2017. június 7., szerda
Maranatha: JÖN A KIRÁLY-Vallási türelmetlenség és üldözés
„Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.” (Ján 15,20)
„Az üldözés különböző formái mögött az az elv áll, amely mindaddig érvényesül, míg Sátán és élő kereszténység létezik. Aki Istennek szolgál, szükségképpen kihívja maga ellen a sötétség seregeit. Gonosz angyalok támadnak ellene, akik attól félnek, hogy Isten szolgája elragadja zsákmányukat.
A gonosz emberek pedig, akiket a jó példa megítélt, a bukott angyalokkal összefogva csábító kísértésekkel akarják elszakítani a hűségeseket Istentől. Ha így nem érnek célt, akkor kényszerrel próbálnak hatni a lelkiismeretükre.
De amíg Jézus a mennyei szentek szentjében közbenjár az emberért, a Szentlélek fékező befolyása érezhető lesz a vezetők és a nép között egyaránt. Az országok törvényeire is hatást gyakorol.
De amíg Jézus a mennyei szentek szentjében közbenjár az emberért, a Szentlélek fékező befolyása érezhető lesz a vezetők és a nép között egyaránt. Az országok törvényeire is hatást gyakorol.
E törvények nélkül a világ helyzete még sokkal rosszabb volna. Míg sok vezető Sátán serény eszköze, Istennek is megvannak az eszközei a nemzetek vezetői között. Az ellenség olyan intézkedéseket javasol szolgái útján, amelyek súlyosan hátráltatnák Isten ügyét. A szent angyalok pedig arra indítják az istenfélő államférfiakat, hogy megdönthetetlen érvekkel ellenezzék a gonosz javaslatokat. Így néhány ember szab majd határt a gonoszság hatalmas áradatának, féken tartva az igazság ellenségeit, hogy a harmadik angyal üzenete elvégezhesse munkáját. Amikor felhangzik az utolsó intés, azok a vezetők, akik által az Úr most munkálkodik, felfigyelnek rá. Némelyikük el is fogadja az üzenetet, és a megpróbáltatás idején közösséget vállal Isten népével.
»Örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt igazság szerint, s korai és késői esőt hullat néktek.« (Jóel 2,23)
»Örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt igazság szerint, s korai és késői esőt hullat néktek.« (Jóel 2,23)
»Az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre. És lészen, hogy mindaz, aki az Úr nevét segítségül hívja, megtartatik.« (Csel 2,17. 21)
Nem lesz kisebb az az erő, amellyel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel ezt a munkát elindította.” (Korszakok nyomában, 543–544. o.) {Mar 31.5}
Nem lesz kisebb az az erő, amellyel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel ezt a munkát elindította.” (Korszakok nyomában, 543–544. o.) {Mar 31.5}
Maranatha: JÖN A KIRÁLY- Tanulmányozzuk a próféciákat!
„Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van.” (Jel 1,3)
„Hirdessük azt az üzenetet, amely felébreszti az egyházakat! Mindent meg kell tennünk, hogy terjesszük a világosságot nemcsak saját népünk körében, hanem a világban is. Utasítást kaptam, hogy adjuk ki Dániel és Jelenések könyvét kisebb könyvek formájában, a szükséges magyarázatokkal, és küldjük szét az egész világban. Saját népünknek is szüksége van arra, hogy a világosságot érthetően eléje tárjuk.
Akik Isten Igéjével táplálkoznak, azok Dániel és Jelenések könyvéből a Szentlélek által ihletett igazságokat hoznak majd elő. Olyan erőket indítanak el és mozgatnak meg, amelyeket nem lehet visszaszorítani. Gyermekek ajkáról hangzanak majd el olyan titkok, amelyek mindeddig el voltak rejtve az emberek értelme elől…
Több prófécia gyors egymásutánban teljesedik. A múlt történelme ismétlődik, régi viszályok kelnek új életre, és Isten népét veszedelem környékezi majd minden oldalról. Az emberi család állandó feszültségben él.
Tanulmányozzuk Jelenések könyvét Dániel könyvével összefüggésben, mert a történelem megismétlődik! Lehetőségeink folytán ma már sokkal többet kellene tudnunk, mint amennyit valójában megismertünk.
Angyalok vágyakoznak betekinteni az igazságokba, amelyeket Isten azoknak adott, akik töredelmes szívvel kutatják Isten szavát, és olyan ismeret elmélyítéséért imádkoznak, amelyet csak Isten adhat.
Amint a földi történelem végéhez közeledünk, különösen az utolsó időkre vonatkozó próféciákat kell tanulmányoznunk. Értsük meg az Újszövetség utolsó könyvének igazságait! Sátán sok ember értelmét elvakította: mennyire örülnek annak, ha kifogást találhatnak, hogy e könyv tanulmányozását elkerülhessék. Ám szolgája, János által Krisztus kijelentette az utolsó napok eseményeit, és Ő ezt mondja: »Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban.«”
(Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 116–117. o.)
Napi áhítat: Egy szívet ad
Jézus már eltervezte a legszebb jövőt számunkra, ami csak lehetséges. Ez pedig a Lélek által kiformált egy szív által kezdődik.
„Most mégis ezt mondja az ÚR, Izráel Istene, erről a városról, amelyről azt mondjátok, hogy fegyver, éhínség és dögvész folytán a babilóniai király kezébe kerül: Összegyűjtöm majd népét mindazokból az országokból, ahová szétszórtam lángoló haragomban és nagy felháborodásomban. Visszahozom őket erre a helyre, letelepítem, és biztonságban lesznek. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is. Örök szövetséget kötök velük, nem fordulok el tőlük, jót teszek velük, és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem, és ne hajoljanak el tőlem. Örömmel teszek jót velük teljes szívemmel és lelkemmel, és véglegesen elültetem őket ebbe a földbe. Mert ezt mondja az ÚR: Ahogyan elhoztam erre a népre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt a jót is, amit most ígérek nekik. Mert fognak még szántóföldet venni ebben az országban, amelyről azt mondjátok, hogy ember és állat nélkül maradt pusztaság, amely a káldeusok kezébe került. Ezüstért vesznek szántóföldet, lepecsételt és tanúkkal hitelesített szerződést írnak róla Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, mert jóra fordítom sorsukat! – így szól az ÚR.”
Magyarázat
Pont erre vágyunk a szívünk mélyén, hogy jó dolgunk legyen nekünk is meg a gyermekeinknek is. Ezért fáradunk és dolgozunk éjt nappallá téve, vásárlunk és építünk szebbet, nagyobbat és kényelmesebbet, és közben nem vesszük észre, hogy ez az ígéret nem öncélú és nem csak rólunk és a családunkról szól. Isten népe kapta ezt a reménységet, benne természetesen mi is, de nem függetlenül másoktól.
Jeruzsálemet még nem vették be, de már érzékelhető, hogy közel a végzet, amiről Jeremiás beszélt. Az ostromsáncok a városig érnek. A városban pedig éhínség és dögvész pusztít. Elhagyták az Úr útját, és most el kell szenvedniük a következményét is. Isten azonban már ebben a helyzetben is készíti a reményteljes jövőt. Mindez akkor következik be, ha a nép szíve helyreáll, és egy közös test tagjaként dobbannak egymásért. Megtalálják az egyetlen utat, ami a mennyei Atya felé vezet. Isten félelmetes szeretetének útját, amely különleges áldásokkal van tele.
A Szentlélek képes beteljesíteni ezeket az ígéreteket az életünkben. Bármilyen élethelyzetben vagyunk, és lehet, hogy éppen nagy megpróbáltatások előtt, ez az ige nekünk szól. Ez a Megváltó jó terve gyülekezetünkkel. Amikor ennek megvalósulásáért imádkozunk, a legjobbat kérjük, amit csak lehet.
(Paróczi Zsolt)
Napi áhítat: A Lélek egysége
A Lélek egysége nem egy elérhetetlen, távoli cél, hanem a benned élő Krisztus terve az életeddel.
„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben. A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.”
Magyarázat
A Gyülekezet a Lélek tüzében született. Ez a mennyei láng azóta is képes valódi egységet kovácsolni ember és embertársa között. Ez a kapcsolat nem a kölcsönös vonzalomra vagy közös érdeklődési körre, de még csak nem is családi vagy nemzeti kötelékekre épül. Ez a Szentlélek egysége, amely Isten Fiának megismerésére és a benne való hitre alapozódik. Beépít bennünket Krisztus testébe, hogy ott szeretetben növekedjünk és szolgáljunk. Ez a folyamat fog sérülni minden esetben, amikor a Lélek egysége helyett valami mást igyekszünk megőrizni.
Szeretnél az Egyház élő és építő tagja lenni? Kötelezd el magad arra, hogy a Lélek egységét munkálod a békesség által minden helyzetben. Ne engedd meg, hogy gondolataidba bármi beférkőzzön, ami az alázat, a szelídség vagy a türelem helyét átvenné. A gyülekezet élete sohasem lesz teljes nélküled, mert a Megváltó téged is beleszeretett a közösségbe. Építsd és bátorítsd testvéreidet még akkor is, ha néha csak szeretetben tudod elviselni őket. Hidd el, veled is vannak így néhányan. Erre azonban nem elég csak vágyni, hanem tenni kell érte napról napra és hétről hétre. Ebbe azonban megéri befektetned, mert ez a mennyei Atya akarata. Hallod a Szentlélek hangját? Figyelj rá!
(Paróczi Zsolt)
Köszöntünk Szent Szellem!: MIÉRT ÉPPEN ÍGY, URAM?
Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz." (2Királyok könyve 5:10)
Szükségét érzed a lelki gyógyulásnak? Ha igen, az Úr talán váratlan utasításokkal lát el, mint ahogy Naámánt is meglepte a leprájára adott különös gyógymóddal. Elizeus szolgálata során ez a második alkalom, hogy a hetes szám valamilyen formában megjelent. A súnemi asszony fia hétszer tüsszentett, Naámánnak pedig hét alkalommal kellett a Jordán folyóban alámerülnie.
Habár a fővezér erről mit sem tudott, a hetes szám fontos a Szentlélekkel kapcsolatos szimbólumrendszerben. Például abban a próféciában, amely arról szól, hogy a Szentlélek megnyugszik majd Jézuson, a Lélek hatalmának hétféle vonatkozásáról olvashatunk. Ő "az Úrnak Lelke. bölcsességnek és értelemnek Lelke, tanácsnak és hatalomnak Lelke, az Úr ismeretének és félelmének Lelke" (Ézsaiás könyve11:2).
Amikor az Úrnak Lelke kitöltetik, hétféle embercsoportra árad ki: minden testre, fiaitokra és leányaitokra, az idősek és fiatalokra, a szolgálókra és szolgálóleányokra (Jóel 2:28-29). A Jelenések könyve ötször mutatja be a hetes számon keresztül a Szentlélek személyét. A hét a lelki tökéletesség szimbóluma, és ez egyértelműen fontos szempontja mindannak, ahogyan a Lélek csodálatos módon bemutatja az Atya és a Fiú jellemét.
Naámánt zavarta ez a néhány egyszerű utasítás, amit nem értett, és ez velünk is így történik, amikor a Szentlélek valami egészen triviális vagy éppen ellenkezőleg: szokatlan lépést kér tőlünk. Teréz anyát Calcuttába vezette és nem Horvátországba. Dávid Livingstone-t Afrikába küldte Aberdeen helyett; Adoniram Judsont Burmába és még véletlenül sem Birminghambe; végezetül pedig James Hudson Taylort egy afrikai missziós szolgálat helyett Kínába irányította.
Ahhoz, hogy meggyógyulj a bűn leprájából, talán neked is valami egészen különbözőt kell tenned attól, amit elképzeltél. "Arra kértek, hogy én legyek az ifjúságvezető a gyülekezetben! - kiáltott fel az egyik testvér. - Ezt nem hiszem el! Hiszen én a presbiterséget akartam! Néhány hónappal később már együtt örült barátaival annak a sok és hatalmas változásnak, amelyet a váratlanul jött szolgálat hozott az életébe.
Imádság a mai napra
"Rendben van, Uram, örömmel követem Lelked vezetését, még ha nem is azokra a kellemes helyekre vezet, amelyeket én választanék magamnak!"
Köszöntünk Szent Szellem!: ÍME, A GYÓGYULÁS!
"Azután néhányszor föl-alá járt a házban, majd ismét odalépett, és föléje hajolt. Ekkor a fiú tüsszentett hétszer egymás után, és felnyitotta a szemét. Ő pedig odahívta Géhazit, és azt mondta: Hívd ide a súnemi asszonyt! Az odahívta, és amikor odament hozzá, így szólt: Viheted a fiadat. Az asszony odamenve a lábához esett, a földre borult, azután vette a fiát és elment." -(2Királyok könyve5:10; új protestáns fordítás)
Elképesztő, milyen gyakran mutatja meg hatalmát a Szentlélek a gyógyítás csodáin keresztül! A súnemi asszony fiának születése már önmagában is csodaszámba ment, de néhány évvel később a gyermek egyszer összeesett a Nap forróságától. Ekkor a Szentlélek tanújelét adta, hogy hatalma van feltámasztani valakit, így a fiút megmentette a korai haláltól.
Waukonba érkezésük után nem sokkal találkozott John Loughborough-val Ellen White, majd részt vett az egyik esti összejövetelen, amelyet egy konkrét cél érdekében szerveztek meg. Ezen az alkalmon a Szentlélek az egész csoportra kitöltetett, és Ellen White látomást kapott az Úrtól, amely a gyógyítás üzenetét tartalmazta. "Térjetek vissza hozzám, én is visszatérek hozzátok, és meggyógyítom a ti elpártolásotokat!
A hatás olyan drámai volt, mint hét tüsszentés egy halott szájából! Bűnvallomások hangzottak fel, és olyan volt az egész, mintha "hirtelen megnyíltak volna az egek csatornái - írta erről az Istentiszteletről Ellen White. - Az Örökkévaló hatalma a földre sújtott." Az összejövetel éjjeli fél tizenkettőig tartott, majd másnap reggel tíz órakor újra kezdődött, és délután ötkor fejezték be. A testvérek és testvérnők Waukonban "buzgósággal munkálkodtak egymásért, és Isten hatalma nyugodott meg rajtuk."
Ha a szolgálattal kapcsolatos álmaid meghaltak a negatív körülmények okozta hőségtől, ne csüggedj el! A Lélek erejével újra felveheted a szolgálatodat, és csodáknak leszel a tanúja! A lelki ajándékok arra is képessé tesznek, hogy meggyógyítsd mások kihűlt lelkesedését, hiszen építheted, buzdíthatod és vigasztalhatod mindazokat, akik a harc frontvonalán dolgoznak!
Imádság a mai napra
"Amikor úgy érzem, meghalok a hőségtől, Te vagy az árnyékom, Uram! Mikor életem elfogyott, Te vagy a feltámadás. Amikor reményeim összetörnek, Te felépíted a romokat, és újra elindítasz engem az úton. Dicsőítlek téged mindezért, Uram!"
Elképesztő, milyen gyakran mutatja meg hatalmát a Szentlélek a gyógyítás csodáin keresztül! A súnemi asszony fiának születése már önmagában is csodaszámba ment, de néhány évvel később a gyermek egyszer összeesett a Nap forróságától. Ekkor a Szentlélek tanújelét adta, hogy hatalma van feltámasztani valakit, így a fiút megmentette a korai haláltól.
Waukonba érkezésük után nem sokkal találkozott John Loughborough-val Ellen White, majd részt vett az egyik esti összejövetelen, amelyet egy konkrét cél érdekében szerveztek meg. Ezen az alkalmon a Szentlélek az egész csoportra kitöltetett, és Ellen White látomást kapott az Úrtól, amely a gyógyítás üzenetét tartalmazta. "Térjetek vissza hozzám, én is visszatérek hozzátok, és meggyógyítom a ti elpártolásotokat!
A hatás olyan drámai volt, mint hét tüsszentés egy halott szájából! Bűnvallomások hangzottak fel, és olyan volt az egész, mintha "hirtelen megnyíltak volna az egek csatornái - írta erről az Istentiszteletről Ellen White. - Az Örökkévaló hatalma a földre sújtott." Az összejövetel éjjeli fél tizenkettőig tartott, majd másnap reggel tíz órakor újra kezdődött, és délután ötkor fejezték be. A testvérek és testvérnők Waukonban "buzgósággal munkálkodtak egymásért, és Isten hatalma nyugodott meg rajtuk."
Ha a szolgálattal kapcsolatos álmaid meghaltak a negatív körülmények okozta hőségtől, ne csüggedj el! A Lélek erejével újra felveheted a szolgálatodat, és csodáknak leszel a tanúja! A lelki ajándékok arra is képessé tesznek, hogy meggyógyítsd mások kihűlt lelkesedését, hiszen építheted, buzdíthatod és vigasztalhatod mindazokat, akik a harc frontvonalán dolgoznak!
Imádság a mai napra
"Amikor úgy érzem, meghalok a hőségtől, Te vagy az árnyékom, Uram! Mikor életem elfogyott, Te vagy a feltámadás. Amikor reményeim összetörnek, Te felépíted a romokat, és újra elindítasz engem az úton. Dicsőítlek téged mindezért, Uram!"
Reggeli gyöngyszemek: Megvidámítja a szívet és megvilágosítja a szemet
„Az ÚR rendelkezései helyesek, megvidámítják a szívet. Az ÚR parancsa világos, megvilágosítja a szemeket.”
(Zsolt 19:9)
Csak halvány világosságunk van Isten törvényének rendkívüli mélységéhez képest… Sokan, akik azt állítják, hogy hisznek ezen utolsó napok megpróbáló igazságaiban, úgy tesznek, mintha Isten nem venne tudomást róla, hogy szent törvényének alapelveit figyelmen kívül hagyják és nem engedelmeskednek neki. A törvény Isten akaratának kifejeződése, és Isten szándéka az, hogy a törvény iránti engedelmesség
által fogadja fiaivá és leányaivá az emberek gyermekeit… Végtelen áldozatba került az, hogy Isten képmását helyre lehessen állítani az emberben, az Isten minden parancsolata iránti készséges engedelmesség által. Rendkívül nagyszerű a mi üdvösségünk, melyről bőségesen gondoskodott Isten Krisztus igazságossága által, hogy mi tökéletesek és épek legyünk, minden fogyatkozás nélkül… Ha az ember megtartja Isten törvényét Krisztusba vetett hit által, a menny kincse az övé lesz. (The Review and Herald, February 4, 1890.)
Nyissátok meg értelmeteket, és lássátok Isten törvényének szépséges összhangját a természetben, és csodálattal, tisztelettel adózzatok Teremtőtöknek, menny és föld Legfőbb Uralkodójának. Lássátok meg Őt a hit szemein keresztül, amint szeretetével körülvesz titeket… Jézusba vetett hitetek erőt ad céljaitokhoz, és következetessé teszi jellemeteket. Életetek minden boldogsága, békéje, öröme és sikere az Istenbe vetett őszinte, bizakodó hittől függ. Ez a hit az Isten parancsolatai iránti igaz engedelmességre vezet. Istenismeretetek és istenhitetek a legerősebb visszatartó erő a gonoszság cselekvésétől, és a legerősebb késztető erő a jóra. Higgyetek Jézusban, aki megbocsátja bűneiteket és azt akarja, hogy boldogan éljetek a mennyei hajlékokban, melyeket elkészített nektek. Azt akarja, hogy a jelenlétében éljetek; hogy elnyerjétek az örök életet és a dicsőség koronáját. (The Youth’s Instructor, January 5, 1887.)
Isten parancsolatainak megtartásában nagy jutalom rejlik, már ebben az életben is. Lelkiismeretünk nem vádol. Szívünk nem ellenségeskedik Istennel, hanem békességünk van Vele. (The Signs of the Times, September 22, 1898.)
(Zsolt 19:9)
Csak halvány világosságunk van Isten törvényének rendkívüli mélységéhez képest… Sokan, akik azt állítják, hogy hisznek ezen utolsó napok megpróbáló igazságaiban, úgy tesznek, mintha Isten nem venne tudomást róla, hogy szent törvényének alapelveit figyelmen kívül hagyják és nem engedelmeskednek neki. A törvény Isten akaratának kifejeződése, és Isten szándéka az, hogy a törvény iránti engedelmesség
által fogadja fiaivá és leányaivá az emberek gyermekeit… Végtelen áldozatba került az, hogy Isten képmását helyre lehessen állítani az emberben, az Isten minden parancsolata iránti készséges engedelmesség által. Rendkívül nagyszerű a mi üdvösségünk, melyről bőségesen gondoskodott Isten Krisztus igazságossága által, hogy mi tökéletesek és épek legyünk, minden fogyatkozás nélkül… Ha az ember megtartja Isten törvényét Krisztusba vetett hit által, a menny kincse az övé lesz. (The Review and Herald, February 4, 1890.)
Nyissátok meg értelmeteket, és lássátok Isten törvényének szépséges összhangját a természetben, és csodálattal, tisztelettel adózzatok Teremtőtöknek, menny és föld Legfőbb Uralkodójának. Lássátok meg Őt a hit szemein keresztül, amint szeretetével körülvesz titeket… Jézusba vetett hitetek erőt ad céljaitokhoz, és következetessé teszi jellemeteket. Életetek minden boldogsága, békéje, öröme és sikere az Istenbe vetett őszinte, bizakodó hittől függ. Ez a hit az Isten parancsolatai iránti igaz engedelmességre vezet. Istenismeretetek és istenhitetek a legerősebb visszatartó erő a gonoszság cselekvésétől, és a legerősebb késztető erő a jóra. Higgyetek Jézusban, aki megbocsátja bűneiteket és azt akarja, hogy boldogan éljetek a mennyei hajlékokban, melyeket elkészített nektek. Azt akarja, hogy a jelenlétében éljetek; hogy elnyerjétek az örök életet és a dicsőség koronáját. (The Youth’s Instructor, January 5, 1887.)
Isten parancsolatainak megtartásában nagy jutalom rejlik, már ebben az életben is. Lelkiismeretünk nem vádol. Szívünk nem ellenségeskedik Istennel, hanem békességünk van Vele. (The Signs of the Times, September 22, 1898.)
Reggeli gyöngyszemek: Minden nemzet erősségének lenni
„Isten adta a hatalmadat! Erősítsd meg, Isten, azt, amit értünk cselekedtél!” (Zsolt 68:29)
Isten törvényei nemcsak a zsidó nemzetre vonatkoztak. Az erkölcsi törvényt még azelőtt adta Isten, hogy a zsidónak nevezett nép létezett volna. A tízparancsolat törvénye egyetemesen kötelező érvényű volt. Az áldozati rendtartás azért született meg, hogy bemutassa a nagy Áldozatot, Isten Bárányát, Aki elveszi a világ bűneit, és aki a törvényszegő érdekében eleget tesz az isteni igazság kívánalmainak.
Az Úr nem akarja, hogy népe elzárkózzon. Krisztus választott követeinek hirdetniük kell kegyelme evangéliumát minden ágazatnak, nyelvnek és népnek. Világossá kell tennünk, hogy a Nagy Szószóló az egész világot meghallgatja. A zsidó egyház Isten képviselője volt egy hitehagyó világ számára, és hogy betölthesse küldetését, a zsidó népnek meg kellett őriznie saját nemzeti létét, elkülönülve a föld minden bálványimádó népétől. Fenn kellett tartania különleges és szent voltát a világban. Azáltal ápolhatta lelki életét, hogy megteszi, amit Ádám és Éva nem tett meg – engedelmeskednie kellett Isten minden parancsolatának, jellemében pedig be kellett mutatnia Isten irgalmát, jóságát, és együttérző szeretetét.
Isten törvényei nemcsak a zsidó nemzetre vonatkoztak. Az erkölcsi törvényt még azelőtt adta Isten, hogy a zsidónak nevezett nép létezett volna. A tízparancsolat törvénye egyetemesen kötelező érvényű volt. Az áldozati rendtartás azért született meg, hogy bemutassa a nagy Áldozatot, Isten Bárányát, Aki elveszi a világ bűneit, és aki a törvényszegő érdekében eleget tesz az isteni igazság kívánalmainak.
Az Úr nem akarja, hogy népe elzárkózzon. Krisztus választott követeinek hirdetniük kell kegyelme evangéliumát minden ágazatnak, nyelvnek és népnek. Világossá kell tennünk, hogy a Nagy Szószóló az egész világot meghallgatja. A zsidó egyház Isten képviselője volt egy hitehagyó világ számára, és hogy betölthesse küldetését, a zsidó népnek meg kellett őriznie saját nemzeti létét, elkülönülve a föld minden bálványimádó népétől. Fenn kellett tartania különleges és szent voltát a világban. Azáltal ápolhatta lelki életét, hogy megteszi, amit Ádám és Éva nem tett meg – engedelmeskednie kellett Isten minden parancsolatának, jellemében pedig be kellett mutatnia Isten irgalmát, jóságát, és együttérző szeretetét.
Így jellembeli kiválóságban minden más nemzet fölött állhattak volna; mivel egy tiszta és engedelmes népen keresztül Isten kiáraszthatta volna gazdag áldásait. Az Isten országát irányító törvény alapelvei megdicsőültek volna az egész világon. Amilyen bizonyosan válaszolnak a kapott irgalomra, világosságra és kegyelemre, olyan bizonyosan válnak a világ világosságává. Folytonosan Istenre, mint bölcs, hibátlan, és Legfelsőbb Uralkodóra kell irányítaniuk a figyelmet, és akkor az Úr dicséretétől lesz hangos a föld…
Az Úr a mi Istenünk, és ugyanez a célja ma is hűséges hívő népével. (Letter 26, 1894.)
Reggeli gyöngyszemek: Az azonnali engedelmesség gazdag áldásai
„Sietek, és nem mulasztom el, hogy megtartsam parancsolataidat.” (Zsolt 119:60)
Az Isten törvénye iránti engedelmesség az emberben szépséges jellemet fejleszt, ami összhangban van mindennel, ami tiszta, szent és szeplőtelen. Az ilyen ember élete világossá teszi Krisztus evangéliumának üzenetét. Krisztus irgalmának és a bűn hatalmából való szabadításának elfogadása helyreállítja Istennel való kapcsolatát. Élete, amint megtisztul a hiábavalóságtól és önzéstől, Isten szeretetével telik meg. Az Isten törvénye iránti napi engedelmessége olyan jellemmel ruházza fel őt, mely örök életet biztosít számára Isten országában.
Földi életével a Megváltó a megszentelt élet példáját nyújtja nekünk, mely a miénk is lehet, ha napjainkat arra szenteljük, hogy jót tegyünk a szükséget szenvedő lelkekkel. Kiváltságunk, hogy örömet hozzunk a szomorkodóknak, világosságot a sötétségben levőknek, és életet a vesztükbe rohanóknak. Ez az Úr üzenete hozzánk: „Miért álltok egész nap tétlenül? Munkálkodjatok, amíg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.” Minden kimondott szó és minden véghezvitt cselekedet, mellyel mások boldogságát mozdítottuk elő, a saját boldogságunkat is előmozdítja és életünket a Krisztuséhoz teszi hasonlóvá.
Napi kötelességeinket örömmel kell fogadnunk és teljesítenünk. Legfőbb kötelességünk, hogy szavainkkal és magatartásunkkal bemutassunk egy olyan életet, mely felfedi a mennyei jellemtulajdonságokat. Az élet Igéjét azért kaptuk, hogy tanulmányozzuk és a gyakorlatban megvalósítsuk. Cselekedeteinknek szigorú összhangban kell állniuk a mennyek országa törvényével. Akkor a menny jóváhagyja munkánkat, és talentumaink, melyeket Isten szolgálatába állítunk, még jobban megsokszorozódnak és még hasznosabbá válnak. A megszentelt élet fényleni fog a világ erkölcsi sötétsége közepette, veszendő lelkeket vezetve az Ige igazságához…
A világnak adott ajándékában Isten megmutatta, mennyire szeretné, hogy életünkben hordozzuk mennyei állampolgárságunk jegyeit azáltal, hogy az elnyert világosság minden sugara az embertársainkért végzett jócselekedetekből ragyogjon elő.
(Ellen G. White Manuscript 49, 1907.)
Az Isten törvénye iránti engedelmesség az emberben szépséges jellemet fejleszt, ami összhangban van mindennel, ami tiszta, szent és szeplőtelen. Az ilyen ember élete világossá teszi Krisztus evangéliumának üzenetét. Krisztus irgalmának és a bűn hatalmából való szabadításának elfogadása helyreállítja Istennel való kapcsolatát. Élete, amint megtisztul a hiábavalóságtól és önzéstől, Isten szeretetével telik meg. Az Isten törvénye iránti napi engedelmessége olyan jellemmel ruházza fel őt, mely örök életet biztosít számára Isten országában.
Földi életével a Megváltó a megszentelt élet példáját nyújtja nekünk, mely a miénk is lehet, ha napjainkat arra szenteljük, hogy jót tegyünk a szükséget szenvedő lelkekkel. Kiváltságunk, hogy örömet hozzunk a szomorkodóknak, világosságot a sötétségben levőknek, és életet a vesztükbe rohanóknak. Ez az Úr üzenete hozzánk: „Miért álltok egész nap tétlenül? Munkálkodjatok, amíg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.” Minden kimondott szó és minden véghezvitt cselekedet, mellyel mások boldogságát mozdítottuk elő, a saját boldogságunkat is előmozdítja és életünket a Krisztuséhoz teszi hasonlóvá.
Napi kötelességeinket örömmel kell fogadnunk és teljesítenünk. Legfőbb kötelességünk, hogy szavainkkal és magatartásunkkal bemutassunk egy olyan életet, mely felfedi a mennyei jellemtulajdonságokat. Az élet Igéjét azért kaptuk, hogy tanulmányozzuk és a gyakorlatban megvalósítsuk. Cselekedeteinknek szigorú összhangban kell állniuk a mennyek országa törvényével. Akkor a menny jóváhagyja munkánkat, és talentumaink, melyeket Isten szolgálatába állítunk, még jobban megsokszorozódnak és még hasznosabbá válnak. A megszentelt élet fényleni fog a világ erkölcsi sötétsége közepette, veszendő lelkeket vezetve az Ige igazságához…
A világnak adott ajándékában Isten megmutatta, mennyire szeretné, hogy életünkben hordozzuk mennyei állampolgárságunk jegyeit azáltal, hogy az elnyert világosság minden sugara az embertársainkért végzett jócselekedetekből ragyogjon elő.
(Ellen G. White Manuscript 49, 1907.)
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
,,Elvette Boáz Rúthot, és az felesége lett neki...,, Rúth 14,13
Egyesek csodálkozhattak azon, hogy a gazdag Boáz elvette a nincstelen özvegyet, Rúthot. Boáz nem volt kapzsi ember, különben nem ment volna bele ilyen házasságba. A 2. és 3. részből láthatjuk, hogy nagylelkűen jelentős részt hagyott terméséből a szegényeknek. Adakozó ember volt. Nem ragaszkodott vagyonához, mint Nábál, hanem örömét lelte abban, ha jót tehetett.
Boldog az, aki így gondolkozik! Aki szívesen ad, azt gazdagon megáldja Isten.
Továbbá: Boáz tiszta erkölcsű ember volt. Amikor Rúth a lábához feküdt, igen közel állt hozzá az a kísértés, hogy megkörnyékezze. Boáz azonban legyőzte ezt a kísértést. Szerette volna Rúthot, de a törvényes házasságkötés előtt tiltott módon nem akart hozzányúlni. Olyan nemeslelkűség volt ez, amely sokakat megszégyenít.
A harmadik erénye Boáznak abban állt, hogy kész volt az egész házasságról lemondani, ha az a férfi, akinek az akkori jog szerint elsőbbsége volt az örökséghez és Rúthhoz, ezt kívánta volna. Boáz szerette Rúthot, szívesen vette feleségül, de egyetlen lépést sem akart ebben tenni, amíg ügye Isten és emberek előtt teljesen rendben nem volt. Mennyire megszégyeníti e tekintetben Boáz azokat, akik mindenáron igyekeznek házasságot kötni! - Boáz és Ruth házassága azok közé tartozik, amelyek a mennyben köttetnek.
Adja Isten, hogy a keresztyének között is ez legyen a normális! Sajnos, ez olyan terület, ahol gyakoriak a kisiklások és a bukások, még hívő emberek életében is.
Boldog az, aki hasonlít Boázhoz bőkezűségében és tiszta erkölcsében egyaránt.
Egyesek csodálkozhattak azon, hogy a gazdag Boáz elvette a nincstelen özvegyet, Rúthot. Boáz nem volt kapzsi ember, különben nem ment volna bele ilyen házasságba. A 2. és 3. részből láthatjuk, hogy nagylelkűen jelentős részt hagyott terméséből a szegényeknek. Adakozó ember volt. Nem ragaszkodott vagyonához, mint Nábál, hanem örömét lelte abban, ha jót tehetett.
Boldog az, aki így gondolkozik! Aki szívesen ad, azt gazdagon megáldja Isten.
Továbbá: Boáz tiszta erkölcsű ember volt. Amikor Rúth a lábához feküdt, igen közel állt hozzá az a kísértés, hogy megkörnyékezze. Boáz azonban legyőzte ezt a kísértést. Szerette volna Rúthot, de a törvényes házasságkötés előtt tiltott módon nem akart hozzányúlni. Olyan nemeslelkűség volt ez, amely sokakat megszégyenít.
A harmadik erénye Boáznak abban állt, hogy kész volt az egész házasságról lemondani, ha az a férfi, akinek az akkori jog szerint elsőbbsége volt az örökséghez és Rúthhoz, ezt kívánta volna. Boáz szerette Rúthot, szívesen vette feleségül, de egyetlen lépést sem akart ebben tenni, amíg ügye Isten és emberek előtt teljesen rendben nem volt. Mennyire megszégyeníti e tekintetben Boáz azokat, akik mindenáron igyekeznek házasságot kötni! - Boáz és Ruth házassága azok közé tartozik, amelyek a mennyben köttetnek.
Adja Isten, hogy a keresztyének között is ez legyen a normális! Sajnos, ez olyan terület, ahol gyakoriak a kisiklások és a bukások, még hívő emberek életében is.
Boldog az, aki hasonlít Boázhoz bőkezűségében és tiszta erkölcsében egyaránt.
Varga László: Isten asztaláról
- Jób 33,17-19
Örök kérdése a hitnek: miért kell szenvedni? Valamennyire megnyugtató magyarázat volna: igen, ez a bűn büntetése. De annyit ér Isten szeretete, gondviselése, megváltása, hogy minden bűnt számon tart és igazságosan megbüntet? Hol van akkor atyai szeretete? És főleg, mi a haszna a hitnek és a jóakaratú engedelmességnek? Itt adja meg a választ Jób könyve, a látszólag ok nélküli szenvedés könyve. Újra meg újra mondanunk kell: ha jó eredményt lehetne elérni más úton, mint amit Krisztus elénk adott, nem lenne igaz egy szó sem a Szentírásból. De nem lehet. Minden más út nyomorúságra, megszegényedésre, pusztulásra, halálra vezet mind az egyén, mind a közösség életében. Isten pedig életet akar adni. Azért fegyelmez és irányít. Megmutatja a téves út téves voltát. Ne azt kérdezzem a nyomorúságban, Isten miért büntet. Azt kell keresnem, mit akar elérni, mire akar vezetni engem a szenvedéssel. Úgy találom meg irányítását, a lehetőséget, az egyetlen lehetőséget az életre, a boldogságra, a legmélyebb szenvedés mélyén is megkapható kiegyensúlyozottságra, életem értelmére, üdvösségemre.
Istenem, nagyon keserves a szenvedés. Hol a testem jajgat, hol a lelkem békétlensége, hol a munkám, családom, közösségem csődje, ezernyi oka van a panasznak. Ha tudom, hogy ez milyen bűnömnek a következménye, sokkal könnyebb elviselni. Sokkal nehezebb, mikor úgy érzem, hogy egyenes úton járok, mégis egymásután érnek a csapások, vagy a közös csapást együtt kell elviselnem azzal, aki Téged csak káromolni tud. Taníts meg, Uram, arra, hogy szereteted nem inog meg, s ha kételkedés nélkül rád bízom magam, Te végrehajtod minden jó tervedet. Ne az okát, hanem a célját keressem szenvedésemnek, amit biztosan megmutatsz nekem a maga idejében! Ámen.
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KRISZTUS BENNEM
15 Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk,
16 tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.
17 Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem!
18 Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek.
19 Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek.
20 Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.
21 Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.
"Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem." (Gal 2,20)
Az üdvösség nagyon személyes ügy. Mégsem lehet a tied magántulajdonként, a megváltottak egyházától elkülönülten.
Amikor az üdvösségről esik szó, nem mindig könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt a személyes és a közösségi között. Az persze igaz, hogy senki sem nyer üdvösséget, ha úgy általában tud a bűnről és a kegyelemről. Személyesen kell ismernünk a bűnt és a megváltást. Ha nem így ismerjük, akkor egyiket sem ismerjük.
Amikor Pál az üdvösségről beszél, rendszerint ezt mondja: "mi", "mibennünk", és "a mienk". De most személyes lesz. Arról beszél, hogy "én" és "engem", ill. "az enyém".
"Meghaltam" - mondja. Figyeld meg azonban, hogy amikor arról szól, hogy hogyan nyert üdvösséget, a Golgotán álló keresztről beszél. "Krisztussal együtt én is keresztre vagyok feszítve." Ott megtört a régi hatalom, és Pál megszabadult, hogy Istennek szolgáljon.
Az új életet így írja le: "Krisztus él bennem." Ez a megváltottság állapota. Ez egy olyan új ösztönző erő, amelyikről bárki, akit Krisztus halála és feltámadása magával ragadott, tud valamit mondani. "Krisztus bennünk van." Nem arról van szó, hogy "az én" eltűnik. Az ember megőrzi személyiségét. Pál továbbra is beszél arról az életről, amelyet - úgymond - "most testben élek". Ezt az életet azonban Istennek éljük. Hogyan éli meg Pál? "Az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem."
Mindenki, aki ismeri a Megváltó önmagát odaadó szeretetét, ismeri ezt az újfajta életet. "Ő szeret engem!" Igen, szeretett téged is, de most engedd meg, hogy így mondjam "Ő szeret engem!"
Az üdvösség nagyon személyes ügy. Mégsem lehet a tied magántulajdonként, a megváltottak egyházától elkülönülten. Amikor az üdvösségről esik szó, nem mindig könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt a személyes és a közösségi között. Az persze igaz, hogy senki sem nyer üdvösséget, ha úgy általában tud a bűnről és a kegyelemről. Személyesen kell ismernünk a bűnt és a megváltást. Ha nem így ismerjük, akkor egyiket sem ismerjük. Amikor Pál az üdvösségről beszél, rendszerint ezt mondja: "mi", "mibennünk", és "a mienk". De most személyes lesz. Arról beszél, hogy "én" és "engem", ill. "az enyém". "Meghaltam" - mondja. Figyeld meg azonban, hogy amikor arról szól, hogy hogyan nyert üdvösséget, a Golgotán álló keresztről beszél. "Krisztussal együtt én is keresztre vagyok feszítve." Ott megtört a régi hatalom, és Pál megszabadult, hogy Istennek szolgáljon. Az új életet így írja le: "Krisztus él bennem." Ez a megváltottság állapota. Ez egy olyan új ösztönző erő, amelyikről bárki, akit Krisztus halála és feltámadása magával ragadott, tud valamit mondani. "Krisztus bennünk van." Nem arról van szó, hogy "az én" eltűnik. Az ember megőrzi személyiségét. Pál továbbra is beszél arról az életről, amelyet - úgymond - "most testben élek". Ezt az életet azonban Istennek éljük. Hogyan éli meg Pál? "Az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem." Mindenki, aki ismeri a Megváltó önmagát odaadó szeretetét, ismeri ezt az újfajta életet. "Ő szeret engem!" Igen, szeretett téged is, de most engedd meg, hogy így mondjam "Ő szeret engem!"
A bűnösökért adta magát, igen, a bűnösök ezreiért, de most engedd hogy így valljak: "Ő értem adta magát."
Neki hatalma van az életem felett. Uralja benső lényemet. Egy barátságos idegenvezető segítségünkre lehet, hogy a város útvesztőjéből kijussunk az autópályára, majd talán ezt mondja: "Innen már saját maga is tovább mehet." Krisztus azonban nem így vált meg minket.
Neki hatalma van az életem felett. Uralja benső lényemet. Egy barátságos idegenvezető segítségünkre lehet, hogy a város útvesztőjéből kijussunk az autópályára, majd talán ezt mondja: "Innen már saját maga is tovább mehet." Krisztus azonban nem így vált meg minket.
Azért vált meg, hogy megújítson. Bennünk marad, hogy másokat is elérjen. A kegyelem átfolyik rajtunk, mert Krisztus bennünk él.
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MEG NE LANKADJ!
"Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt" (Jn 14,13)
Betöltöm-e ezt a belső szolgálatot? A közbenjáró imádság nem válik rejtett csapdává, nincs ott benne az elvakultság vagy a gőg veszedelme. Rejtett szolgálat ez, olyan gyümölcsöket hoz, amelyek által az Atya dicsőíttetik. Szellemi életemet egyetlen középpontba kell gyűjtenem: Uram váltságműve köré. Jézus Krisztus uralkodik-e egyre inkább életem felett? Ha életem középpontja és nagy mozgató ereje az Úr engesztelő áldozata, akkor életem minden szakaszán gyümölcsöt hoz neki. Időt kell szakítanom arra, hogy világosan lássam, mi az én erőközpontom. Csak egy percet is kiszakítok-e a hatvanból arra, hogy ezen elgondolkozzam? "Ha énbennem maradtok" - csak ebből a központból kiindulva cselekedjetek, gondolkozzatok és munkálkodjatok folytonosan, akkor "kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek" (Jn 15,7). Benne maradok-e? Szentelek-e erre időt, hogy benne maradjak? Mi a legnagyobb erőtényező az életemben? Másokért való munka, szolgálat, önfeláldozóan megpróbálok Istenért dolgozni? Az Úr engesztelő áldozata legyen az, ami a legnagyobb erőt árasztja az életembe. Nem az formál bennünket, amire a legtöbb időt szánjuk, hanem az, ami a legnagyobb hatással van ránk. El kell határoznunk, hogy hajlamainkat erre korlátozzuk és összpontosítsuk. "Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt." A tanítvány, aki Jézusban marad, maga Isten akarata! Látszólagos szabad elhatározása nem más, mint Isten előre megfontolt végzése. Titokzatos? Következtetéseinknek ellentmond és lehetetlen? Igen, de a szent életében dicsőségesen igaz.
Betöltöm-e ezt a belső szolgálatot? A közbenjáró imádság nem válik rejtett csapdává, nincs ott benne az elvakultság vagy a gőg veszedelme. Rejtett szolgálat ez, olyan gyümölcsöket hoz, amelyek által az Atya dicsőíttetik. Szellemi életemet egyetlen középpontba kell gyűjtenem: Uram váltságműve köré. Jézus Krisztus uralkodik-e egyre inkább életem felett? Ha életem középpontja és nagy mozgató ereje az Úr engesztelő áldozata, akkor életem minden szakaszán gyümölcsöt hoz neki. Időt kell szakítanom arra, hogy világosan lássam, mi az én erőközpontom. Csak egy percet is kiszakítok-e a hatvanból arra, hogy ezen elgondolkozzam? "Ha énbennem maradtok" - csak ebből a központból kiindulva cselekedjetek, gondolkozzatok és munkálkodjatok folytonosan, akkor "kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek" (Jn 15,7). Benne maradok-e? Szentelek-e erre időt, hogy benne maradjak? Mi a legnagyobb erőtényező az életemben? Másokért való munka, szolgálat, önfeláldozóan megpróbálok Istenért dolgozni? Az Úr engesztelő áldozata legyen az, ami a legnagyobb erőt árasztja az életembe. Nem az formál bennünket, amire a legtöbb időt szánjuk, hanem az, ami a legnagyobb hatással van ránk. El kell határoznunk, hogy hajlamainkat erre korlátozzuk és összpontosítsuk. "Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt." A tanítvány, aki Jézusban marad, maga Isten akarata! Látszólagos szabad elhatározása nem más, mint Isten előre megfontolt végzése. Titokzatos? Következtetéseinknek ellentmond és lehetetlen? Igen, de a szent életében dicsőségesen igaz.
Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Győzelmi ujjongás
"De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!"-
(1 Kor 15, 57)
Igénk összefüggése értelmében először is a halál felett aratott győzelemről van szó. Látszat szerint a halál hatalmasabb, mint az élet és látszólag övé az utolsó szó. De végül mégsem a halál, hanem az élet diadalmaskodik. Jézus Krisztus feltámadása kezeskedik erről. Az élet erősebbnek bizonyul, mint a halál, mihelyt kapcsolatba kerülünk Jézus Krisztussal. A halál kénytelen mindazokat szabadon engedni, akik már Jézus Krisztus által megújult belső életet nyertek. Miért kellene rettegnünk a meghalástól, amikor az csupán átmenet az életre?
Pál a bűnt a halál fullánkjának nevezi. Általa lesz igazán veszélyes a halál, mint a skorpió a fullánkjával. Amint a bűn elvétetik, a halál nem tud többé megölni. Jézus győzelmet ad a bűn felett is. Már magunkkal hozzuk a világra és a hosszú összeszokás révén rettentő hatalommá válik. Ereje úgy roppantja össze jó szándékainkat, mint vékony nádszálakat. Gondoljunk csak az iszákosság vagy a tisztátalan élet ijesztő hatalmára! Jézus Kriszus által győzelmet arathatunk minden bűn felett, ő győzelmet ad erőszakos énünk felett, még azokban a sötét órákban is, amikor a testi vágyak nagy erővel törnek ránk. Diadalra segít a harag és türelmetlenség idején, melyek magukkal akarnak ragadni minket. Legyőzi az irigységet, mely szívünket marcangolja. És Ő segít diadalra mind az érzékenykedés, a neheztelés, a kesergés, mind az aggodalmaskodás és kapzsiság felett, melyek hatalmukba kerítenek minket. Még az idegeink, rossz lelki állapotunk felett is győzelemre segít.
A bűnnel függ össze a lelkiismeretben jelentkező önvád is. Az ilyen lelkiismeret szörnyű hatalom. Nem lehet olyan könnyen elhallgattatni, újra meg újra jelentkezik. A vádoló, furdaló lelkiimerettel szemben az ember nem könnyen állja meg a helyét; a lelkiismeret nem hagy neki nyugtot. Erősebb, mint a büntetéstől, megszégyenítéstől, vagy magától a haláltól való félelem. Csak az Úr Jézus Krisztus csendesítheti le igazán azzal, hogy megszabadít minket a bűn terhelő érzésétől. - Isten győzelmet ad nekünk, de ez nem azt jelenti, hogy felmentést nyerünk a harcok alól. Sőt ellenkezőleg! De mivel tudjuk, hogy a győzelem a mienk lesz, bátrabban és örömmel tudjuk vállalni a harcot. A győzelmek megtapasztalásából eredő bizonyosság hálássá és örvendezővé tesz.
Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- A legbiztosabb hely
Hiszünk a szentek örök biztonságában. Mindenekelőtt azért, mert Krisztus tulajdonai, és Ő; nem veszít el egyet sem a vérével megváltott bárányok közül, akiket az Atyától kapott. Azután, mert Ő; örök életet ad nekik, és ami örök, az valóban örök. Ha a szellemi élet megszűnhetne, akkor az nem örök, csak időleges lét lenne. Az Úr azonban örök életről beszél, és ez kizárja, hogy valaha is vége lehetne.
Figyeljük meg továbbá, hogy az Úr kifejezetten hangsúlyozza: ”nem vesznek el soha”. Amíg csak a szavaknak jelentésük lesz, ez a szó arról biztosítja a hívőket, hogy nem fognak elveszni. A legcsökönyösebb hitetlenség sem tud más jelentést beleerőltetni ebbe a mondatba.
Végül, hogy ez az ígéret kerek egész legyen, Isten kijelenti, hogy népe a kezében van, és Ő; nem engedi, hogy bármiféle ellenség kiragadja onnan. Biztos, hogy ezt még a pokolbeli ősellenség sem tudja megtenni. Biztonságban vagyunk hatalmas Megváltónk kezében.
Hagyjuk hát el a világias félelmet, de a világias bizakodást is, és pihenjünk meg békességben Megváltónk kezében.
Figyeljük meg továbbá, hogy az Úr kifejezetten hangsúlyozza: ”nem vesznek el soha”. Amíg csak a szavaknak jelentésük lesz, ez a szó arról biztosítja a hívőket, hogy nem fognak elveszni. A legcsökönyösebb hitetlenség sem tud más jelentést beleerőltetni ebbe a mondatba.
Végül, hogy ez az ígéret kerek egész legyen, Isten kijelenti, hogy népe a kezében van, és Ő; nem engedi, hogy bármiféle ellenség kiragadja onnan. Biztos, hogy ezt még a pokolbeli ősellenség sem tudja megtenni. Biztonságban vagyunk hatalmas Megváltónk kezében.
Hagyjuk hát el a világias félelmet, de a világias bizakodást is, és pihenjünk meg békességben Megváltónk kezében.
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A gondviselő Isten
"De keressétek először az ő országát (királyi uralmát) és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. "
(Mt 6,33)
Ha tovább követjük a pusztában vándorló nép életét, számos jelét látjuk Isten gondoskodó szeretetének. Adott nekik éveken át kenyér gyanánt mannát, húsnak fürjeket, víztelen helyeken is friss karsztvizet, ha pedig megtámadták őket, a túlerővel szemben is győzelmet. Isten fontosnak tartja, hogy meglegyenek testi szükségleteink, Jézus Krisztus is belefoglalta a miatyánkba mindennapi kenyerünket.
A nép mégis gyakran zúgolódott, elégedetlenkedett. Miért? Mert amíg valaki csak Isten gondviselését élvezi, de nincs személyes kapcsolata vele, addig mindig hiányérzete van. Így is szokták mondani ezek az emberek: hiszek a gondviselésben. Amikor megjelenik valakiben a hála, akkor néz fel az ajándékokról az Ajándékozóra, s ha először kimondta: köszönöm, akkor kerül beszédes viszonyba Istennel. Akkor viszont már nemcsak Isten ajándékait követeli, hanem az élő Istennel való személyes közösségért hálás, s ez többet jelent, mint akármennyi ajándéka. A gondviseléstől eljut a Gondviselőig.
Isten azonban ennél is többet tartogat nekünk: önmagát adta ajándékul, amikor Jézus Krisztus személyében lehajolt hozzánk. S aki Jézust hittel befogadta az életébe, az a Gondviselőtől eljutott a Megváltóig, Isten gyermeke lett. Az tudja, hogy aki egyszülött Fiát feláldozta értünk, vele együtt mindent kész nekünk adni (Róm 8,32).
Merjük bátran minden anyagi, egészségi, testi, fizikai gondunkat is hittel Istenre bízni! De ne érjük be ennyivel, keressük az ő országát, cselekedjük akaratát, s meg fogjuk látni, hogy vele közösségben a kevés is mindig elég, a hiány is javunkra lesz, s mi is tudunk továbbadni másoknak tőle kapott testi és lelki ajándékokat.
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A szabadító Isten
"Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! "(2Móz 14,14)
Visszatérő kérdés: mennyiben Isten munkája, és mennyiben a miénk az üdvösség? A vörös-tengeri átkelés története világos választ ad erre.
A fáraó végül elengedte a népet, s Mózes vezetésével elindultak őseik lakhelye felé. A Vörös-tengerhez érve megpihentek. Többszázezer ember batyukkal, állatokkal. Akkor jött a vészhír: a fáraó serege üldözi őket. Előttük a tenger, mögöttük az ellenség, az egyik oldalon sivatag, a másikon hegyek. Reménytelen helyzet, itt fognak elpusztulni. A nép fellázad Mózes ellen. Mózes pedig segítségért kiált Istenhez.
Akkor erős keleti szél kezdett fújni, az előttük levő még vízzel takart gázlóról elhajtotta a vizet, s a nép Isten parancsára átvonult a túlsó partra. Az őket üldöző sereget pedig a visszazúduló víz elpusztította.
Ez mennyiben volt Isten tette, s mennyiben a nép teljesítménye? Nem az emberek fújták a szelet, nem sorfal tartóztatta fel a vizet kétfelől, nem úszva értek át a túlpartra, egy nyilat sem lőttek ki az ellenségre. Sőt kitűnik, hogy még a bátorságot is Isten adta a szívükbe, hogy merjenek élni az Isten által eléjük tett lehetőséggel, és induljanak el. Ezt a szabadítást kizárólag Isten végezte el, egyedül. Ők csak elfogadták, remegő, hitetlenséggel kevert hittel éltek vele.
A mi nagy szabadításunkat, üdvösségünket is egyedül végezte el Isten. Jézus Krisztus a kereszten egyedül szenvedett bűneink miatt. És a Biblia világosan írja, hogy nem a jók üdvözülnek, nem azok, akik valamivel kiérdemelték, még csak hozzá sem járulhatunk, mert az Isten kegyelmének szabad ajándéka. A mi „hozzájárulásunk" az, hogy hittel elfogadjuk. Aki tudja, hogy rászorul, és elhiszi, hogy felkínálja neki Isten, az megragadja, komolyan veszi - és megköszöni. Ennyi telik tőlünk. És ennyit vár Isten tőlünk. Készek vagyunk erre?
Napi áhítat: Észrevenni a jót
Péld 20,1–11
Tanuljuk meg a rosszat megítélni, de a jót ünnepelni!
Magyarázat
„Sok ember hirdeti, hogy…” – mondja Salamon (Péld 20,6), és ismerjük ezeket a hazug ígéreteket, hiszen nemcsak hallottuk, hanem mondtuk is ezeket: hű leszek, bízhatsz bennem, megváltozom, nem mondom el másnak, megígérem, visszahozom, megteszem, számíthatsz rám, megbocsátok, imádkozom érted… Valahogy ezután mindig eljön a cselekvés ideje, és tetteink vagy azok hiánya megmutatják, kik vagyunk valójában, mennyit ér a szavunk.
Szívünk állapotát tetteink fedik fel, és ahogy egy gyerek viselkedésén is meglátszik jó vagy rossz szándéka, mennyei Atyánk számára is nyilvánvaló, hogy mi van szavaink mögött, „tekintete észrevesz minden rosszat” (Péld 20,8). Felelős szülőként amikor észrevesszük gyermekeink rossz szándékát, nem hagyjuk, hogy maguknak vagy másoknak fájdalmat okozzanak, igyekszünk megakadályozni, figyelmeztetni őket, de szomorú, hogy sokszor itt meg is állunk, mintha csak ennyi lenne a dolgunk. Nemcsak a rossz szándék észrevételéhez kell hogy legyen szemünk, hanem a jóra való törekvést is fel kell ismernünk tetteikben, azt pedig olyankor megdicsérni, elismerni kell és abban bátorítanunk őket (Fil 4,8).
Tanuljuk meg tehát a rosszat megítélni, de a jót ünnepelni! Mennyei Atyánkhoz
(Nagy-Kasza Dániel)
„A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog. A király haragja olyan, mint az oroszlán morgása, aki fölidézi, maga ellen vét. Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik. Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit. Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember kimeríti. Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges, de ki találhat megbízható embert? Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek. Ha a király az ítélőszékben ül, tekintete észrevesz minden rosszat. Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem? A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az ÚR. Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz!”
Magyarázat
„Sok ember hirdeti, hogy…” – mondja Salamon (Péld 20,6), és ismerjük ezeket a hazug ígéreteket, hiszen nemcsak hallottuk, hanem mondtuk is ezeket: hű leszek, bízhatsz bennem, megváltozom, nem mondom el másnak, megígérem, visszahozom, megteszem, számíthatsz rám, megbocsátok, imádkozom érted… Valahogy ezután mindig eljön a cselekvés ideje, és tetteink vagy azok hiánya megmutatják, kik vagyunk valójában, mennyit ér a szavunk.
Szívünk állapotát tetteink fedik fel, és ahogy egy gyerek viselkedésén is meglátszik jó vagy rossz szándéka, mennyei Atyánk számára is nyilvánvaló, hogy mi van szavaink mögött, „tekintete észrevesz minden rosszat” (Péld 20,8). Felelős szülőként amikor észrevesszük gyermekeink rossz szándékát, nem hagyjuk, hogy maguknak vagy másoknak fájdalmat okozzanak, igyekszünk megakadályozni, figyelmeztetni őket, de szomorú, hogy sokszor itt meg is állunk, mintha csak ennyi lenne a dolgunk. Nemcsak a rossz szándék észrevételéhez kell hogy legyen szemünk, hanem a jóra való törekvést is fel kell ismernünk tetteikben, azt pedig olyankor megdicsérni, elismerni kell és abban bátorítanunk őket (Fil 4,8).
Tanuljuk meg tehát a rosszat megítélni, de a jót ünnepelni! Mennyei Atyánkhoz
(Nagy-Kasza Dániel)
Az én életem ma: ISTEN GONDOSKODIK MINDARRÓL, AMIRE SZÜKSÉGEM VAN
Hit az életemben
„Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségleteteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen, Jézus Krisztusban.” (Kolossébelieknek írt levél 4,19)
„Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségleteteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen, Jézus Krisztusban.” (Kolossébelieknek írt levél 4,19)
Amikor sötétség vesz körül és csalódás ér bennünket, nehéznek tűnik élő hitet gyakorolni. Azonban éppen az ilyen időkben kell megmutatkoznia a hitünknek. De mondhatja valaki: „Én nem érzem ilyenkor, hogy hittel imádkozom.” Akkor inkább megengeded Sátánnak, hogy legyőzzön, mert nem érzed, hogy ellenállhatsz neki? Amikor Sátán látja, hogy a legnagyobb szükséged van Isten segítségére, akkor teszi a legnagyobb erőfeszítést, hogy távol tartson téged Teremtődtől. Ha sikerül eltávolítania az erő Forrásától, akkor tudja, hogy sötétségben és bűnben fogsz járni.
Nincs nagyobb bűn a hitetlenségnél. Ha hitetlenség él a szívünkben, fennáll a veszély, hogy ezt kifejezésre juttatjuk szavainkban – ezért ilyenkor hallgatnunk kell, mert ha kifejezzük hitetlenségünket, akkor nemcsak másokra árasztunk káros befolyást, hanem saját magunk is az ellenség területére lépünk.
Ha hiszünk Istenben, akkor felfegyverkezünk Krisztus igazságával, és az Ő erősségébe kapaszkodunk. (…) Szükségünk van rá, hogy úgy beszéljünk Megváltónkkal, mint ha közvetlenül mellettünk állna.
Kiváltságunk, hogy mindenhová magunkkal vigyük hitünk bizonyítékait: a szeretetet, örömet és békességet. Ha ezt tesszük, akkor be tudjuk mutatni Krisztus keresztjének hatalmas erejét. Ha megtanulunk hitben járni és nem az érzéseinknek engedni, akkor segítséget nyerünk Istentől akkor, amikor szükségünk van rá, és békéje be fogja tölteni szívünket.
Énok az engedelmesség és bizalom egyszerű életét élte. Ha megtanuljuk az egyszerű, gyermeki bizalomnak ezt a leckéjét, akkor mi is elnyerhetjük a bizonyságot, amelyben ő részesült: „kedves volt Istennek” (Zsidókhoz írt levél 11,5).
Ha lelkünk megtartását rábízzuk Istenre az élő hit gyakorlása által, akkor nem hagy cserben bennünket, s az Ő ígéretei megvalósulnak az életünkben – mert azokban nincsen korlátozás, csak a mi hitünkben.
(The Signs of the Times, 1906. november 24.)
Reggeli dicséret: Jézus Krisztus a szószólónk
János, a szeretett tanítvány itt az első levelében egy tárgyalóterembe kalauzol el bennünket: Képzeld csak el, ahogy ott állsz a mennyei bíróság előtt. Körös-körül angyalok ülnek hófehér ruhákban, Középen az Atya, előtte az élet könyve, melyben az üdvözültek neve van beírva, majd a te életed könyve, melyben nemcsak a cselekedeteid, a szavaid vannak feljegyezve, hanem az indítékaid is.
Ahogy ott állsz, egyszer csak jön a Vádló és elkezdi aprólékosan ecsetelni életed összes botlását. S mit mondhatnál? Minden, amit állít, az valóban ott és úgy történt.
Mit teszel ebben a helyzetben? Ha önmagad védve (mint ősszüleink) azt mondod: nincsen bűn benned, hogy nem vétkeztél, csak magadat csapod be és hazug vagy. (1Ján.1:8-10)
A legbölcsebb, amit tehetsz, hogy hallgatsz, s engeded, hogy helyetted Jézus szóljon. János itt úgy ábrázolja őt, mint védőügyvédet, aki melletted áll és megfelel minden vádra. Bizony, nélküle semmi remény nem lenne.
„Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk.” (Róm.8:31-34)
„És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében.” (1Ján.5:11-13)
Bejegyezte: Szilárd
Jakab Apostol levele 5. rész
Jakab Apostol levele 5. rész
1. Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok.
2. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;
3. Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!
4. Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.
5. Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján.
6. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek.
7. Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap.
8. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.
9. Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll.
10. Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, a kik az Úr nevében szólottak.
11. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.
12. Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.
13. Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dícséretet énekeljen.
14. Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.
15. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.
16. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.
17. Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig:
18. És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét.
19. Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki,
20. Tudja meg, hogy a ki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.
2. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;
3. Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!
4. Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.
5. Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján.
6. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek.
7. Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap.
8. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.
9. Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll.
10. Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, a kik az Úr nevében szólottak.
11. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.
12. Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.
13. Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dícséretet énekeljen.
14. Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.
15. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.
16. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.
17. Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig:
18. És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét.
19. Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki,
20. Tudja meg, hogy a ki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.
2017. június 6., kedd
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Háromszor is elmondja Rúth e néhány szót: "engedd meg nekem"! Azokból a körülményekből, amelyekben elmondta ezeket, következtethetünk jellemére. Először az anyósának mondja: Engedd meg nekem, hogy a mezőre menjek kalászokat szedegetni! Általában nem szokásos, hogy felnőtt ember, méghozzá meny az anyósától engedélyt kérjen ahhoz, hogy elmenjen, vagy hogy szándékát véghezvigye.
Más ezt mondta volna: Kimegyek a mezőre kalászt szedegetni, s egy cseppet sem nyugtalankodott volna azon, hogy ez tetszik-e anyósának vagy sem. Rúth szerény, udvarias és gyöngéd lelkű volt. Sok keresztyén asszonyt megszégyenített alázatával.
Amikor kiért a mezőre, az aratók felügyelőjét kérte: "Engedd meg nekem, hogy szedegessek és tarlózgassak a kévék között"!
Izraelben a mózesi törvény megparancsolta, hogy a szegényeknek és jövevényeknek hagyjanak el kalászokat a földeken. Rúth Naómitól tudott erről. Mégis engedélyt kér hozzá. Rúth szerény maradt. Ilyen embereket nagyra becsül Isten. Bárcsak halálba adnánk minden kevélységünket!
S végül: A mező gazdája, Boáz, a városkában sok jót hallott már Rúthról. Amikor rátalál a mezőn, nagyon megdicséri. (11. v.) Egy kevély asszony nagyon elbízta volna magát ilyen szavak hallatán. Ő pedig így szól Boázhoz: "Engedd meg nékem, hogy kedvességet találjak szemed előtt". (13. v.)
Adja Isten, hogy kicsik legyünk, s maradjunk, mint Rúth, akkor Isten kegyelme és áldása nem fog hiányozni életünkből!
Varga László: Isten asztaláról
"Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben... Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak... tiszta szívvel... Ti urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben." - Kolossé 3,18-25 4,1
Ebben a minden viszonyra kiterjedő utasításban sehol egy szó sincs jogokról. A meglévő társadalmi viszonyokat elfogadja Pál, de azokban jogok helyett minden félnek párhuzamos kötelességei vannak. Könnyű engedelmeskedni az alárendelteknek, ha a fölérendeltek teljesítik a saját kötelességeiket. De ez nem feltétel. A kötelességek Istennel szemben állnak fenn, ezért akkor is érvényesek, ha a másik fél nem teljesít. "Aki igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás" (Kol 3,25).
Ebben a minden viszonyra kiterjedő utasításban sehol egy szó sincs jogokról. A meglévő társadalmi viszonyokat elfogadja Pál, de azokban jogok helyett minden félnek párhuzamos kötelességei vannak. Könnyű engedelmeskedni az alárendelteknek, ha a fölérendeltek teljesítik a saját kötelességeiket. De ez nem feltétel. A kötelességek Istennel szemben állnak fenn, ezért akkor is érvényesek, ha a másik fél nem teljesít. "Aki igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás" (Kol 3,25).
A garancia tehát nem a jog, hanem Isten ítélete. Pál nem vonja ki az alárendeltségből a korabeli rendben a nőket, a gyermekeket és a szolgákat (rabszolgákat), de szigorú felelősséggel terheli azokat, akikkel szemben megköveteli a engedelmességet.
A férjeknek még szigorúbban ír az Efezus 5,25, ahol Krisztus példája szerint, tehát teljes önfeláldozással követeli meg a szeretetet feleségük iránt. Az apák ne zsarnokoskodjanak, nehogy pipogya gyermekeket neveljenek. (Milyen érvényes szempont ma is!) De a legnagyobb dolog, hogy a rabszolgák Isten előtt egyenlők uraikkal. Ez az, ami teljesen új abban a korban. Ez a szemlélet képes volt megszüntetni erőszak nélkül a rabszolgaságot.
Urunk, ma más társadalmi és emberi viszonyok között kell alkalmaznunk az ige egy-egy rendelkezését. De a szemléletmódja ma is egyetlen megoldása lenne társadalmi kérdéseinknek: párhuzamos kötelességvállalás és kölcsönös engedelmesség, szeretetben. Tanítsd meg rá mai közösségeink tagjait is! Ámen.
Urunk, ma más társadalmi és emberi viszonyok között kell alkalmaznunk az ige egy-egy rendelkezését. De a szemléletmódja ma is egyetlen megoldása lenne társadalmi kérdéseinknek: párhuzamos kötelességvállalás és kölcsönös engedelmesség, szeretetben. Tanítsd meg rá mai közösségeink tagjait is! Ámen.
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ EVANGÉLIUMNAK MEGFELELŐEN
11 Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem.
12 Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől.
13 Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott.
14 De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: "Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?"
15 Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk,
16 tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.
"Nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak."- (Gal 2,14)
Az evangélium igazsága azt jelenti, hogy mi mindannyian bűnösök vagyunk, és hogy mindannyiunknak kegyelemből kell üdvösséget nyernünk. Máskülönben nem nyerhetünk üdvösséget. Amint azt mondjuk vagy gondoljuk, hogy jobbak vagyunk, mint más valaki, nem "az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járunk".
Péter apostol - azaz Kéfás, ahogy Pál mindig nevezi őt - a Jeruzsálemből jött barátaival együtt evett. Saját kis asztaluknál ültek, és saját "kóser" (vallásilag tiszta, a ford. megj.) ételeket fogyasztották. Így nagyon otthonosan érezték magukat. Nem zsidókkal együtt enni még mindig nehéz volt a zsidó keresztyéneknek. Az ilyesmi teljesen ellentmondott mindannak, amire apáik és anyáik 2000 év óta tanították őket. Még nehezebb volt nekik enni azokat az ételüket, amelyeket maguk a pogányok ettek. Így hát összebújtak ezek a zsidó kebelbarátok, a régi szép időkre gondolva, és mert nem akarták maguk alatt vágni a fát.
Péter "okot adott" a feddésre és Pál meg is feddte. Vagy hiszel a kegyelem evangéliumának, vagy megpróbálsz ételekkel, cselekedetekkel, ószövetségi szertartásokkal megigazulni Isten előtt. Nem teheted, hogy elfogadod a keresztyén evangéliumot, mely minden embert ugyanarra a szintre helyez, aztán meg úgy teszel, mint aki Isten elit népéhez tartozik.
Az evangélium egyetlen tollvonással eltörölt minden megkülönböztetést, mellyel mi különbséget teszünk jó és rossz emberek között: mindnyájan bűn alá vagyunk rekesztve. És az üdvösség csak kegyelemből van. Egyszerűen nincs más út.
Hitbeli testvéreinkhez való kapcsolatunkban figyelembe kell vennünk, hogy vannak magatartásbeli különbségek, és el kell tűrnünk a bizonyos dolgokat illető véleménykülönbségeket. De ha tudjuk, hogy mit jelent kegyelemből megváltottnak lenni, akkor határozottan felemeljük a szavunkat mindenféle gyakorlat és tanítás ellen, melyek aláássák az evangéliumot.
Minden büszkeségnek és előítéletnek vége van. A kegyelem evangéliuma alapján kell az embereket néznünk és kell velük élnünk. Ha visszahozzuk akár csak a legkevesebbet is a régi megkülönböztetésekből, már "nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járunk".
"Nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak."- (Gal 2,14)
Az evangélium igazsága azt jelenti, hogy mi mindannyian bűnösök vagyunk, és hogy mindannyiunknak kegyelemből kell üdvösséget nyernünk. Máskülönben nem nyerhetünk üdvösséget. Amint azt mondjuk vagy gondoljuk, hogy jobbak vagyunk, mint más valaki, nem "az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járunk". Péter apostol - azaz Kéfás, ahogy Pál mindig nevezi őt - a Jeruzsálemből jött barátaival együtt evett. Saját kis asztaluknál ültek, és saját "kóser" (vallásilag tiszta, a ford. megj.) ételeket fogyasztották. Így nagyon otthonosan érezték magukat. Nem zsidókkal együtt enni még mindig nehéz volt a zsidó keresztyéneknek. Az ilyesmi teljesen ellentmondott mindannak, amire apáik és anyáik 2000 év óta tanították őket. Még nehezebb volt nekik enni azokat az ételüket, amelyeket maguk a pogányok ettek. Így hát összebújtak ezek a zsidó kebelbarátok, a régi szép időkre gondolva, és mert nem akarták maguk alatt vágni a fát. Péter "okot adott" a feddésre és Pál meg is feddte. Vagy hiszel a kegyelem evangéliumának, vagy megpróbálsz ételekkel, cselekedetekkel, ószövetségi szertartásokkal megigazulni Isten előtt. Nem teheted, hogy elfogadod a keresztyén evangéliumot, mely minden embert ugyanarra a szintre helyez, aztán meg úgy teszel, mint aki Isten elit népéhez tartozik. Az evangélium egyetlen tollvonással eltörölt minden megkülönböztetést, mellyel mi különbséget teszünk jó és rossz emberek között: mindnyájan bűn alá vagyunk rekesztve. És az üdvösség csak kegyelemből van. Egyszerűen nincs más út. Hitbeli testvéreinkhez való kapcsolatunkban figyelembe kell vennünk, hogy vannak magatartásbeli különbségek, és el kell tűrnünk a bizonyos dolgokat illető véleménykülönbségeket. De ha tudjuk, hogy mit jelent kegyelemből megváltottnak lenni, akkor határozottan felemeljük a szavunkat mindenféle gyakorlat és tanítás ellen, melyek aláássák az evangéliumot. Minden büszkeségnek és előítéletnek vége van. A kegyelem evangéliuma alapján kell az embereket néznünk és kell velük élnünk. Ha visszahozzuk akár csak a legkevesebbet is a régi megkülönböztetésekből, már "nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járunk".Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-BONTAKOZTASD KI, AMIT ISTEN BELÉD HELYEZETT
"Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. "
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. "
(Fil 2,12-13)
Akaratod megegyezik Istennel, de van a testedben olyan hajlam, ami tehetetlenné tesz, noha tudod, meg kellene tenned azt a dolgot. Amikor az Úr megszólal a lelkiismeretünkben, lelkiismeretünk először akaratunkat rázza fel. Akaratunk pedig mindig megegyezik Istennel.
Akaratod megegyezik Istennel, de van a testedben olyan hajlam, ami tehetetlenné tesz, noha tudod, meg kellene tenned azt a dolgot. Amikor az Úr megszólal a lelkiismeretünkben, lelkiismeretünk először akaratunkat rázza fel. Akaratunk pedig mindig megegyezik Istennel.
Azt mondod erre: ,De én nem tudom, hogy akaratom összhangban van-e Istennel?" Nézz Jézusra és rájössz, hogy akaratod és lelkiismereted mindig megegyeznek vele. Ami ezt mondatja veled, hogy "nem teszem", az nincs olyan mélyen, mint az akaratod. Az romlottság és megátalkodottság, s ez soha nincs egyértelemben Istennel. Az akarat mélyebben van az emberben, mint a bűn.
Isten az embernek a teremtésnél főelemként az akaratot adta; a bűn mint megromlott hajlam, utólag jutott be az emberbe.
Az újjászületett emberben az akarat forrása mindenre képes: "...mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből" (13).
Figyelemmel és gonddal kell véghezvinned, amit Isten munkál benned. Üdvösségedet nem megszerezned, hanem véghezvinned kell, mialatt szilárd elhatározással, rendíthetetlen hittel állsz rá Urad teljes és tökéletes váltságára. Ha ezt teszed, nem lesz ellentétes akaratod Isten akaratával, az Ő akarata a te akaratod lesz. Saját önkéntes választásaid Is-ten akaratának vonalába esnek, életed pedig olyan természetes, mint a lélegzés. Akaratodnak Isten a forrása, ezért viheted véghez az Ő akaratát. A megátalkodottság, értelmetlenség visszautasítja a világosságot. Egyet lehet csak vele tenni: dinamittal a levegőbe röpíteni. Ez a dinamit: a Szent Szellem iránti engedelmesség. Hiszem-e, hogy a Mindenható Isten az akaratom forrása? Isten nemcsak várja tőlem, hogy cselekedjem az Ő akaratát, hanem Ő maga az bennem, aki megcselekszi.
Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Segítőszolgálat az öröm gyarapítására
Az öröm első és legfontosabb forrása a hit. De a szeretet is örömforrás. Nem azok az emberek boldogok, akik kényelmes életet élnek, hanem azok, akik másokért fáradoznak.
- Isten népe mindig örömmel énekelt az Isten által ajándékozott győzelmekről. Az Úr által adott kegyelmi napok és nagy segítségének megtapasztalásai is örömet szereznek és vidámságra hangolnak (Zsolt 118, 15. 24; 126, 3). Még az Úrért elhordozott szenvedések is örömmel töltötték el Pál szívét (Kol 1, 24). Az eljövendő dicsőség reménysége további nagy örömforrás, különösen a jelen nagy nyomorúságai között.
Hívő keresztyénnek lenni annyit jelent, mint örömben élni. A bűn uralma alatt nincs igazi öröm. A bűn romlására van az embernek és szétrombolja életörömét. Aki segít neked abban, hogy megszabadulj a bűntől, az a te örömöd munkatársa. Tekintsd nagy szeretetszolgálatnak azt, amikor valaki figyelmeztet hibáidra és az egyébként gyógyíthatatlan bajra orvosságot kínál. Ne tekintsd ellenségednek azt, aki megmondja neked az igazságot, hanem lásd meg benne örömed munkatársát (Gal 4, 16). "Ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek" - olvassuk János első levelében. Röviddel előtte ezzel jelöli meg levelének a célját: "... hogy örömünk teljes legyen." Ez a kettő egybe vág. Az öröm növekszik, fokozódik, minél inkább megszabadulunk a bűntől és minél inkább növekszünk a hitben. Ha a Megváltó egészen teret nyer életünkben, vele együtt a teljes öröm is behatol abba.
Az öreg János apostolnak az volt a boldogsága, hogy közösségünk lehet az Atyával és a Fiúval. Ezt a boldogságot kívánja olvasóinak is. Ezt tapasztaljuk meg, minél inkább eltávolodunk a világtól és saját énünktől. Miből erednek szomorú, borús óráink? Nem voltunk hűségesek és éberek az imádságban. A gonosz erőt vett rajtunk. Miért vagyunk olyan halálosan letörtek minden veszteségnél? Még mindig fölöttébb ragaszkodunk dolgokhoz, még mindig vannak bálványaink és ezért vigasztalanok vagyunk. Honnan ered a kedvetlenség, lehangoltság, érzékenység és keserűség, amikor emberek nagyon ránk telepszenek és megbántanak minket? Még mindig túlságosan a saját énünk körül forgunk. Ha mindenben Jézus lesz minden számunkra, akkor lesz mienk az a teljes, maradandó öröm, ami Jézusban volt, mert az Atya minden volt számára.
Hívő keresztyénnek lenni annyit jelent, mint örömben élni. A bűn uralma alatt nincs igazi öröm. A bűn romlására van az embernek és szétrombolja életörömét. Aki segít neked abban, hogy megszabadulj a bűntől, az a te örömöd munkatársa. Tekintsd nagy szeretetszolgálatnak azt, amikor valaki figyelmeztet hibáidra és az egyébként gyógyíthatatlan bajra orvosságot kínál. Ne tekintsd ellenségednek azt, aki megmondja neked az igazságot, hanem lásd meg benne örömed munkatársát (Gal 4, 16). "Ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek" - olvassuk János első levelében. Röviddel előtte ezzel jelöli meg levelének a célját: "... hogy örömünk teljes legyen." Ez a kettő egybe vág. Az öröm növekszik, fokozódik, minél inkább megszabadulunk a bűntől és minél inkább növekszünk a hitben. Ha a Megváltó egészen teret nyer életünkben, vele együtt a teljes öröm is behatol abba.
Az öreg János apostolnak az volt a boldogsága, hogy közösségünk lehet az Atyával és a Fiúval. Ezt a boldogságot kívánja olvasóinak is. Ezt tapasztaljuk meg, minél inkább eltávolodunk a világtól és saját énünktől. Miből erednek szomorú, borús óráink? Nem voltunk hűségesek és éberek az imádságban. A gonosz erőt vett rajtunk. Miért vagyunk olyan halálosan letörtek minden veszteségnél? Még mindig fölöttébb ragaszkodunk dolgokhoz, még mindig vannak bálványaink és ezért vigasztalanok vagyunk. Honnan ered a kedvetlenség, lehangoltság, érzékenység és keserűség, amikor emberek nagyon ránk telepszenek és megbántanak minket? Még mindig túlságosan a saját énünk körül forgunk. Ha mindenben Jézus lesz minden számunkra, akkor lesz mienk az a teljes, maradandó öröm, ami Jézusban volt, mert az Atya minden volt számára.
Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Mindig meghallgat
„...meghallotta az Úr hangos sírásomat! Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr!"
(Zsolt 6,9-10)
Ez az én tapasztalatom is. Pecsétet üthetek rá, hogy Isten ígérete igaz. Sok-sok alkalommal csodálatosan meghallgatta szolgája imádságát, és most is meghallgatja könyörgéseimet, nem fordítja el fülét tõlem. Áldott legyen érte szent neve!
Annyi bizonyos, hogy a zsoltáros bizalmában rejtõzõ ígéret nekem is szól. Hadd tegyem magamévá hittel: „imádságomat elfogadta az Úr". Elfogadja, nem felejti el, és úgy és akkor teljesíti majd, ahogy és amikor szeretõ bölcsessége ezt a legjobbnak tartja. Szegényes kis imámat a nagy Király elé viszem, Õ pedig meghallgat, és kegyelmesen elfogadja kérésemet. Ellenségeim nem hallgatnak meg, de az én Uram meghallgat. Azok kigúnyolják könnyes imáimat, de az én Uram nem. Õ meghallgatja és szívén viseli könyörgéseimet.
Micsoda fogadtatás ez nekem, szegény bûnösnek. Mi elfogadjuk Krisztust, az Úr pedig - Fia érdeméért - elfogad minket és imáinkat. Áldott legyen ez a drága név, amely szabad utat biztosít imáinknak még az arany kapun át is.
Uram, taníts engem imádkozni. Hiszem, hogy meghallgatod könyörgésemet. Ámen.
(Zsolt 6,9-10)
Ez az én tapasztalatom is. Pecsétet üthetek rá, hogy Isten ígérete igaz. Sok-sok alkalommal csodálatosan meghallgatta szolgája imádságát, és most is meghallgatja könyörgéseimet, nem fordítja el fülét tõlem. Áldott legyen érte szent neve!
Annyi bizonyos, hogy a zsoltáros bizalmában rejtõzõ ígéret nekem is szól. Hadd tegyem magamévá hittel: „imádságomat elfogadta az Úr". Elfogadja, nem felejti el, és úgy és akkor teljesíti majd, ahogy és amikor szeretõ bölcsessége ezt a legjobbnak tartja. Szegényes kis imámat a nagy Király elé viszem, Õ pedig meghallgat, és kegyelmesen elfogadja kérésemet. Ellenségeim nem hallgatnak meg, de az én Uram meghallgat. Azok kigúnyolják könnyes imáimat, de az én Uram nem. Õ meghallgatja és szívén viseli könyörgéseimet.
Micsoda fogadtatás ez nekem, szegény bûnösnek. Mi elfogadjuk Krisztust, az Úr pedig - Fia érdeméért - elfogad minket és imáinkat. Áldott legyen ez a drága név, amely szabad utat biztosít imáinknak még az arany kapun át is.
Uram, taníts engem imádkozni. Hiszem, hogy meghallgatod könyörgésemet. Ámen.
Zsoltárok könyve 18. rész
1. Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.
2. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
3. Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
4. Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
5. Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
6. A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.
7. Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
8. Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
9. Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
10. Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
11. Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
12. A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
13. Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
14. És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
15. És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
16. És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
17. Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
18. Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
19. Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
20. És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
21. Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
22. Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
23. Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
24. És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
25. És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
26. Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
27. A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
28. Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
29. Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
30. Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
31. Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
32. Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33. Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
34. Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
35. Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
36. És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
37. Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
38. Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
39. Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
40. Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
41. És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
42. Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
43. És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
44. Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
45. A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
46. Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
47. Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
48. Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
49. A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50. Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
51. Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
Napi áhítat: Meglátni Isten mosolyát
Meglátod Isten szelíd mosolyát, arcának ragyogását az ő válaszaiban?
„Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz, és az ÚR megadta neki, hogy teherbe essen; és fiút szült. Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az ÚR, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál. Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és dajkálgatta. A szomszédasszonyok nevet adtak neki, és azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ez volt Dávid apjának, Isainak az apja. Ezek Pérec utódai: Pérec nemzette Hecrónt. Hecrón nemzette Rámot, Rám nemzette Ammínádábot, Ammínádáb nemzette Nahsónt, Nahsón nemzette Szalmónt, Szalmón nemzette Boázt, Boáz nemzette Óbédot, Óbéd nemzette Isait, Isai pedig nemzette Dávidot.”
Magyarázat
Látnunk kell, hogy Istenünket a múltban hozott rossz döntéseink nem akadályozzák abban, hogy újat kezdjen velünk és rajtunk keresztül. Számára nincs lehetetlen és reménytelen helyzet, terveit megvalósítja, és általában nem úgy, ahogy mi arra számítunk, vagy ahogy elvárnánk tőle. Nem kell keserűvé válnunk, amikor olyat látunk mások életében, családjában, ami nekünk nincs, vagy ami otthonunkból hiányzik.
Isten országában, Megváltónk lábainál (jelenlétében) Naomi és Ruth életéhez hasonlóan megújulunk és megvigasztalódunk. Nem várt kedvességével és törődésével Urunk újra és újra mosolyt tud csalni csalódott arcunkra, és mivel ő nemcsak a mi Istenünk, hanem gyermekeink Istene is, nyugodtak lehetünk afelől, hogy őket is meglátogatja megújító erejével. Kérjük ezt, hiszen ő nem feledkezik meg sóhajainkról, fájdalmas könyörgéseinkről, válaszaival időben érkezik, hogy lankadt kezeinket és megroskadt térdeinket megerősítse. Amikor Naomi kezébe vette unokáját, Isten válaszát láthatta meg benne, a sok fájdalom és csalódás után megvigasztalódhatott. A kisgyermek mosolya őt is örömre derítette. Te meglátod Isten szelíd mosolyát, arcának ragyogását az ő válaszaiban? Akkor ne felejts el hálával és csodálattal visszamosolyogni rá.
(Nagy-Kasza Dániel)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)