„Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.” 27Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. 29Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz.” 30Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” 31Erre az így válaszolt: „Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. 33A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.” 34Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?” 35Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” ( 37Ezt mondta neki Fülöp: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” Ő pedig így válaszolt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”) 38Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. 40Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.”

Magyarázat:

A mai navigációs rendszerek beszélnek hozzánk vezetés közben, utasítást adnak, merre forduljunk egy kereszteződésben. A célt ezeknél mi határozzuk meg, a program csak az útvonalat mondja meg. Fülöp egészen más vezetést kapott. Angyal szólt és közölte, milyen úton kell indulnia, merre kell mennie. Majd a Lélek közölte, hogy csatlakoznia kell az úton arra haladó hintóhoz. Mennyivel nagyobb jelentőségű hangok, szavak lehettek azok. Vajon engedelmeskedni is olyan könnyű volt? Néptelen útra menni úgy, hogy a cél sincs meghatározva? Te elindulnál? Idegen személyhez csatlakozni, szóba állni vele? Te megtetted volna? Mennyivel nagyobb az Úr és az ő angyala, valamint az ő Lelke, mint egy program, ami emberi hangon szól hozzánk. Mégis nehezebben engedünk. Imádkozzunk azért, hogy mindig értsük a vezetést, és engedjünk annak. Lássuk meg, hogy a cél nem egy földrajzi hely, hanem a szolgálat. A Lélek nem kirándulásra vezet, hanem emberekhez akar irányítani, mert azoknak is akar közölni üzenetet. A vezetésben sokszor az a kérdésünk, mi származik ebből nekem? Lássuk inkább azt a kérdést: Miben fog ezáltal használni engem az Úr? Akiket Isten Lelke vezet, azok már másokért vannak irányítás alatt. Az elveszettekért (is).

(Takács Zoltán)