Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-FELHANGZIK AZ EVANGÉLIUM

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 52,7-10 7 Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! 8 Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az ÚR a Sionra. 9 Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az ÚR, megváltotta Jeruzsálemet! 10 Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását. "Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába!" (Ézs 52,7; Róm 10,15) A Jézus születéséről szóló híradást "jó hírnek" vagy "evangéliumnak" nevezik. Ez a kifejezés Ézsaiásnak egy látomásából való, amelyben látja a jó hír hozóját, aki a hegyeken át közeledik, hogy örömöt szerezzen Sionnak. Az újtestamentumi időktől fogva a Jézusról szóló beszéd mindig "a jó hír hirdetése". Az első jó hírt egy mennyei követ hozta, aki így szólt: "Hirdetek nektek nagy örömet" (Lk 2,10). Ez azon az éjjelen volt, amikor Jézus megszületett. Néhányan már olyan gyakran és olyan sokat hallottunk Jézusról, hogy hozzászoktunk az evangéliumhoz. Ez veszélyes. Amikor az evangélium egy régi történet, a prédikáció pedig tudósítás lesz, akkor halálos veszedelembe kerültünk, mert a Jézusról szóló történet első- és utolsósorban jó hír, örvendetes híradás. Ha újból tudni akarod, hogy mi is az, hogy "jó hír", akkor idézd emlékezetedbe az 1945. évi hollandiai helyzetet. Tavasz volt, elmúlt a legfélelmetesebb tél, amelyet Európa valaha is ismert. A fiakat megölték, az apák tehetetlenek voltak, a lányok bizonytalanságban éltek, az anyák már nem tudták megadni gyermekeiknek a mindennapi eledelt. Emberek haltak éhen. És a náci elnyomók csizmái alatt nyögve Istenhez kiáltottak. Istentiszteleteken találkoztak. És a hosszú, sötét éjszakákban (nem volt világítás) buzgón imádkoztak szabadságért, segítségért, kiútért. Május 4-én este egy hír járta be az országot. Felvillanyozó hír volt, és gyorsabban terjedt, mint a préritűz: "Vége van! Vége van a háborúnak! Béke van!" Egyetlenegy egészséges ember sem maradt ülve. Tömegek tódultak ki a sötét utcákra. Valaki énekelni kezdett. A szabadság dala volt az. És mindenki határtalanul boldog volt. Ez áll legközelebb ahhoz, ami karácsonykor történt. Azon az éjszakán megnyílt a menny, és egy hang ezt mondta: "Vége van! Egyszer s mindenkorra vége! A föld végső határa is meglátja most már Istenünk szabadítását."