Isten asztaláról-Varga László

"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek."      Máté 5,13

A legkeményebb ítélet mind az egyház, mind az egyes keresztyén ember felett. E világ olyan, amilyen, azon hiába osztozkodunk, hogy nem olyan, amilyennek mi szeretnénk. De van benne egy igazi magasrendű feladatunk. A mi feladunk, akik magunkat a Krisztus neve után keresztyéneknek, "Christianus"-oknak nevezzük. Hogy jó ízt adjunk a világ ételének. Nem kell ahhoz nagy sokaság. Elég egy akkora mennyiség, amennyi só kell az ételben. Anélkül hiába van benne minden remek nyersanyag, hiába a szakács minden tudománya, ehetetlen az étel. Ma látjuk, Krisztus nélkül, az Ő törvényének érvényesülése nélkül mennyi nyomor, mennyi kiábrándultság, mennyi boldogtalan, magát feleslegesnek tudó ember van remek civilizációnk ellenére. Nagyon kellene az egyháznak és tagjainak öntudatos, áldozatos munkája. De ehhez az kell, hogy az egyház vezetői és tagjai meg legyenek győződve, hogy ők a föld sója, ők azok, akik Isten Lelkének irányítása alatt boldogságot, életcélt, szolidaritást, békességet hozhatnak a földre, ha teljes hittel alávetik magukat a Lélek vezetésének. Enélkül az egyház keveset ér. Az elbizonytalanodott, öntudatát vesztett egyházat és tagjait joggal tapossák sárba az istentelenek. Krisztus adja meg nekik ehhez a jogot.

Uram, hálás vagyok, hogy ilyen gyönyörű feladatban adsz részt nekem. De gyakran egyszerűen nem érzem magam illetékesnek, sem képesnek, vagy olyan súlyosnak érzem a terhét, hogy összeroppannék alatta, ha vállalnám. Pedig Te nem kívánsz tőlünk erőnk feletti szolgálatot. Irányíts, hogy észrevegyem, hogyan lehetnék sója közösségemnek! Hogy akik között élek, azoknak tudjak hasznára és örömére lenni, és itt békességet teremteni. Erősítsd meg egyházamat, tedd a szavát irányítóvá, tetteit mértékadóvá közöttünk, ne engedd, hogy eltaposásra váljon méltóvá! Ámen.