkoztak arról, hogy vajon a Nap vagy a Föld-e a világmindenség középpontja. A Föld forog-e a Nap körül, vagy pedig a Nap a Föld körül? Most Isten így szól: "Az én tulajdon népem alkotja a világmindenség középpontját. Minden körülöttük kering."
Amikor az űrhajósok először szálltak le a Holdra, némely egyszerű keresztyén ember végiggondolta a dolgot, és kijelentette, hogy az ember ezzel átlépte a neki rendelt határokat. Azt gondolták, hogy a Hold annyira Isten birodalma, hogy az embernek nem lenne szabad érintenie azt, arra elhelyeznie tudományos felszerelését, vagy kísérleteket folytatnia azzal. Isten azonban így szól: "Az én szeretett népem az én szent tulajdonom, és az én népem alkotja az én szent birodalmamat. Jaj annak, aki erőszakot alkalmaz vele szemben! Ami a Holdat illeti, az csak az ő zsámolya."
Ennyire fontosak Isten gyermekei mennyei Atyjuknak, aki a világmindenség Ura is. Isten kijelenti, hogy ezek az ő bárányhoz hasonló gyermekei a "só", amely nélkül a föld megromlana, és hogy ők a "világosság", olyannyira, hogy sötétség ereszkedne a Földre, ha az ő népét eltávolítanák innen. Még azt is kijelenti, hogy az ő népe a történelem megértésének kulcsául szolgál.
Az asszony fontosságának a további magyarázatát az asszony fiában kell megtalálnunk, aki az ő Ura is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése