Áldott, szeretetteljes estét kívánok!

,,A szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. (1Ján. 4,18),,

,,Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!,,(1Ján. 4,19)

Kívánom, hogy a szívedet Isten végtelen szeretet járja át és ez a szeretet űzzön ki belőled minden szorongást, félelmet, keserűséget, bánatot, gyászt, betegséget, mindenféle negatív gondolatot belőled és minden hiányt az életedből!


Legyen a gondolataid mindig az Igén, hisz az tiszta szeretet! Ez legyen neked a vetőmagod, hogy holnapra-holnaputánra új élet tudjon kicsírázni belőle! Türelemmel várd meg míg az elültetett magod kicsírázik! Van olyan ami egy hét-egy hónap alatt megérkezik hozzád,van viszont amit 21 év után kaptam meg.(Jákob is pl.)
Ne irigykedjünk más sikerén. Világi ember és milyen jó dolga van....nem is értem..hogy van ez!?

,,A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (1Korinthus 13,4)

Engedd, hogy átjárjon az Úr szeretete! Engedd el az életedből el azt aminek mennie kell, hadd jöjjön helyette új és szebb! Nem baj, ha fáj! Fáj, persze, mert veled volt....értékes volt...tanított...de már egy magasabb szintre akar emelni az Úr.

Bocsáss meg mindenkinek, hogy ne legyen tartozásod senki felé sem! Azt áld a legjobban aki a legjobban bántott téged! Akkor biztos lehetsz benne, hogy a szívedben nem lesz harag, bánat!

Tudtad, hogy ítéletkor amikor az Úr a szívedet vizsgálja ez lesz az első amit megnéz? Sőt be se engedd magához, ha haragot talál! A Mennyek Országába haraggal?? SZENTEK közé??

Szeressük egymást! Szeresd ellenségedet!
"Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket..,,Lk 6,27-36.

,,Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.,,
(1Ján. 4,20-21)
,,Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.,, (1Ján. 5,2)

Ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal. (1 János 3,18)

Törvény-vagy kegyelem? Ó szövetség-Új szövetség?
Nézzük csak:

“Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem”. (Mt 5:17)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék" (Ef 2:8–9)

"Szentek legyetek, mert én szent vagyok." ...3.Móz.19,2-ben és 1.Pét.1,15-16-ban
,,Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.,, (1Ján. 5,3)
,,Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.,,(1Ján. 5,4)

Halleluja! Legyőzte a világot! MÚLT időben!!

,,Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.,,(János 13:3)

ÁLDOTT VAGY!! -ELVÉGEZTETETT!
Nem leszel, nem kell kérni, imádkozni már érte, CSAK MEGVALLANI!!

Hisz ha te az Úré vagy, Isten gyermeke vagy, megtartod az ő parancsolatait, a keskeny úton jársz ÁLDOTT VAGY! Mert áldást parancsol melléd az Úr!

,,Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, a melyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened;
És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.,, (Mózes V. könyve 28. rész.)

Ha betegség van, akkor is megvallani a 1Péter 2:24-et:

,,A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg. ,,


MÚLT IDŐBEN VAN!!
Vedd el áldásodat!
Ámen! :)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Pétert tehát fogságban őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.

(Csel 12,5.)

Amíg Péter a börtönben volt, két hatalom állt harcban egymással. Egyik oldalon volt Heródes király, aki Pétert megbilincseltette és 16 katonával éjjel-nappal őriztette. A másik oldalon egy látszólag teljesen tehetetlen csapat volt: az első keresztyének gyülekezete. Sem katonák, sem fegyverek nem álltak rendelkezésükre. Volt azonban egy fegyverük, amely már sok csodálatos győzelmet kivívott: a közös imádság.
Nézzük most ezt az imádkozó sereget és imádságuk tárgyát! Az egész gyülekezet egyesült az imádkozásban. Maga a Szentlélek egyesítette őket a közös könyörgésre. Az ilyen Lélektől munkált közös könyörgés a legerősebb nagyhatalom ezen a földön. Ez megfosztott már hatalmas királyokat trónjuktól (2Krón 32,20), és egész országokat mentett meg.
Amikor majd az Antikrisztus mindent hatalma alá hajt, Isten gyülekezetének egyesült imája fogja őt megrontani. A pusztító hatalmasságot az imádkozók buktatják meg.
Figyeljünk az imádság időtartamára is! A gyülekezet "szüntelen" könyörgött Péterért az Istennek. Ne úgy értsük ezt, mintha Péter elfogatásának napjától fogva a gyülekezet tagjai minden munkájukat elhagyva összetett kézzel ezt mondogatták volna: Mentsd meg az apostolt! Jóllehet azonban, hogy minden szívből szüntelen fohászkodás szállt fel az apostol megmentéséért. Bár a meghallgatásnak semmi jele nem volt - egészen a kivégzést megelőző éjszakáig -, folytatták az imádkozást.
Istenünk! Ajándékozd nekünk az üldözött keresztyének imádságban való állhatatosságát! (Vö.: Lk 18,1; Józs 7,6; Rm 12,12; Kol 4,2; I.Thessz 5,17.) Az imádság tárgya Péter megmenekülése volt. Az is bátorította a gyülekezetet ebben a könyörgésben, hogy maga az Úr Jézus rendelte Pétert a gyülekezet vezetőjéül (Mt. 16,18).
Olyan kéréseinket vigyük Isten elé, amelyek az Ő országának építését szolgálják, akkor Ő meghallgat bennünket (Jn. 5,14)!

Isten asztaláról- Varga László

"Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel." (Máté 13,33.)



Elég különös dolog. Olyan kevés az a kovász a liszthez képest, aki nem ismeri, el se tudná képzelni, hogy az egész lisztmennyiség átalakul attól a kevés kovásztól. Most sem hiszi el a világ, hogy az egyház igehirdetése egész társadalmakat mássá tud tenni. Csak akkor látszik meg, mint éppen a mi életünkben, amikor hiányzik a társadalomból a Lélek kovásza. Mennyien próbálkoznak Isten nélkül tenni élvezhetővé, boldoggá családok és népek életét. Eredményét látjuk: elidegenedés, céltalanság, öngyilkosságok. Még az egyetlen jól megvalósítható cél, az anyagi gazdagság is visszájára fordul. Itt van pedig az ige kovásza, csak éppen bele kellene keverni a mindennapok életébe, gondjaiba, döntéseibe. Senki nem mondhatja, hogy nem jobb, amit Krisztus tanít, mint bármelyik más tanítás, mely a sok ideológia összeomlása után még megmaradt. Ahol próbálkoznak vele, azonnal komoly eredményei vannak. Talán azért dobják mégis félre, mert személyes hit és meggyőződés kellene hozzá. Mindig csak utólag derül ki akár az eredménye, akár a hiánya. Hiába dőlt össze az ateizmus minden épülete, úgy bemosta magát a közvéleménybe, hogy nem merünk Krisztusra hallgatni.
Istenem, nem merem állítani, hogy a magam és családom életében híven alkalmazom tanításodat. Belém beszélték, hogy a mai világban foggal és körömmel kell kiharcolni minden eredményt. Nem merem gyermekeimet sem arra tanítani, hogy ők engedjenek inkább, mint hogy megbántsák társaikat. Nem bízom abban, hogy nemzetem politikáját a Biblia alapján kellene irányítani. Gyáva keresztyén vagyok, Uram. Amíg mindenki mást tesz, én se merek kis kovásszá lenni a nagy tömegben. Téríts meg, és tégy engem, barátaimat és utódaimat kovászoddá! Ha kevesen és gyengék vagyunk is, Te megadhatod, hogy eredménye legyen hűségünknek és helytállásunknak. Ámen.

Mindennap az Ige fényében-TUSAKODÁS ÉS MEGHÓDOLÁS

A mai napon olvasandó igeszakasz:  (2Sám 12,13-23.)

13 Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR is elengedte vétkedet, nem halsz meg. 

14 Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia a fiadnak, aki született neked. 

15 Ezután hazament Nátán. Az ÚR pedig súlyos betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt felesége szült Dávidnak. 

16 Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért; böjtöt tartott Dávid, és amikor bement, a földön fekve töltötte az éjszakát. 

17 Udvarának a vénei odaálltak melléje, hogy fölemeljék a földről, de ő nem akarta, és nem is evett velük semmit. 

18 A hetedik napon meghalt a gyermek. A szolgák azonban nem merték megmondani Dávidnak, hogy meghalt a gyermek, mert ezt gondolták: Hiszen amikor még élt a gyermek, és szóltunk hozzá, akkor sem hallgatott a szavunkra. Hogyan mondjuk meg neki, hogy meghalt a gyermek?! Még valami bajt csinál! 

19 Dávid azonban látta, hogy szolgái suttognak maguk között, és rájött Dávid, hogy meghalt a gyermek. Megkérdezte Dávid a szolgáit: Meghalt a gyermek? Meghalt - felelték. 20 Ekkor fölkelt Dávid a földről, megfürdött, megkente magát, ruhát váltott, majd bement az ÚR házába, és leborult. Azután hazament, és kérte, hogy tegyenek eléje ételt, és evett. 

21 Akkor ezt mondták neki a szolgái: Miért tetted ezt? Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, de amikor meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél. 

22 Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán könyörül rajtam az ÚR, és életben marad a gyermek. 

23 De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám. 

"Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam: Ki tudja, talán könyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek."(2Sám 12,22)

Sok keresztyén szülő imádkozott már így, amikor elvesztette gyermekét: "Legyen meg a te akaratod." Ez egy keresztyén imádság. Csakhogy az Úr imádságának ez a kérése mást jelent.
Az Úr imádságában nem ezt tanuljuk meg kimondani: "Segíts, hogy elhiggyük, minden a te szent akaratod szerint működik." Amiért mi imádkozunk, az a következő: "Segíts, hogy engedelmesek legyünk egy engedetlen világban." "Legyen meg a te akaratod." Ez olyan imádság, amelyben engedelmességet kérünk.
Mindamellett az igaz, hogy Isten döntéseinek az elfogadásához kegyelemre van szükségünk. Nem kell azonban ezeket a döntéseket elfogadnunk, hacsak nem véglegesek.
Ebben a tekintetben tanulhatunk Dávidtól. Isten azt mondta, hogy gyermeke meg fog halni. De amíg a beteg gyermek lélegezni tudott, Dávid könyörgött. Hét nap és hét éjjel tusakodott Istennel imádságban.
Ha tudjuk, hogy az Úr kegyelmes, és telve van könyörülettel, folytathatjuk a tusakodást egészen addig, amíg Isten ki nem jelentette, hogy akarata megmásíthatatlan.
Isten döntései nem sötétben működő rejtélyes erők, hogy nekünk ne legyen semmi más tennivalónk, mint csak leülni és ezt mondani: "Aminek meg kell történnie, az meg fog történni." Gyakran megengedi az Úr, hogy az általa készített vázlatokat gyermekeinek imái kiradírozzák." Isten szabad utat ajándékozott nekünk önmagához imáink révén. Nemcsak arról van szó, hogy ülünk a tanácsterem előtt, várva az ítéletre.
Óvatosnak kell azonban lennünk a tekintetben, hogy milyen tanácsokat adunk egymásnak és nem szabad oly hirtelenül elítélnünk egymást. Jób barátai, Jézus barátai és Pál barátai mindnyájan tévedtek abban, ahogy magyarázták Isten akaratát.
Azt sem tudjuk mindig, hogy mit is kérjünk. Némelyeknek Isten hitet adott ahhoz, hogy csodát kérjenek, és meg is kapják a csodát. Mások tudták Isten akaratát egy bizonyos dologban, és kegyelmet kaptak arra, hogy végrehajtsák ezt az akaratot, s hogy elfogadják Isten döntését.
Amint a gyermek meghalt, Dávid felállt és abbahagyta imádságát. Akkor ez volt Isten akarata. Most már tudta, minden kétséget kizárólag. És ha Isten a mi Atyánk, ne bízzunk meg benne?

Krisztus mindenek felett-

HA AZ EGYÉNISÉG BÁTORSÁGÁT VESZTI, A SZEMÉLYISÉG MEGNŐ 
"Mózes kiment testvéreihez és látta az ő nehéz munkájukat..." (2Móz 2,11).

Mózes látta népe elnyomatását, biztosra vette, hogy ő az egyetlen, aki megszabadíthatja őket - és saját szellemének igazságos felháborodásában nekilátott, hogy megtorolja az igazságtalanságot. Miután Mózes Istenért és a jogosságért síkraszállt, Isten megengedte, hogy teljesen elriadjon attól, amit tesz és hogy ez a legnagyobb csüggedésbe kergesse őt. Elküldte a pusztába negyven évre juhokat őrizni. Ennek az időszaknak a végén Isten megjelent és megmondta Mózesnek, hogy induljon el és vigye ki az Ő népét, és Mózes ezt felelte: "Ki vagyok én, hogy engem küldesz?" Eleinte Mózes úgy látta, hogy ő a nép szabadítója, de Istennek először rá kellett őt erre nevelnie, kiképeznie. Igaza volt egyéni látásában, de nem volt erre a munkára való ember addig, amíg meg nem tanult Istennel közösségben lenni. Lehet, hogy van látásunk Istenről és nagyon világosan megértettük, mit kíván Ő. Bele is kezdünk, de aztán jön valami, ami hasonlít a pusztai negyven évhez, mintha Isten az egész ügyet semmibe venné. Amikor már teljesen elvesztettük a bátorságunkat, akkor jön Isten vissza és megismétli a hívást és mi remegve kérdezzük: "Ó, ki vagyok én?" Meg kell tanulnunk Istennel megtenni az első nagy lépést: "A VAGYOK AKI VAGYOK küld téged." Meg kell tanulnunk, hogy egyéni fáradozásunk Istenért vakmerőség. Egyéniségünknek az Istennel való személyes kapcsolat izzó tüzében ki kell égnie (Mt 3,11). Mi egyéni szempontból nézzük a dolgokat, van látásunk: "Ez az, amit Isten akar velem", de lépéseinkkel nem igazodunk Isten lépéseihez. Ha a csüggedés idejét éled, akkor Ő személyiségedet készül megerősíteni a tűzben.

Isten műhelyében-Isten megóv az önteltségtől

"... hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe. " 

(2 Kor 12, 7)

Mindenkiben ott van az önteltség kísértése. Nagyon nehéz alázatosnak maradnia különösen annak, aki rendkívüli dolgokat élt át, különös adottságai és sikerei vannak. Isten kénytelen bizonyos eszközöket felhasználni, hogy az embert lent tartsa és saját nagyságának tudatát letörje benne. Az Úrnak sok ilyen eszköz áll rendelkezésére. - Nabukodonozort, aki királyi uralma teljében istenítette és minden ember fölé helyezte magát, állati sorba süllyesztette. A büszke király őrületében állatnak tartotta magát és úgy is élt, mint az állat. "Azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja" - kiáltott fel később a király. - Amikor Uzziás király hatalomra és tisztességre jutása után szíve elbizakodottságában a papok kiváltságát magához akarta ragadni, áldozott a szentélyben. Ekkor az Úr poklos kiütéssel sújtotta, mégpedig a homlokán, az ember egyik legnemesebb testrészén. Ennél megalázóbb nem történhetett volna vele. Arca eltorzult, betegsége kizárta őt a társadalomból és királyi tisztségének betöltéséből. - Pál apostolnak olyan szenvedés jutott osztályrészül, ami különösen megalázó volt. A Sátán angyala szinte öklével verte őt. Ezek hirtelen fellépő, nagyon fájdalmas rohamok lehettek, amelyek visszataszítólag hatottak környezetére. Ezért írja a galatáknak: "Megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg engem ..." Pál is azt gondolta, ha megszabadulna ettől a szenvedéstől, jobban szolgálhatna az Úrnak. Az Úr azonban jobban tudta, mit miért enged meg. Pálnak szüksége volt erre a fékező erőre, mert az lelkileg javát szolgálta. Később megértette ő maga is az Urat, s tudta, hogy erre a leterhelésre szüksége van, hogy kicsi maradjon. Megtanult úgy nézni a testébe hatoló tövisre, mint valami ajándékra. Már nem kívánt tőle szabadulni.
Nagy dolgokat végezhet valaki Isten országában, de ha ez önteltté teszi, akkor megrabolja Isten dicsőségét. Az ember a gonoszok kategóriájába kerül, akiknek az Úr egyszer azt mondja majd: "Távozzatok tőlem!" Az Úr a semmik és senkik által viszi véghez a maga munkáját. "A gyermekek és csecsemők által szereztél dicsőséget és befogtad az ellenség száját." - A gyengeségben lesz nyilvánvaló az Ő ereje és az alázatosságban bontakozhat ki teljesebben a nagysága.

Kenneth E. Hagin- A szív és a száj!

Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.  (Róma levél:10:9.)

Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.— 

RÓMA 10,10.
Az ember mindig szívvel hisz, és szájjal tesz vallást az üdvösségre. Amikor hiszel valamit a szívedben és megvallod a száddal, akkor az valósággá válik számodra.

A hit általi megvallások teremtenek valóságokat!

A Zsidó 9,12. például azt mondja: „És nem bakok és tulkok vére által, hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.” Jézusnak sohasem kell ezt újra megtennie; megtette egyszer és mindenkorra.

A Róma 10,10. pedig elmondja nekünk, hogyan kaphatjuk meg ennek az üdvösségnek a valóságát: hisszük a szívünkkel — a belső emberrel — a szánkkal pedig vallást teszünk róla.

Olykor, ha az Írásokban olvasod ezeket: „Krisztusban”, „Őbenne” és „Akiben”, talán nem úgy látod, mintha valóság lenne, amit az igeversek állítanak. De ha elkezded megvallani (mert valóban hiszed Isten Igéjét a szívedben): „ez már az enyém, ez már megvan”, akkor valóságossá válik a számodra. A szellemi világban ez már valóságos. Te viszont azt akarod, hogy a fizikai világban is valóságos legyen, ahol most élsz.

Megvallás: A szívemmel hiszem Isten Igéjét, a számmal pedig megvallást teszek ígéreteiről és rendeleteiről. Hitem megvallásai teremtik meg ezeknek az ígéreteknek és rendeléseknek a valóságát az életemben. Az vagyok, amit Isten mond rólam, most!

Birtokolom mindazt, amit Isten mond, hogy az enyém, most!

Horváth Ilona megosztása-

Isten ígéreteinek tárháza- A mi oltárunkon Krisztus vére van

„Azután kenje meg a pap vérrel az Úr színe előtt az illatszerfüstölő oltár szarvait..." (3Móz 4,7)

Füstölő oltár minden hely, ahol a szentek könyörgéseiket és hálaáldozatukat mutatják be. Jó dolog arra gondolni, hogy ez az oltár a Nagy Áldozat vérével van meghintve. Ez teszi istentiszteletünket elfogadhatóvá Isten előtt. Egyszülött Fiának vérére tekint, és ezért fogadja el hódolatunkat.

Fontos számunkra, hogy megértsük a bűnért való egyedüli áldozat vérének jelentőségét, hiszen bűnnel szennyezettek még legszentebb cselekedeteink is, és Isten legbuzgóbb megtérésünket, hitünket, imádságunkat sem fogadhatná el, ha nem volna bűneinkért való engesztelő áldozat. Sokan kigúnyolják a „vért", számunkra azonban ez a vigasztalás és a reménység egyetlen alapja. Az oltár szarvaira hintett vér legyen világosan a szemünk előtt, mikor Istenhez közeledünk. A vér ad erőt az imádságnak, ezért van az oltár „szarvain". „Az Úr színe előtt" van, ezért előttünk is ott kell, hogy legyen. Krisztus vére már az oltáron van, mielőtt mi tömjénnel oda járulnánk. Ott van, hogy hálaáldozatunkat és könyörgéseinket megszentelje.

Gyertek, könyörögjünk bizodalommal, hiszen Jézus Krisztus, a nagy áldozat, megáldoztatott, érdeme a miénk. A vér a kárpiton belül van, és a hívők imádságai ezért lehetnek kedvesek Isten előtt.

Charles H. Spurgeon-

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Imádság és útmutatás

"Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne imádkozzam többé értetek. "(1Sám 12,23)

Sámuel búcsúbeszédének a végén elmondja, mi lesz az új feladata. Mit tesz az idős ember üres kezeivel? Ha Isten üresíti meg a kezünket, akkor az a kéz sohasem csupán üres, hanem szabad is. S az ilyen ember élete nem üressé válik, hanem szabaddá egy másik küldetés végzésére.

Egyik feladatát abban látja Sámuel, hogy az eddiiginél is többet, mélyebben, gyakrabban imádkozzék. Aktív korában mindenki amiatt panaszkodik, hogy nincs elég ideje az Isten előtti elcsendesedésre. Mindig tenni kell valamit, s alig van lehetősége csak lenni, Isten előtt állni. Most már nem tudja járni az országot az idős próféta, ezért az emberek gondját viszi Isten elé. A körülményei miatt nem tud másoknak Istenről beszélni, de annál inkább akar másokról Istennek beszélni.

Az ilyen imádkozó öregek benne maradnak az élet pezsgésében, mindig friss információik vannak, láthatják Isten tetteit az emberek életében, fontos szereplőivé válnak Isten országa építésének, és áldássá azok életében, akiket imádságban hordoznak.

A másik feladat: „tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra". Szabaddá vált kezét útjelzőként használja. Aki ismeri a helyes utat, annak kötelessége megőrizni másokat az eltévelyedéstől. Sámuel már nem közlekedik, de segíti a közlekedőket. Mint egy tapasztalt révkalauz, óvja a veszélyektől a többieket. S úgy látja, ha ezt nem tenné, vétkezne Isten ellen.

S mit tegyen az az idős ember, aki még nem ismeri a helyes utat, amely az életre vezet? Ismerje meg, amíg arra ideje van, s ugyanígy áldássá lesz szerettei és mások számára.

S mit tegyen, aki még nem öreg? „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok..." (Préd 12,1) Mindenki fiatalon készíti elő az öregségét. Ez a két feladat mindnyájunk nagy lehetősége, minden életkorban!

Joel Osteen-Mai napon hagyom, hogy körülvegyenek Isten gondolatai. :)

Mai napon hagyom, hogy körülvegyenek Isten gondolatai. :)

Mindegy hol vagy az életben, mindegy milyenek a körülményeid, mindegy milyen lehetetlennek tűnnek álmaid, tudnod kell, hogy Istennek van terve, van egy útja. Ha hiszel, Isten elvisz téged a lehetetlenbe, és olyan helyeket fogsz látni, amit sosem tartottál lehetségesnek. /Joel Osteen/

Napi Ige

Foglald el ezt a földet, amíg csak élsz, senki nem tud ellenállni neked! Veled leszek, és soha nem hagylak magadra!....Légy bátor és erős….A Törvény könyvét szüntelen tanulmányozd, igéit ismételd magadban, és gondolkodj azon, hogy mindenben annak megfelelően járhass el. Ha így teszel, akkor minden utad sikeres lesz, és amibe belefogsz felvirágzik. Ne feledd: Én parancsoltam meg neked, hogy légy erős és bátor! Istened, az Örökkévaló veled van, akárhová mész! Hát ne félj semmitől, és ne engedd, hogy bármi elbátortalanítson. (Józsué 1:5-9)

REINHARD BONNKE

A Szent Szellem nem egy teológiai tétel, hanem egy ÉLŐ SZEMÉLY. A tanítványok nem az okoskodásaikat adták tovább nekünk róla, hanem a megtapasztalásaikat! Mégis gyakran úgy tanítanak róla, és úgy gyártanak hozzá teológiát, mintha egy tetemet vizsgálnának a boncasztalon. Olyan sok halott Szent Szellemről szóló elemzés látott már napvilágot! Isten Szelleme eleven és aktív. Ő adja az erőt az evangéliumba. Ő tölti meg tűzzel, élettel, hatalommal. Általa lesz „teljes” az evangélium, míg nélküle „üres” az evangélium. Ha tetszik: a Szent Szellem a kéz az evangélium kesztyűjében. Az evangélium azért van telve erővel és élettel, mert a Szent Szellem tölti be! Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor-Fordítsd a reflektort magad felé!

Próbáljátok meg magatokat, hogy hitben vagytok-e! Vizsgáljátok meg magatokat! Vagy nem ismeritek fel magatokban, hogy Krisztus Jézus bennetek van? (2 Korintus 13:5)

Mindenki annak a visszatükröződése, amiben hisz. Az emberek mindennapi élete beszél leghangosabban arról, amiben hisznek.
Keresztényként ezért könnyen felülvizsgálhatod azt, amiben igazán hiszel. Meghatározhatod, hogy hiteles keresztény életet élsz-e azáltal, hogy megvizsgálod magad és a cselekedeteidet.
Fordítsd a reflektorfényt magad felé. Kérdezd meg magadtól: “Milyen életet élek?” “Milyen vagyok?” “Igazán bemutatom Krisztus szeretetét?” “Hatással van Isten Igéje a beszédemre, hogy azáltal alázatban és igazságban mutassam be Isten Királyságát?” Időről-időre el kell töprengened ezeken a kérdéseken, hogy kiértékeld az életed annak a célnak a szempontjából, hogy egy kiváló
karaktert építs föl magadban.

Bizonyosodj meg róla, hogy munkába állítottad-e az Igét személyes életedben. Bizonyosodj meg, hogy akaratod és érzelmeid mindig az Úr uralma alá vannak-e rendelve. Bizonyosodj meg arról, hogy szavahihető férfi vagy nő vagy-e. Teszteld le
magad és folyamatosan értékeld ki az életed és a cselekedeteidet az Ige alapján, hogy megbizonyosodj arról, hogy hitben élsz.

Rengeteg ember van, aki soha nem fordított elegendő időt arra, hogy megnézze magát. Most nem arra gondolok, amikor tükörbe nézünk. Azt értettem ezen, hogy nem szánunk időt az önvizsgálatra, amikor igazán beleláthatnánk az életünkbe. Ez olyan valami, amit időnként meg kell tenned, fel kell mérned a személyes növekedésedet és előrehaladásodat az életben az Igében és az Ige által. Nincs szükséged valaki másra, hogy ezt megtegye helyetted. Gondolkodj el! Ki vagy te? Mit gondolsz az üdvösség üzenetéről, az egészségről, a bővölködésről és a szeretetről, amit kaptál? Még mindig a félelem, a féltékenység és a büszkeség befolyása alatt állsz? Még mindig haragos vagy. Csupán Isten ereje tud megszelídíteni.

Értékeld ki az életed az Igével a mai napon. Igazold magad az Igével. Az Isten Igéje egy csalhatatlan eszköz számodra Istentől, hogy életed átváltozzon dicsőségről dicsőségre. Erre van szükséged ahhoz, hogy kialakíts egy kiváló életet és jellemet: egy szerető, kedves, tiszta, kegyelemmel teljes és irgalmas jellemet. Ezeket építsd fel az életedben!

Ima
Köszönöm Neked, drága Atyám Igéd erejét és hatását az életemben. Igéd megfelelő gondolkodásmóddal látott el, és kiváló jellemet épített ki bennem. Visszatükrözöm általad dicsőségedet,
szeretetedet, kegyelmedet és igazságodat. Igéd mindenben
felsőbbrendűséget élvez az életemben. Jézus nevében. Ámen.

További Tanulmányok:

Ap Csel 24:16;
Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor.

Róma 12:2;
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

2 Korinthus 13:5,
Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.

1 éves Biblia olvasási terv: 1 Thessalonika 2:17-3:1-13;
Ésaiás 57-58;
2 éves Biblia olvasási terv: Zsidók 6:1-10; Ezékiel 7;

Köszöntünk Szent Szellem!- KÖSZÖNTÜNK, SZELÍD HELYREÁLLÍTÓ!

"Atyámfiái, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyat szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is." (Galata 6:1)

A római költő, Mantuanus így vallott De honesto Amore (Az őszinte szeretetről) című művében: "Közös bűn ez: egyszer-másszor mindnyájan elkövettünk valami rosszat. Vagy most, vagy a múltban, vagy esetleg éppolyan rosszak vagyunk, mint az, akit kárhoztatunk." Pál nagyon erőteljesen figyelmeztetett arra, hogy a Lélekkel telt galáciabeli keresztények szelíden bánjanak mindenkivel, aki bűnbe esett. Mintha hallanánk a figyelmeztetését: "Gondoljatok arra, hogy holnap talán titeket kell lábra állítani. Bánjatok ezekkel az ellenszegülőkkel úgy, amiképp ti szeretnétek, hogy viselkedjenek veletek."
Tizenéves keresztényként visszacsúsztam a dohányzás bűnébe. Ez fegyelmi ok volt abban az egyházban, amelyhez csatlakoztam. A szigorú gyülekezeti tagok közül senki sem tudta, mit csinálok, különben a nevem gyorsan a bizottság elé került volna, ahol a döntés alapján vagy fegyelmi intézkedés alá kerülök, vagy kizárnak a tagok sorából. Szerencsémre az Úr egy fiatal keresztény Bibliamunkást hozott a városba, aki összebarátkozott velem, és mélyen, őszinte szívből imádkozott azért, hogy figyeljek a Lélek hangjára és győzzek az Ő hatalma által. - "Garrie, amit most teszel, az eltávolít Istentől - figyelmeztetett Mostyn igazi keresztény szeretettel. - Tudom, hogy Ő csodálatos szolgálatot szán neked, miért engednéd, hogy az ellenség elvegye tőled? Egyszerűen tedd le problémáidat Jézus kezébe! Ő tiszta lapot kínál!" Mostynnak igaza volt, és hamarosan meghoztam a döntést, ami visszafordított az Úrhoz, és folytathattam aktív igehirdetői szolgálatomat. Beleborzongok, ha arra gondolok, mi történt volna, ha rideg, rendreutasító módon bánik akkor velem.
Ismersz olyan keresztényt, aki elkövette a test valamely bűnét azok közül, amelyeket Pál említ Galata 5:19-21. verseiben? Ha igen, akkor hogyan reagálsz minderre? Romboló rágalomhadjáratba kezdesz a háta mögött? Fegyelmi eljárást kezdeményezel a bizottságban? Ha lényedet a Szentlélek tölti be, akkor úgy fogsz viszonyulni elbukott testvéredhez, hogy az mindenképp nyilvánvalóvá teszi: életedben jelen van a Lélek gyümölcse.
Imádság a mai napra:
"Uram, segíts, hogy oltalmazzam és segítsem küzdelmükben mindazokat, akik ellen akarnak állni valamilyen bűnnek!"
Garrie F. Williams írása alapján-

Isten csodálatos kegyelme- TESTBEN ÉS LÉLEKBEN

''Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod,
és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek'' (3János 1:2)

Isten célja az, hogy gyermekei eljussanak a Krisztusban levő érettség teljességének fokára. Ennek érdekében helyesen kell használniuk elméjük, lelkük és testük minden erejét. Nem engedhetik meg maguknak, hogy eltékozolják akár szellemi, akár testi erejüket. Egészségünk megóvása elsődleges fontosságú kérdés. Ha Isten-ismerettel tanulmányozzuk e tárgyat, megtanulhatjuk, hogy mind testi, mind lelki fejlődésünk számára a legelőnyösebb, ha ragaszkodunk az egyszerű étrendhez. Tanulmányozzuk türelmesen ezt a kérdést... Akik útmutatást nyertek a húsételek, a tea, a kávé, a nehéz és egészségtelen ételek káros hatásáról, és akik eltökélték, hogy áldozatok árán is szövetséget kötnek Istennel, azok nem engedik meg maguknak az olyan ételek fogyasztását, amelyekről tudják, hogy egészségtelenek. Isten megköveteli, hogy fékezzük meg az étvágyunkat, és az ártalmas dolgokban tanúsítsunk önmegtartóztatást. Még azelőtt kell elvégeznünk ezt a munkát, mielőtt tökéletes emberként állhatnánk meg Isten előtt...






Isten folyamatos fejlődést vár el népétől. Tudomásul kell vennünk, hogy szellemi fejlődésünknek és lelkünk megszentelődésének legfőbb akadálya az étvágy bűnös kielégítése. Az egészségügyi megújulásról alkotott meggyőződésünk ellenére sokan helytelenül étkeznek közülünk. A testi és szellemi erőtlenség fő oka az étvágy kielégítése. Ez a gyökere a betegségeknek és a korai halálnak is. Aki lelkének megtisztítására törekszik, ne feledje, hogy Krisztus hatalma képes az étvágy megfékezésére. A kegyességben való növekedés és a kiegyensúlyozott természet elnyerése érdekében tartsuk elengedhetetlennek testünk egészségét... A helytelen evés és ivás helytelen gondolkodáshoz és tettekhez vezet. Mindannyian próba és vizsga alatt állunk. Megkeresztelkedtünk Krisztusban, és ha elvégezzük a részünket, azaz távol tartjuk magunkat minden kártékony eleségtől... akkor erőt nyerünk a Krisztusban való növekedéshez. Krisztus az élő fejünkké válik, és meglátjuk Isten szabadítását.


Ellen White írása alapján-

Reggeli dicséret- Aki gyűlölte a hivatását

„Mikor szóltál hozzám, csak úgy ittam szavaidat. Igéd volt szívem öröme, és gyönyörűségem, mert nevedet viselem, Örökkévaló, Seregek Ura és Istene."

Jeremiás próféta könyve 15:16 (EFO)

Voltál úgy már, hogy gyűlölted azt, amit csinálnod kellett? Volt már, hogy utáltál iskolába járni? Érezted már úgy, hogy gyűlölöd a munkádat? Gyomorgörccsel mentél be a tanterembe, vagy a munkahelyedre? Nos, ha igen, akkor Jeremiás próféta könyve tetszene neked.

Jeremiás még gyermek volt, mikor prófétai hivatást bízott rá a Mindenható. Az üzenet, amit közvetítenie kellett, nem volt evangélium, nem volt jó hír. Jeremiásnak egész életében arról kellett prédikálni, hogy jönni fog a babiloni király, Nabukodonozor, és beveszi Jeruzsálemet, porig rombolja a templomot, a palotát, a házakat, elviszi a kincseket és fogságba hurcolja a népet. Senki se hitt neki, az emberek megvetették, sőt ő maga is gyűlölte ezt az üzenetet, mégis mondania kellett, hiszen Isten bízta rá.

Jeremiás őszinte ember volt. Nem rejtette véka alá kétségeit, nem titkolta, hogy gyűlöli azt a hivatást, amelyet Isten helyezett rá: „Jaj anyám, miért is szültél engem? Miért, hogy mindenki velem pöröl, velem vitatkozik? ... miért átkoznak ... minduntalan?” (15:10). Sőt, még azt is nyíltan kifejezi, hogy mérges Istenre, amiért pont őt választotta erre a küldetésre: „Miért nem szűnik fájdalmam, miért nem gyógyul be súlyos sebem? Miért lettél [Isten] számomra olyan, mint a kiszáradt patak? Mint a forrás, amely időnként elapad?” (15:18).

Kevés ember merne ilyen éles kritikát gyakorolni felettesével szemben. Jeremiás azonban nem fél. Ő nem úgy ismerte meg a Mindenhatót, mint egy zsarnok főnököt. Bátran elmeri mondani belső lelki fájdalmait, mert tudja, Isten megérti őt. Ezt a bizalmat pedig azok a gyerekkori élmények határozták meg, amikor először találkozott Isten igéjével: „Mikor szóltál hozzám, csak úgy ittam szavaidat. Igéd volt szívem öröme, és gyönyörűségem” (15:16a, EFO). Olyan pozitív töltetett kapott ő korábban a Mindenhatótól, amely elviselhetővé teszi a jelenlegi nyomorúságát.

Ha neked is eleged van az iskoládból, a munkahelyedből, vagy a szomszédokból, rokonokból, két dolgot tegyél. Először is minden kertelés nélkül mondd el helyzetedet Istennek! Az őszinteséget értékeli Isten. Másrészről pedig keresd a Bibliában azokat az szakaszokat, amelyek Isten szeretetéről beszélnek! Minden válsághelyzet könnyebben átvészelhető, ha tudod és érzed, a Mindenható áll mögötted. Ez volt Jeremiás tapasztalata (15:19-21), és ez lehet a tiéd is.

Szerző: Árvai Tamás

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Heródes megölette Jakabot...és mivel látta, hogy ez tetszik a zsidóknak...elfogatta Pétert is.

(Csel. 12,2-3.)

Néhány más keresztyénnel együtt két kiemelkedő gyülekezeti tag is áldozata az üldözésnek: Jakab és Péter apostol.
Jakabnak mint mártírnak kellett meghalnia. Péter isteni csoda folytán megmenekül.
Itt látjuk Isten útjainak sokféleségét övéi életében. Jakab és Péter egyformán igazi hívő emberek. Mégsem menekülnek meg mindketten Heródes fegyverétől. Egyik meghalhat Urának dicsőségére, a másik megmarad további szolgálatra.
Egyiket fölébe helyezhetjük a másiknak? Mondhatjuk azt, hogy ha Jakabnak nagyobb hite lett volna, ő is megmenekült volna Heródes fegyverétől? Micsoda balgaság volna ez! A meg nem mentett Jakab, és az angyal által megszabadított Péter egyformán Isten szolgái, akiknek különböző sorsa nem jelenti azt, hogy hitük is különböző lett volna. A Zsid 11,33 szerint egyesek hit által "oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, megmenekültek a kard élétől...", mások pedig szétfűrészeltettek, kardélre hányattak.
Péter és Jakab sorsának különbözősége megőrizhet bennünket attól a tévedéstől, hogy Istennek minden esetben segítséget és szabadítást kellene ajándékoznia oda, ahol igazi hit van.
Isten az övéivel mindig érezteti, hogy velük van, még a halálban is. A hívők üldözésbeli helyes magatartásához tartozik, hogy a tüzes kemencébe vetett három férfivel tudják elmondani: "A mi Istenünk... ki tud minket szabadítani..., de ha nem tenné is, legyen tudtodra..., hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az aranyképet nem imádjuk" (Dán 3,17).

Isten asztaláról-Varga László

"Isten ezt felelte Salamonnak: Mivel ez volt a szívedben, és nem gazdagságot, vagyont és dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet kértél, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet,... ezért megadom neked a bölcsességet... sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is..." 
(2Krónikák 1,11-12.)



Salamon király bölcs volt már akkor is, mikor imádkozni kezdett. Kérhetett volna bármit Istentől, mert apjáért, Dávidért, Isten megadta volna neki. Ő pedig nem önmagára gondolt, hanem a feladatra, amivel Isten bízta meg, amikor apja örökébe lépett. Azóta is ez a vizsgája minden vezető embernek. Kétféle vezető van: aki nyereségnek, és aki feladatnak tekinti azt a helyet, melyet elfoglal. Az első tönkreteszi az alárendelt közösséget, a másik inkább saját magát égeti el, de felemeli népét. Isten pedig rendszerint az utóbbinak adja meg mindazt, amit Salamonnak ígért. Annak lesz dicsősége, nyeresége még talán anyagi javakban is, aki az önzetlen szolgálatot vállalja saját haszna helyett. De éppen ehhez kell a bölcsesség. Megérteni, hogy egy vezető csak a közösségével együtt emelkedhet fel. Menynyivel értékesebb volt és maradt Bethlen Gábor élete, mint a nagy Sztáliné vagy Hitleré! Ezt kell megtanulnia minden szülőnek, lelkipásztornak, kisközségi polgármesternek, miniszternek vagy királynak egyformán.
Uram Isten, engem is vezetővé tettél. Lehet, hogy csak egy család vezetőjévé, lehet, hogy nagyobb feladatot bíztál rám, tudom, nem a vezetettek száma számít, egyforma a felelőssége minden vezetőnek. Nagyobb feladatban nagyobb a kísértés, hogy elbízza magát az ember, és a maga nagyságát próbálja dicsőíttetni. Ne engedj engem ebbe a balgaságba! Tudom, minden vezető feladata túl nagy ahhoz, hogy elég legyen hozzá a saját ereje. Félelmetes az, hogy emberek sorsa függ az én döntéseimtől. Add meg a hozzá való bölcsességet, azt is, hogy ne törjek nagyobbra, mint amit elbírok a Te segítségeddel, de el se meneküljek a feladat elől, ha éppen rám akarod bízni! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-MENNI VAGY NEM MENNI

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 21,7-14 

7 Hajóutunk végére érve Tíruszból Ptolemaiszba jutottunk. Köszöntöttük a testvéreket és ott maradtunk náluk egy napig. 

8 Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába. Bementünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk.
9 Neki volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak. 10 Több napon át tartózkodtunk ott, miközben lejött Júdeából egy Agabosz nevű próféta. 11Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: "Így szól a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják."
12 Amikor ezt meghallottuk, a helybeliekkel együtt arra kértük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
13 De Pál így felelt: "Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért."
14 Amikor pedig nem hagyta magát meggyőzni, megnyugodtunk és azt mondtuk: "Legyen meg az Úr akarata!" 

"Amikor pedig nem hagyta magát rábeszélni, megnyugodtunk, és ezt mondtuk: "Legyen meg az Úr akarata!" (ApCsel 21,14)

Pál apostol útban volt Jeruzsálem felé. Tudta, hogy szenvedés vár ott rá, ámbár nem tudta pontosan, hogy mit tartogat Isten számára. "És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem, nem tudom, csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám" (ApCsel 20,22-23).
Pál barátai minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy lebeszéljék őt a jeruzsálemi útról, de nem lehetett meggyőzni, hogy megváltoztassa elhatározását. El kellett mennie, mert ez volt Isten akarata.
Végül barátai belenyugodtak, és ezt mondták: "Legyen meg az Úr akarata."
Rezignáció volt ez? "Egy sóhajjal kimondott igen?"
Lehet, hogy az volt, már ami Pál barátait illeti. Beletörődtek a megmásíthatatlanba, és feladták a harcot, amikor Pál útja elkerülhetetlennek látszott.
Ami azonban Pált illeti, ő aktív módon elkötelezte magát Isten akaratának a cselekvésére. Jeruzsálemi útja - "a Lélektől kényszerítve" - erősen emlékeztet bennünket Pál Mesterére, Jézus Krisztusra. Jézus barátai is megpróbálták lebeszélni az Urat a jeruzsálemi útról. Jézus tudta, hogy mi vár rá: " Az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik." (Mk 10,33-34) Jézus elment Jeruzsálembe, ugyanattól a Lélektől "kényszerítve", aki Pált kényszerítette. Barátai ellenállásának dacára Jézus "arcát eltökélten a Jeruzsálembe vezető útra fordította." (Lk 9,51 a görög szöveg szó szerinti fordítása szerint, a ford. megj.)
A tanítvány engedelmességet tanul a tanítótól. Pál Jézus nyomdokaiba lép. Meg kell tagadnia saját vágyait, és cselekednie kell Isten tökéletes akaratát.
Eljön a pillanat, amikor a szerető szívű barátoknak abba kell hagyniuk az erőfeszítést, hogy visszatartsák a felsőbb parancsra utazókat. Ez a pillanat akkor jön el, amikor nyilvánvaló, hogy az utazás az Istennek való engedelmességből fakad. Ilyenkor helyénvaló ezt mondani: "Legyen meg az Úr akarata."

Krisztus mindenek felett-TARTS LÉPÉST ISTENNEL

"Énok Istennel járt..." (1Móz 5,24)



Egy ember hívő életének és jellemének nem az a próbája, amit az élet kivételes pillanataiban cselekszik, hanem amit rendes körülmények között tesz, amikor nem történik semmi nagy vagy izgató dolog. Egy ember értékét a megszokott dolgokkal szemben tanúsított magatartása méri le, amikor nincs színpadi megvilágításban. Nehezünkre esik lépést tartani Istennel; azt jelenti, hogy szellemileg kifulladsz. Amíg nem tanultunk meg Istennel járni, mindig nehéz az Ő lábnyomába lépni, de amikor erre rátaláltunk, akkor ennek egy jellemző bizonyítéka van: Isten élete bennünk. Az egyéniség eltűnik az Istennel való személyes egyesülésben és kizárólag Isten járása és hatalma lesz nyilvánvalóvá. Nehéz Istennel lépést tartani, mert alighogy elindulunk vele járva, ráébredünk, hogy túlhaladt rajtunk, mielőtt még három lépést tettünk volna. Ő másképpen végez el dolgokat mint mi, ezért minket fenyítenie és nevelnie kell ezekre a módszerekre. Jézusra vonatkozik az Ézsaiás 42,4: "Nem téved és nem csügged el" (ang. ford.), mert soha nem munkálkodott a saját, egyéni látása, hanem mindig az Atya álláspontja szerint, és nekünk meg kell tanulnunk ugyanezt. A szellemi igazságot a szellemi légkör által fogjuk fel, nem értelmi okoskodás útján. Isten oly módon változtatja meg a légkört, hogy a dolgok lehetségessé kezdenek válni, noha addig soha nem láttuk lehetségesnek. Isten nyomdokában járni, azt jelenti, hogy vele egységben vagyunk. (Nem maradunk le, de nem is előzzük meg.) Sok időbe kerül, mire ide eljutsz, de maradj benne! Ne add meg magad csak azért, mert talán éppen most annyira nehezedre esik lépést tartani vele. Menj vele tovább! Csakhamar úgy találod, hogy új látásod és új célod van.

Isten műhelyében-A gőg lealacsonyít

"Aki felmagasztalja magát, megaláztatik. "(Lukács 18, 14)


A nagyravágyás mélyen a természetünkben gyökerezik. Az alapvető bukást tulajdonképpen ez okozta. "Olyanok lesztek, mint az Isten." A kígyó ezzel a csábító kilátással ébresztette fel a gőgöt a paradicsomban. Ezért bukott el az első ember és veszítette el igazi nagyságát. Alapjában véve az ember lealacsonyítja magát a gőgössége, elbizakodottsága által. Csak az alázatosság ad igazi nagyságot. A kevélyeket Isten kitaszítja és a pokol mélyéig alázza. A gőg pontosan ellentéte Istennek. Az önteltség mindig önistenítés, ezért Isten a kevélyeknek ellene áll. Önmaga dicsőítésével Isten dicsőségét rabolja meg az ember.
Nemcsak külső fellépésben vagy magatartásban kell felismernünk a gőgöt. Bár a büszke szavakból, öltözetből és járásból, tekintetből és mozdulatokból is kiolvasható, mégis a szív mélyén fészkel, még ha külső szerénység vagy alázatosan hangzó beszéd mögé rejtőzik is. Lehetséges, hogy úgy teszünk, mintha szívesen félreállnánk, mégis felháborodunk, amikor háttérbe szorítanak bennünket.
A gőgöt két dologról lehet felismerni: a gőgös embernek nem lehet semmit sem mondani, nem lehet figyelmeztetni; hibátlannak tartja önmagát, sem helyreigazítást, sem ellentmondást nem tud elviselni. A gőgös emberek érzékenyek, ingerlékenyek, könnyen megsértődnek. Szeretetlenek és hidegek mások iránt, lenézik a másikat, és ha az többet ér vagy jobb eredményt mutat fel, akkor gyűlölik és irigylik őt. A gőgöt a legnehezebb kiirtani. Míg az ember meg nem tér, akadálytanul nő, hízik és terpeszkedik. A megtéréskor hatalmas ütést kap és egy időre talán el is tűnik, mert a bűnbánat fájdalmában az ember átérzi semmivoltát és értéktelenségét. De azután újra feltámad, ha nem is a régi durva formában, hanem mint lelki gőg. Az ember elbizakodott lesz a bibliaismeretére, ítélőképességére, igehirdetői adottságára és lenéz másokat. Így nem egy hívő bukott el megszégyenítő módon. Isten pedig megengedte, mert hamis magasságokba tévedt. A bukást legtöbbször a kevélység előzi meg. Ha mi nem hajlunk meg, akkor Isten mindig mélyebbre vet le. - Uram, őrizz meg a nagyravágyástól és tégy alázatossá engem! Ne engedd, hogy a gőg hamis magaslatai felé törtessek!

Professzor és a fiú

Egy hívő családnak a tízéves kisfia szívproblémákkal küzdött évek óta, mígnem az orvosok úgy döntöttek, hogy felnyitják a mellkasát, hogy meglássák, mekkora a baj. Ezért a professzor behívatta a családot és a kisfiúhoz fordult, majd azt mondta neki:
- Holnap reggel,- kezdte a sebész-, ki fogom nyitni a mellkasodat, hogy megnézzem milyen állapotban van a szíved és mit találok ott.
- Ott fogod találni Jézust - válaszolt a fiú. A sebész bosszankodva felnézett, aztán folytatta. - Fel fogom vágni a mellkasodat, hogy lássam, mennyi károsodás történt a szívedben.
-Jó, de amikor felnyitod majd, a szívemben, Jézust ott fogod találni...mondta a kisfiú.
A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.
- Miután megnézem, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.
- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben. Biztos vagyok ebben, hiszen most is érzem és tudom, hogy Ő ott lakik bent a szívem legmélyén. A sebésznek ezek hallatán elege lett, és bosszankodva mondta:
- Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben! Sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni. Egy csupa roncs szívet látok majd, amely nem képes ellátni a feladatát! Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak majd meggyógyítani.
- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él - mosolygott a kisfiú.
A sebész elment. Leült az irodájában, és magnóra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait:sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás, stb. Majd megállapította: Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni. Prognózis: egy éven belüli halál. Megállította a magnót, majd kétségbe esetten elkezdett kiabálni.
- Miért?? kérdezte hangosan. Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet és még az életét sem élheti végig? Miért ? Legnagyobb megdöbbenésére Valaki válaszolni kezdett neki a feltett kérdéseire.:
- A fiú az Én bárányom, és semmi nem történik vele az én akaratom nélkül mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt a én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Ha úgy döntök, akkor magamhoz veszem. Szülei egy napon, találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog.
A sebész, forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt. Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül. Miért ? Az Úr válaszolt:
- A fiú az Én bárányom, de csak akkor fog visszatérni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.
Az orvos azonnal megértette, hogy őróla van szó, ő az az elveszett bárány és ismét potyogtak a könnyei. Rádöbbent, hogy Isten annyira szereti őt, hogy ennek a kisfiúnak azt a küldetést adta, hogy rajta keresztül terelje be őt az Úr a nyájába. A professzor úr még helyben, megtörve, térdenállva átadta az életét Jézusnak ott egyedül a szobában.
Másnap az orvos odaült a fiú ágya szélére, a szülők vele szemben ültek. Amikor a kisfiú felébredt suttogva kérdezte: -Kinyitottad a szívemet?
- Igen, mondta a sebész.
-Mit találtál ? -kérdezte a fiú.
-Megtaláltam Jézust- felelte az orvos. És Vele közösen megfogunk gyógyítani.

KENNETH COPELAND-Ne gondolkozz úgy, mint a világ!

Mert a mi hadviselésünk fegyverei nem testiek, hanem Isten által hatalmasak erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak. - 2 (Korinthus 10:4-5.)

Ha úgy gondolkozol, mint a világ, akkor végül úgy fogsz cselekedni, mint a világ. A szabadjára engedett gondolatok szabadjára engedett cselekedeteket teremnek. Tehát irányítsd a gondolataidat azáltal, hogy az Igének veted alá azokat.
Isten Igéjével programozd be az elmédet. Az Ige szellem és élet. Amikor az elméd teljesen át van itatva Isten Igéjével, akkor elég erős leszel ahhoz, hogy hatalmat gyakorolj, és legyőzz minden istentelen gondolatot és rossz szokást.
Ne hagyd, hogy a sátán megtévesszen, és rávegyen arra, hogy feláldozd Isten dicsőségét az életedben a néhány pillanatig tartó bűnért és a saját vágyaid kielégítéséért cserébe. Zabolázd meg a gondolataidat! Elmélkedj az Igén az önző, testi gondolatok helyett! Tartsd a szemedet Jézuson, a hited Szerzőjén és Bevégzőjén!

Igei olvasmány: Zsoltárok 119:11-18

Derek Prince-Lelki segély

"Régebben sok időt töltöttem azzal,hogy lelki segélyt adtam olyanoknak akik keresztényeknek mondták magukat.Míg végül rájöttem, hogy a problémáiknak a fele azért létezhet mert igazából sosem tértek meg Jézushoz és igazából sosem adták àt a szívüket Jézusnak , hanem továbbra is a saját döntéseik ,akaratuk ,vágyaik felé mennek ! A te problémádra a megoldás a megtérés teljes Szívvel! 

"Derek Prince

A Valóság Rapszódiája - Chris pásztor- Isten válasza az emberiség kiáltására

És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal együtt, akik Istent dicsérték és ezt mondták: dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jóakarat (Lukács 2:13-14).

Mindanyian sok olyan történetet látunk magunk körül, amelyek frusztrációt, elkeseredést fájdalmat, szegénységet, tönkrement
embereket, elbocsájtottakat és segítség nélkül valókat festenek le. Sokan látják ezt a képet a szükségben lévőkről, és azt kérdezik: “Nem létezik Isten, aki tenni tudna valamit?” De igen, Isten létezik, és Ő már tett is valamit.

Először is, Isten adott nekünk értelmet, hogy gondoljunk ezekre az emberekre, meglássuk a helyzetüket, és képessé tett rá, hogy kiragadjuk őket ebből a helyzetből, és segítsünk rajtuk. De látod,
sokkal nagyobb bármilyen segítségnél, amit mi valaha is nyújthatnánk az, hogy Isten elküldte Jézus Krisztust a világnak.

Jézus Isten válasza az emberek hívására, Ő a megoldás minden problémára. Az embernek sokkal többre van szüksége az ételnél, víznél, menedéknél, orvosságnál és pénznél – isteni életre van szüksége. Kizárólag Jézus adhatja meg ezt az életet. Jézus ezt mondta: “...Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek” (János 10:10).

Néha azt gondolhatod, hogy ha valakinek sok pénze lenne, akkor jól lenne. Ez azonban nem igaz. Minden gazdagsága ellenére lehet tönkrement és szenvedésekel teljes az élete. Jézus azt mondta, hogy az ember élete nem a javainak a sokaságától függ (Lukács 12:15). A pénz nem ad életet, örömöt vagy
békességet, de Krisztus igen. Mindenkinek szüksége van Jézusra, Ő Isten válasza az emberiség kiáltására. Isten tudta, hogy ha elküldi Jézust a világ számára, akkor vége lesz a frusztrációnak, a nyomornak, a bánatnak és a sötétségnek azok számára, akik
hisznek.

Ezért hirdetjük az evangéliumot szerte az egész világon, hogy megtudják az emberek: nem számít, milyen nehéz helyzetben vannak, Krisztusban van remény. Krisztusban megszabadulnak egy győztes, dicsőséges, és örök életre. Nem számít, hogy most hol tartanak az életben. Ha befogadták Krisztust, akkor Ő átvitte őket egy magassabb rendű életbe. Krisztusban többek vagyunk, mint győztesek. Krisztus a válasz. Ő a megoldás az ember szükségeire. Ismerd meg Őt, kövesd az Igében, az Ige által és az Igén keresztül, és az életed kiváló és dicsőséges lesz.

Ima
Drága Atyám, köszönöm, hogy elküldted Jézust a világnak
válaszként az emberek kiáltására az üdvösségért, békességért, bővölködésért. Nyitva vannak a szemeim, hogy meglássák a szükségben lévőket. Köszönöm, hogy a Te meghoszabbított kezed vagyok az áldásra és a békéltetés szolgálatára Jézus nevében.
Ámen.

További Tanulmányok:

1 János 5:11-12;
És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.

1 János 4:9;
Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.

János 10:10;
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.

1 éves Biblia olvasási terv: Kolossé 4:2-18; Ésaiás 52-53;

2 éves Biblia olvasási terv: Zsidók 4:1-16; Ezékiel 4;

Isten ígéreteinek tárháza-Soha nem hagy magunkra

„Nem mondanak többé elhagyottnak..." (Ézs 62,4)

„Elhagyott" - milyen vigasztalan szó. Úgy hangzik, mint a lélekharang. Mély fájdalmat és nagy bánatot takar. A nyomorúság feneketlen mélysége tátong az „elhagyott" szóban. Elhagyott valaki, aki becsületszavát adta, hogy kitart mellettünk. Elhagyott egy igaz barát, akiben oly sokáig bíztunk. Elhagyott szeretett rokonunk, apánk, anyánk, mindenki!! Ez valóban rettenetes fájdalom, és mégis el tudjuk viselni, ha az Úr vigasztal meg bennünket.

De milyen lehet az, ha valaki Istentől elhagyottnak érzi magát? Gondoljunk csak a világ legfájdalmasabb kiáltására: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). Megéreztünk-e már valaha valamit ennek az elhagyatottságnak a keserűségéből? Ha igen, kérjük az Urat, mentsen meg bennünket ennek a kimondhatatlan fájdalomnak a megismétlődésétől, hogy soha ne térjen vissza az a sötétség. Rosszakaratú emberek mondhatják a hívőről, hogy „elhagyta az Isten, intézzük el mi is". Ez azonban soha nem igaz így. Az Úr szerető kegyelme csakhamar rákényszeríti ellenségeinket, hogy visszavonják azt, amit mondtak, vagy legalábbis elhallgassanak.

Mindennek ellenkezőjéről szól Isten ígérete a vers végén: „Gyönyörködik majd benned az Úr". Ez a vigasztalás örömmé változtatja a sírást. Ti, akik úgy érzitek, hogy elhagyottak vagytok, halljátok meg az Úr szavát: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5).

Ézs.62.4 Nem mondanak többé elhagyottnak, országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem, országodat pedig úgy, hogy férjnél van. Mert gyönyörködik majd benned az Úr, és országodnak ő lesz a férje.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Üres kéz - tele szív

"Tanú az Úr veletek együtt..., hogy nem találtatok semmit a kezemben "(1Sám 12,5)

Miért tartja Sámuel fontosnak, hogy ezt mintegy jegyzőkönyvbe vegyék? Mit jelent az, hogy üres kézzel megy nyugdíjba? Több mindent:
Jelenti, hogy amíg a nép bírája volt, senkitől nem fogadott el megvesztegető ajándékot. De nem élt vissza a pozíciójával sem, nem vett el sem szavakkal vagy fondorlattal senkitől semmit.

Jelenti azt is, hogy senkinek nem adósa. Nem terheli kötelességmulasztás, megtett minden tőle telhetőt, nem vádolják teljesítetlen ígéretek.

De jelenti ezt is: szabad vagyok, nem ragaszkodom semmihez, amit Isten a kezembe adott, elfogadtam, amit most visszavesz, visszaadom. Eddig is ő használta a kezemet, ezután is használja ő, amire akarja! Az ilyen ember nem keserű és boldogtalan, hanem kíváncsi, és kész elfogadni Urától az új feladatokat.

Sámuelnek nemcsak a munka jelentette az élete tartalmát és értelmét. Sok ember élete üressé válik, ha már nem igénylik a munkáját, vagy nem tud dolgozni. Isten gyermekének az Úrral való közösség tölti ki az életét. Ezen belül megvan a munka szerepe is, de ha az háttérbe szorul, nem omlik össze semmi, mert az Urat nem veszítette el, élete értelme változatlan marad, szíve ővele van tele.

Mennyivel gazdagabb egy ilyen üres kezű ember, mint az, aki visszavonulásakor szorongatja, amit megszerzett. Keze tele van rendjeleivel és sérelmeivel, vagy önmagával, s egyszer kiderül, hogy semmije sincs, érdemei elolvadtak, mint gyerekek markában a hó.

Sámuel üres kezei ezt is tanítják: az öregség az alázat iskolája. Akkor még inkább Isten kegyelmére hagyatkozzék az ember! De ne feledjük - elég nékünk az ő kegyelme.

Köszöntünk Szent Szellem!- GYÜMÖLCS A GYÁRBÓL

"Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk." (Cselekedetek 5:25)

Dr. Samuel Chadwick szolgálatának utolsó éveit az angliai Sheffield College igazgatójaként töltötte. Könyvében Chadwick kifejezi aggodalmát amiatt, hogy a Szentlelket mennyire elutasítják egyházában. "A tagok minden alkalommal megerősítik a Szentiélekbe vetett hitüket, amikor csak elmondják a hitvallást de vajon hitük valóságos-e? Az egyház Krisztus teste, amely a Lélektől született, általa lett egységes, és ereje élteti; ám tagjai elfeledkezvén minderről félmondatokon, feladatokon és parancsokon vitatkoznak. A keresztény vallás reménytelen a Szentlélek nélkül." (Sámuel Chadwick: The Way to Pentecost [Út pünkösdig], 6.) Mivel Sheffield iparváros volt, Samuel Chadwick igen jól ismerte a gyárak zaját és a környezetszennyezést, amit okoztak. Miközben arról elmélkedett mekkora szüksége van az egyház tagjainak a Lélek élő gyümölcsére, Chadwick ezt írta: "A termékek a műhelyből kerülnek ki, a gyümölcsök viszont a kertekből. Az egyik a gyár rideg gyártósoráról kerül ki, a másik a bővölködő élet méhében növekszik csöndesen. A gyár holt anyaggal dolgozik; a kert pedig élő erőivel munkálkodik a kívánt eredményért." Akik Lélekben élnek, nem fognak az emberi cselekedetek "gyárilag készült" gyümölcsére támaszkodni, hogy attól reméljék üdvösségüket vagy kereszténységük hitelességét. Életük valódi gyümölcsét mindenki látni és ismerni fogja. A hamis gyümölcs korlátlan ideig tarthat, a Lélek gyümölcse azonban csak addig, amíg kapcsolatban áll az élet forrásával. Lélekben járni azt jelenti, hogy a Szentlélek által folyamatos kapcsolatot ápolunk Jézussal, és engedjük, hogy az Ő csodálatos gyümölcse növekedjék bennünk. Nem kell aggódnunk amiatt, hogy mi történik, hiszen nem egy mű gyümölcsöt gyártó géppel dolgozunk egy gyárban. Csak engedjük, hogy a gyümölcs növekedjék Isten szeretetének kertjében! Imádság a mai napra "Uram, boldog vagyok, hogy élek, és gyümölcsöt teremhetek a Te erőd által!" Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme- KRISZTUSBAN

''Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők; aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt; mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek'' (János 15:5).

Sokan úgy vélik, hogy a munka egy részét maguknak kell elvégezni. Bíznak Krisztus bűnbocsánatában, de saját erejükből akarnak igaz életet élni. Az ilyen próbálkozás sikertelen lesz. Jézus azt mondja: ''Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek'' (Jn 15:5). A kegyelemben való növekedésünk, örömünk és hasznosságunk a Krisztussal való közösségtől függ. Ha napról napra, sőt óráról órára Őbenne maradunk, csak akkor növekedhetünk a kegyelemben. Ő nemcsak a szerzője, hanem bevégzője is hitünknek. Krisztus az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Ám nemcsak a kezdetnél és végnél, hanem minden lépésünknél legyen velünk. Fenségesen fejezik ki ezt Dávid következő szavai: ''Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök'' (Zsolt 16:8). Azt kérdezed, hogyan maradhatsz meg Krisztusban. Úgy, ahogy elfogadtad Őt. ''Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok őbenne'' (Kol 2:6). ''Az igaz pedig hitből él'' (Zsid 10:38). Ti átadtátok magatokat Istennek, és a tulajdonai lettetek, hogy neki szolgáljatok, és engedelmeskedjetek; és megkaptátok Krisztus, az Üdvözítő erejét.

Bűnötökért jóvátételt nem adhattok, önmagatok nem tudtátok volna megváltoztatni a szíveteket. Átadva magatokat Istennek, elhittétek, hogy Ő Krisztusért mindezt megtette értetek. Hitben lettetek Krisztus tulajdonaivá, és hit által kell benne folyton növekednetek odaadás és elfogadás folytán. Mindent oda kell adnotok, a szívet, az akaratot, a szolgálatot és saját éneteket is, hogy parancsait mindenkor teljesíthessétek. Hasonlóképpen kell mindent elfogadnotok, Krisztus szeretetét, mint az áldások összességét, hogy a szívetekben maradjon, és erősségetek, igazságotok és segítőtök legyen, hogy adjon erőt engedelmeskedni!... Gyengeségedet kiegészíti az Ő ereje, tudatlanságodat az Ő tökéletessége. Azért ne magadra, hanem Krisztusra tekints! Gondolj mindig az Ő szeretetére és jellemének tökéletességére! Krisztus önmegtagadása, alázatossága, tisztasága, szentsége és leírhatatlan szeretete legyen a tárgya elmélkedésednek. Csak ha Őt szeretjük, ha az Ő példáját követjük, és teljesen rábízzuk magunkat, akkor alakulhatunk át az Ő képmására.
Ellen White írása alapján-

Reggeli dicséret- A Lélek gyümölcse

„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.”

(Galátziabeliekhez írt levél 5. fejezet 22. vers)    

Így az őszi betakarítás, a szüret idején az utakat ellepik, sokszor nem kis torlódást okozva a pótkocsis traktorok, kombájnok és egyéb munkagépek. Egy ilyen araszolás közben merengtem el, hogy nem is oly rég, nem gépek, hanem emberek végezték a vetést, az aratást.

Ezáltal biztos jobban értékelték, megbecsülték egyrészt a környezetet, másrészt saját kezük munkájának eredményét. És jobban megértették a Szentírás természetből vett képeit is, úgymint; a magvető, a szőlő metszése, a borsajtó taposása, stb.

Hiszen az aratás, és a szüret különösen sokszor megjelenik a Bibliában, mint az utolsó ítéletnek, mint Jézus visszajövetelének szimbóluma:

„És látám, és íme egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló. És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, aki a felhőn ül: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.” (Jel.14:14-15)

Bizony, nemsokára elérkezik a „nagy szüret”, amikor teljesen nyilvánvalóvá válik, ki milyen életet élt, kit milyen indulat fűtött, ki milyen okból volt hívő, úgymond ki milyen gyümölcsöt érlelt, és „Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.” (Máté 7:19)

Ahogy Pál itt a Galata levélben felsorolja: „házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.” (Gal.5:19-21)

S ehhez teszi hozzá, „de a Lélek gyümölcse:…”

Bizony szüret van. S nemsokára elérkezik a „nagy szüret”. Rajtad, benned milyen gyümölcs terem? Ha szeretnéd a Lélek gyümölcsét érlelni Jézus arra hív:

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Ján.15:5)

Szerző: Szilárd