(Zsoltárok 62:2-3, 6-7)
Van egy nagyon fontos szó, ami egymás után négyszer fordul elő ezekben a versekben – minden versben egyszer. Ez a „csak” szó. A zsoltáros felsorol néhány rendkívül értékes áldást, ami kizárólag Istentől jön. Első és legfontosabb ezek közül a megváltás. A többi szorosan kapcsolódik ehhez: a nyugalom; az erő (a kőszikla); az oltalom (a vár); és a reménység. Bizonyos értelemben az utóbbi négy áldás következménye az elsőnek – a megváltásnak.
A megváltás egyetlen kizárólagos forrása Isten maga. Nehogy azt gondoljuk, hogy Isten nem elégséges, és rajta kívül valami másra is szükség van. A megváltás nem Istentől és a törvénytől, vagy Istentől és az egyháztól, - vagy Istentől és még valamitől függ. Egyedül Istentől függ.
Ésaiás próféta a másik tanúja annak, hogy Isten teljesen egyedülálló és mindenre kiterjedő módon elégséges a megváltáshoz. Saját tapasztalatból mondja: „Ímé, az Isten, az én szabadítóm!... mert erősségem és énekem az Úr, és lőn nékem szabadítóm.” (Ésaiás 12:2.)
Két szélsőséges hibába eshetünk. Egyrészt, ha azt gondoljuk, hogy a megváltás Istenen kívül még valamitől függ; ezzel alulértékeljük Őt, és kétségbe vonjuk mindenhatóságát. Másrészt, ha a megváltást bármi kisebben keressük, mint Isten, hiába keresnénk.
De ha Isten maga lesz a mi szabadításunk, akkor ezt követi a többi áldás is: nyugalom, erő, oltalom és reménység.
A hit megvallása:
Csak Istenben nyugszik meg lelkem; Tőle jön az én szabadulásom.
A megváltás egyetlen kizárólagos forrása Isten maga. Nehogy azt gondoljuk, hogy Isten nem elégséges, és rajta kívül valami másra is szükség van. A megváltás nem Istentől és a törvénytől, vagy Istentől és az egyháztól, - vagy Istentől és még valamitől függ. Egyedül Istentől függ.
Ésaiás próféta a másik tanúja annak, hogy Isten teljesen egyedülálló és mindenre kiterjedő módon elégséges a megváltáshoz. Saját tapasztalatból mondja: „Ímé, az Isten, az én szabadítóm!... mert erősségem és énekem az Úr, és lőn nékem szabadítóm.” (Ésaiás 12:2.)
Két szélsőséges hibába eshetünk. Egyrészt, ha azt gondoljuk, hogy a megváltás Istenen kívül még valamitől függ; ezzel alulértékeljük Őt, és kétségbe vonjuk mindenhatóságát. Másrészt, ha a megváltást bármi kisebben keressük, mint Isten, hiába keresnénk.
De ha Isten maga lesz a mi szabadításunk, akkor ezt követi a többi áldás is: nyugalom, erő, oltalom és reménység.
A hit megvallása:
Csak Istenben nyugszik meg lelkem; Tőle jön az én szabadulásom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése