Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Segíts Uram!” -(Zsoltárok 12,2)

Ez az ima már magában érdekes, mert rövid, de magvas, erős és gyermekies. Dávid aggódott amiatt, hogy elfogyott a szent és kevés a hívő az emberek fiai között, s ezért fölfelé irányítja szívét imában, mivel a teremtmények elhagyták a Teremtőhöz menekült. 

Nyilván érezte saját gyengeségét, különben nem kiáltott volna segítségért. Azonban őszinte szándéka volt kiállni az igazság ügye mellett és küzdeni azért, mert ennek a szónak: „segíts” nincs értelme, ha mi magunk nem ténykedünk. 

E rövid két szóból álló imában nagy nyíltság, a kívánság világossága és a kifejezés határozottsága található. Sokkal több, mint némely keresztyén ember terjengős szívömlengéseiben. 

A zsoltáríró egyenesen Istenhez megy jól megfontolt kérelmével. Ő tudja, mit keres és tudja, hol keresi azt. Uram, taníts minket úgy imádkozni, mint Dávid imádkozott.
Erre az imára gyakran van alkalom. 

Milyen találóan alkalmas ez az isteni gondviselés meglátogatásánál, mikor a súlyosan megpróbált hívőknek tapasztalniuk kell, hogy nem találnak segítőt. Hasonlóan komoly gondolkodású keresztyének, akik Isten igéjében kutatnak, ha hitüknek ez vagy az a tárgya fölött való kételkedésnél gyakran erős segítséget találnak abban, ha a Szentlélekhez, a nagy tanítóhoz kiáltanak: „Segíts, vagy tarts meg ó Uram!” Keresztyén harcosok belső küzdelmeikben a kegyelem trónjánál esedezhetnek előmenetelért és megerősítésért, s ez az ima nekik mintául szolgálhat kérelmükhöz. Az égi mező munkásai hasonlóképpen kegyelmet és felüdítést nyerhetnek a szükség idején ezen az úton. Üdvvágyó bűnösök kételyeik és aggályaik között élhetnek ugyanezen határozott kérelemmel. „Segíts Uram,” – ez érvényes életben és halálban, türelem és harc, szenvedés és öröm között. Segítségünk egyedül nála van, tehát ne legyünk restek őt segítségül hívni. Az imameghallgatása bizonyos, ha őszintén visszük azt Jézus nevében Isten elé. Az Úr hűsége kezeskedik nekünk arról, hogy az övéit nem hagyja el, közeli rokonsága, mint Atyánk és gyülekezetének vőlegénye, bizonyossá tesz minket segítsége felől. Jézus odaadása minden jóságának záloga, és ígérete szilárdan áll: „Ne félj, én megsegítlek.”