Varga László: Isten asztaláról

"[Jézus követei] betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be. ...Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!? De Jézus feléjük fordult és megdorgálta őket, és ezt mondta: ...az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. Aztán elmentek egy másik faluba."      Lukács 9,51-56

Jakab és János Jézus legkedvesebb tanítványai voltak. Nagyon szerették Mesterüket. Ökölbe szorult a kezük, amikor az idegen falu a megszokott nemzetiségi civódás miatt nem adott neki szállást. Pusztuljanak, ha Isten Fiát nem fogadják be! Mi maradna a világból, ha Isten ezt megengedné kemény, bigott szolgáinak, akik erre ma is képesek lennének. Jézus csak mosolyog rajtuk. Ő csak azért is szereti ellenségeit, azt a szerencsétlen falut is, mely lehet, hogy később az elsők közt fogadta be ugyanazon apostolok igehirdetését. Nyugodtan átgyalogolt egy másik faluba, ahol szívesen fogadták. Ma is ezt teszi, ugyanazzal a nyugalommal. Nem szükséges, hogy tűz szálljon le az égből, magamagát semmisíti meg az emberiség, mert nem akarja, nem képes befogadni Krisztus békességét. Krisztus pedig ráér. Boldogságot, jólétet, békességet visz oda, ahol befogadják. A többire vár. Ismeri az övéit, azokat is, akik Őt még nem ismerik, de Ő már számon tartja őket. Bármilyen nehéz, le kell mondanunk az igazságszolgáltatásról. Az az Istené.

Istenem, nekem is gyakran szorul ökölbe a kezem, mikor az önző, tudatlan vagy elbutított aljasság és gyűlölet tombolását látom. Talán kevésbé a magam sérelmei miatt, mint amikor tehetetlen emberek, saját népem vagy éppen egyházad ellen támad a sokszor teljesen értelmetlen gyűlölet. Te, Uram, ráérsz, de én nagyon vágyom a békés, szép életre, még inkább utódaim számára. Kérlek, Uram, ne várj sokáig! Hallgasd meg talán legnagyobb kérésünket földi életünkre, add, hogy úgy élhessünk, hogy ne gyűlöljünk senkit, és minket se gyűlöljön senki. Tudjuk, ehhez csodára van szükség. A hit csodáját ültesd be a gyűlölködő lelkekbe, hogy szereteted uralja életünket! Ámen.