Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet:ÁTVÁLTOZVA AZ Ő ÁBRÁZATÁRA

„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől” (2Kor 3:18)

Bűnnel terhelt és aggódó lelkek! Jézus megdicsőült emberi voltában felment a mennybe, hogy közbenjárjon érettünk. „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez” (Zsid. 4:15-16)

Állandóan Krisztusra kellene néznünk, hitünknek Fejedelmére és Bevégzőjére; hiszen Rá tekintve el fogunk változni az Ő hasonlatosságára, jellemünk pedig olyan lesz, mint az Övé. Örülnünk kellene, hogy az ítélet a Fiúé, hiszen emberi mivoltában minden nehézséget megismert, amellyel az emberiségnek szembe kell néznie.
Megszentelve lenni azt jelenti, hogy az isteni természet részeseivé válunk, átitat bennünket Jézus lelke és gondolatvilága, miközben Krisztus iskolájában tanulunk.
„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem” (1Kor 13:12).

Közülünk senki sem tudja véghezvinni ezt a változást saját ereje vagy erőfeszítései által.
A Szentlélek, a Vigasztaló, akiről Jézus mondta, hogy elküldi a világba, az, aki átformálja jellemünket Krisztus hasonlatosságára, és amint ez végbemegy, tükörként sugározzuk vissza Isten dicsőségét. A változás számunkra felfoghatatlan módon következik be napról napra, miközben vágyaink és terveink fokozatosan eggyé válnak Krisztus vágyaival és terveivel.

Ekként növekedni fogunk Krisztusban, és észrevétlenül visszatükrözzük az Ő képmását.
Akik magukat keresztényeknek vallják, még mindig túlságosan lent vannak e világ mély völgyeiben. Szemük hozzászokott a hétköznapi dolgok szemléléséhez, elméjük pedig csupán a látható dolgokról gondolkozik. Vallásos tapasztalataik gyakran felületesek és nem elégítik ki őket, kimondott szavaik pedig üresen hangzanak és értéktelenek.
Hogyan tükrözhetik hát Krisztus képmását? Hogyan közvetíthetnék az igazság Napjának ragyogó sugarait a föld minden sötét tájéka felé? Kereszténynek lenni annyi, mint Krisztushoz hasonlóvá lenni…
Énok folyton Jézus befolyása alatt volt. Visszatükrözte Krisztus jellemét, és ugyanazokkal a tulajdonságokkal bírt: jóság, irgalom, együttérzés és szelídség, hosszútűrés, alázat és szeretet. Krisztussal való járása nap mint nap Annak képére formálta át, akivel annyira szoros kapcsolatban volt.