''Látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot.'' (Ésaiás 6:1)
Amikor Isten Ésaiást üzenettel akarta elküldeni népéhez, előzetesen látásban betekintést engedett a prófétának a szentek szentjébe. Úgy tűnt fel előtte, mintha hirtelen felemelnék vagy elhúznák az ajtó és a templom belső függönyét, és ő betekinthet a szentek szentjébe, amelybe még a próféta sem tehette be a lábát. Látásban látta Jahvét ülni egy magas, felemeltetett trónon, mialatt dicsőségének palástja betöltötte a templomot. A trón körül szeráfok álltak, mint őrizői a nagy Királynak, és visszasugározták az őket körülvevő dicsőséget. Amikor dicsénekeik az imádás hangján felhangzottak, a kapu oszlopai megrendültek, mintegy földrengéstől rázkódtatva. Tiszta, bűntől be nem szennyezett ajakkal zengték ezek az angyalok az Úr dicsőségét. ''Szent, szent, szent a seregek Ura, teljes mind a széles Föld az Ő dicsőségével!'' (Ézsaiás könyve6:3)
A trón körül álló szeráfokat olyan áhítatos tisztelet tölti be, amikor megpillantják Isten dicsőségét, hogy még egy pillanatig sem tekintenek magukra csodálattal. Dicsénekük az urak Urának szól, amint a jövőbe néznek, amikor majd az egész Föld megtelik az Úr dicsőségével, és tiszta harmóniában hangzik fel győzelmes énekük. ''Szent, szent, szent a seregek Ura!'' Boldogságukat az jelenti, hogy dicsőítik az Urat. Nem kívánnak egyebet, mint a közelségében maradni, és tetszésében részesülni. A világot, amelyet Sátán magáénak mondott, és amely fölött kegyetlen kényúrként uralkodott, Isten Fia a szeretetével vette körül, s egy hatalmas győzelem által ismét Isten uralma alá helyezte. Az el nem bukott világok megszámlálhatatlan serege dicsőítő énekeket zengett Istennek és a Báránynak, amikor ezt a győzelmet kivívta. Örvendeztek, hogy a bukott emberiség előtt megnyílt az üdvösség útja, s hogy az Úr megváltja a Földet a bűn átkától. Mennyivel inkább örvendezniük kell azoknak, akik ebben a csodálatos szeretetben részesülnek! Hogyan kételkedhetünk, hogyan veszíthetjük el bizonyosságunkat, hogyan is érezhetjük hát, hogy árvák vagyunk?
Ellen White írása alapján
A trón körül álló szeráfokat olyan áhítatos tisztelet tölti be, amikor megpillantják Isten dicsőségét, hogy még egy pillanatig sem tekintenek magukra csodálattal. Dicsénekük az urak Urának szól, amint a jövőbe néznek, amikor majd az egész Föld megtelik az Úr dicsőségével, és tiszta harmóniában hangzik fel győzelmes énekük. ''Szent, szent, szent a seregek Ura!'' Boldogságukat az jelenti, hogy dicsőítik az Urat. Nem kívánnak egyebet, mint a közelségében maradni, és tetszésében részesülni. A világot, amelyet Sátán magáénak mondott, és amely fölött kegyetlen kényúrként uralkodott, Isten Fia a szeretetével vette körül, s egy hatalmas győzelem által ismét Isten uralma alá helyezte. Az el nem bukott világok megszámlálhatatlan serege dicsőítő énekeket zengett Istennek és a Báránynak, amikor ezt a győzelmet kivívta. Örvendeztek, hogy a bukott emberiség előtt megnyílt az üdvösség útja, s hogy az Úr megváltja a Földet a bűn átkától. Mennyivel inkább örvendezniük kell azoknak, akik ebben a csodálatos szeretetben részesülnek! Hogyan kételkedhetünk, hogyan veszíthetjük el bizonyosságunkat, hogyan is érezhetjük hát, hogy árvák vagyunk?
Ellen White írása alapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése