Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

"Hit által keltek át a Veres-tengeren, mint valami szárazföldön, amit mikor az egyiptomiak megpróbáltak, elnyelte őket a tenger.      Zsid. 11,29

Isten Igéje olyan néha, mint a csiszolt drágakő, amely a napfényben felragyog. Ilyen ez a vers is. Látjuk benne a hit útját és a hitetlenség útját... A hitnek ott is nyit Isten utat, ahol minden út eltorlaszolva látszik, a hitetlenség előtt pedig elzárja Isten az olyan utat is, amelyen minden simán halad. Milyen rettenetes volt Izrael helyzete a Veres-tengernél: előttük a víz, mögöttük a Fáraó. A pusztulás elkerülhetetlen. Isten azonban szelet támasztott. A vizek kettéváltak. Út lett a tengeren. Az Úr ma is jár a félelmek tengerén, hogy kiszárassza azt (Zak. 10,11). A hitetlenség a fordítottját tapasztalta. Egyiptom biztos volt az olcsó győzelemben. A harci szekerek le fogják mészárolni a menekülőket. Az Isten keze azonban elzárta a biztos utat. Az egyiptomi csapat elmerült. Aztán: a hit védtelenül áll és megmenekül. A hitetlenség állig fel van fegyverkezve, s úgy elmerül a vízben, mint az ólom. Izrael semmit sem tudott az egyiptomiak gyilkos fegyvereivel szembeállítani. A kihajszolt csapat úgy megriadt, mint a juhok a farkastól. Mégis hogy megőrizte őket Isten! Egynek sem görbült meg a haja szála sem. Nem így az egyiptomiak! Harckocsik és paripák, kardok és dárdák jobbra-balra. A hullámok rájuk törtek, és a vasfegyverek csak gyorsították pusztulásukat. S végül: a hit győzedelmeskedik, ha nehézségeken és félelmeken át is. Izrael győzelmesen felkiáltott, amikor a Fáraót megpillantotta. Isten örömre fordította félelmüket, s ennek az örömnek hangja máig hallható. Nem úgy az egyiptomiak! Örültek a katonák a biztos zsákmánynak, s az örömük halálsikollyá változott, amikor a vizek elborították őket. A nagy világítélet elé megyünk, de melyik úton? A hitetlenség útján, vagy a hit útján?