Jézus így szólt: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég” (Mt 24:14). Isten országa addig nem jön el, amíg Isten kegyelmének örömüzenete el nem jut az egész világra. Ezért, amikor Istennek adjuk át magunkat, és más embereket is megnyerünk Krisztus számára, siettetjük Isten országának eljövetelét. Csakis azok esedeznek szívből Isten országának eljöveteléért, akik Isten szolgálatára szentelik magukat…
Aki azt kéri, hogy „legyen meg a te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is”, azért imádkozik, hogy a Földön érjen véget a gonoszság uralma, Isten örökre törölje el a bűnt, és állítsa fel a szentség országát. Akkor a Föld is, mint a Menny, beteljesedik „a jóban való teljes gyönyörűséggel”
(2Thessz 1:11).
Krisztus nem nyugszik meg addig, amíg győzelme nem lesz teljes, és „lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik” (Ésa 53:11). A Föld minden népe meghallja majd a Krisztus kegyelméről szóló evangéliumot. Ámbár nem mindenki fogadja el Krisztus kegyelmét, de „Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak” (Zsolt 22:31). „Az ország pedig, és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentjei népének” (Dán 7:27); „...mert teljes lészen a Föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésa 11:9). „És félik napnyugattól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét” (Ésa 59:19).
„Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! [...] Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvigasztalá az Úr a népét [...] Feltűrte az Úr szent karját minden népnek szemei előtt, hogy lássa a Föld minden határa Istenünk szabadítását”(Ésa 52:7–10).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése