Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Elnyelte őket a tenger.      Zsid. 11,29

Mózes felemeli botját. A tenger visszatér. Az egyiptomiak menekülnének, de az Úr a tengerbe veti őket. A Fáraó és serege elpusztult. Ez a pusztulás ítélet. Hosszú időn át dolgoztatták rabszolgaként Izraelt jogtalanul az egyiptomiak. Végül a Fáraó azt a rettenetes parancsot adta ki, hogy minden fiúgyermeket a Nílusba kell fojtani. Félelmetes gyilkosság volt ez. Isten bölcsessége most gyors, alapos és igaz ítéletet tartott. A Fáraó nem halhatott meg sem betegségben, sem fegyver által, hanem olyan halált kellett elszenvednie, amit ő ezerszeresen végbevitetett a zsidó gyerekeken: a tengerbe fulladt. Itt is érvényes a Jel. 16,7: "Igen, mindenható Úristen, igazak és igazságosak a te ítéleteid". - Egy kanáritenyésztőnek az a gondolata támadt, hogy megvakítja legszebb madarait, hogy még szebben énekeljenek. Mikor aztán gyermekük született - vak volt. A második is ugyanúgy! "Ne tévelyegjetek!" Él az igazságos Isten. A világtörténelem vége hatalmasan be fogja ezt bizonyítani. A Fáraó pusztulása felejthetetlen emlékműve az isteni ítéletnek mind Izrael, mind az egész világ számára. Isten akaratából mindmáig hangzik az Ige: "Lovat lovasával a tengerbe vetett"! Isten úgy intézte a Fáraó megítélését, hogy nem volt szüksége emberi kézre, hogy ezt a zsarnokot óriási erejével együtt megsemmisítse. "Éneklek az Úrnak, mert fenséges Ő..." Bárcsak életes maradna bennünk ez az Ige a nehéz antikrisztusi időkben is! - Végül a Fáraó pusztulása isteni igazolás volt Mózesnek, az Isten szolgájának. Sokáig nehéz volt Mózes helyzete. A nép gyakran elégedetlen volt vele kapcsolatban. Most Isten igazolta őt mint eszközét és szolgáját. Hasonlót élnek át minden időben azok, akik Isten akarata szerint élnek, de az emberek megvetik őket.