Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mózes nem félt a király haragjától.      Zsid 11,27

Amikor Péter erősnek képzelte magát, megijedt egy szolgálólánytól és megtagadta Jézust. Mikor Mózes teljesen alkalmatlannak tartotta magát arra, hogy népét megmentse, bátorságot nyert, hogy a Fáraó elé álljon, nem félve annak haragjától. Ez a bátorság még csodálatosabb, ha közelebbről megvizsgáljuk azokat a körülményeket, amelyek között Mózes cselekedett. Mózes elsősorban bűnözőként volt nyilvántartva a királyi udvarban. Mikor 40 évvel ezelőtt agyonütött egy egyiptomit, a Fáraó megharagudott rá, és meg akarta öletni. Ha közben más király került is a trónra, elég sok ember élhetett még, aki tudott a dologról, és Mózest feljelenthette volna. Mózes a Fáraónak különösen érzékeny pontját érintette. Azt a parancsot adta át, hogy engedje el Izraelt. Izrael azonban a Fáraó rabszolganépe volt, gabonatároló városokat épített neki. Az emberek általában méregbe gurulnak, amikor a vagyonuk elvesztéséről van szó. Akkor nem ismernek tréfát. Mit számított ennek a sötét lelkű zsarnoknak egy ember élete! Bizony, Mózesnek lett volna oka a félelemre, de hit által nem félt a király haragjától. Végül Mózes ismerte azt a rettenetes hatalmat, ami a Fáraót körülvette. Tudta, hogy katonai ereje szinte a legnagyobb volt az akkori világban. Aztán ismerte azokat a sötét erőket is, amelyek a varázslók révén a Fáraó rendelkezésére álltak. Hitben azonban legyőzött Mózes minden félelmet. Sem a körülmények, sem a haláltól való félelem, sem a király haragja, sem a trón körüli hatalmas erők nem félemlítették meg. Micsoda bátorságot tud adni a hit!