Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Amikor közeledett a táborhoz és látta a borjút és a táncolást, felgerjedt Mózes haragja.      2Móz 32,19

Mózes váratlan visszatérése jelképe az Úr Jézus visszajövetelének. Mind a két alkalomnál megtalálható a nép gonosz állapota, a nagy rémület és a szigorú ítélet. Valaki ezt mondhatja: nálam nem ilyen rossz a helyzet. Én sohasem vettem részt durva, pogány bálványimádásban. Nem! Ez lehet. Az elbukásnak ez a formája alig található meg nálunk. De az Isten megvetése, élvezethajhászás, pénzimádat és érzékiség pontosan olyan gonoszság, mint az aranyborjú körüli tánc. A vasárnapi szórakozásokat, mulatságokat nem jellemezhetnénk ezekkel a szavakkal: "a nép leült enni és inni és felkeltek táncolni és játszani"?! Gondoljunk csak a lakodalmakra. Először van valami vallásos rész. A lelkész beszéde nem hiányozhat. Az emberek nem akarnak vallástalanoknak látszani. Sokan azonban alig várják, hogy vége legyen az egyházi szertartásnak, s végre elkezdődhessen a vidámság. Az élvezethajhászás őrülete ma már a serdülő ifjúságot is elfogja. Ez éppen olyan, mint az aranyborjú körüli tánc. Az ember azt kérdi: Isten tulajdona volt az a nép? Ezek az emberek ugyanazok voltak, akik a minap tapasztalták meg Isten karjának szabadítását a Fáraó kezéből? Azok voltak ezek, akikért a páskabárány vére folyt, akik lelkesülve énekelték: "Éneklek az Úrnak, mert fenséges Ő"?! Igen, ez ugyanaz a nép volt. De Isten minden jótéteményét szélnek eresztették, az érzéki vágyat kellett kielégíteni, minden más közömbös volt számukra. Így állt egykor Izrael, s így van ma is, s így ír a Szentírás az emberiség akkori állapotáról is, amikor az Úr Jézus visszajön.