Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Megtanultam, hogy... megelégedett legyek.      Fil. 4,11

Pálnak olyan kegyelemben volt része, amely elég volt az éhezés idejére is. A természeti embernél addig tart a jókedv, ameddig a jólét. Milyen elégedetlen, zúgolódó, ingerült ilyenkor az ember hit nélkül! Pál békessége nem addig tartott, mint a kenyérkészlete! Nem hasonlított a pusztában vándorló izraelitákhoz, akik zúgolódtak Isten ellen és Mózes ellen, mikor hiányzott a víz vagy hús. Figyeljük meg Pált! Hallgassuk szavát: "Megtanultam, hogy... megelégedett legyek". Ő nem követel erőszakosan jobb körülményeket. Nem hasonlítja helyzetét keserűen másokéhoz. Nem vet irigy pillantásokat azokra, akik bőségben élnek és dőzsölnek. Miben van erejének titka? A 13. versben ezt mondja: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít". Jób feleségénél a jólléttel együtt a hit is elfogyott. Pálnál megmaradt az Úr Jézusban való hit örömének és erejének forrása. Egy kifejezésről még ne feledkezzünk meg: "Megtanultam". Vigasztaló azoknak az éhező hívőknek, akiknek nem könnyű ebben Pált követni, azt látniuk, hogy Pál nem henceg. Nem úgy mutatja be magát, mint aki Szentlélekkel és erővel telve ilyen nélkülözéseken egyszerűen túlteszi magát. Nem szárnyal olyan lelki magasságokban, hogy neki a testi éhezés már semmit sem jelentene. Szerényen így ír: "Megtanultam, hogy... megelégedett legyek". Megfizette tehát a tandíjat. Pál is, mint Illés, hozzánk hasonló ember volt. Az éhezés idejei a vizsga napjai voltak a szenvedés főiskolájában, amelyből Pál élete végéig nem került ki, de megállt benne. És mi?