Varga László: Isten asztaláról

"[Jézus] szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig."      János 13,1

A szeretet nagyon viszonylagos dolog. Lehet szeretni egy kiskutyát, egy jó ételt. Lehet szeretni valakit, akivel egyszer elbeszélgettünk, és másnapra elfelejtjük. De hogy mit jelent az Istentől parancsolt szeretet, azt nehéz megítélni. Jézus tanítása üres lenne, csak olyan, mint más nagy tanítóké, akik mind a szeretetről beszélnek, ha a gyakorlatban is be nem mutatta volna. Ő "mindvégig" szerette az övéit. Ennek jele és bizonysága a kereszt. Ahogy a kereszten volt ereje a mellette vergődő gonosztevőt üdvösségre juttatni, ahogy képes volt imádkozni azokért, akik megfeszítették, ott is találva mentséget a számukra: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" - azt nem lehetett tanítani, magyarázni, csak megtenni. Mintha azt mondta volna: nem tudtok olyan bűnt elkövetni velem szemben, hogy én ne szeresselek. Megkínozhattok, kicsúfolhattok, leköphettek, megölhettek, én akkor is szeretlek benneteket. Úgy szeretlek, hogy mindezt vállalom értetek. Hogy képessé tegyelek benneteket arra, hogy ti is úgy szeressétek egymást. Hogy kiirtsam belőletek a felületes szeretetet, vele minden gyűlöletet, megátalkodottságot, bosszúvágyat, hogy egymást szerető testvérekké tegyelek. Ezt jelenti a "mindvégig". "Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is úgy tegyetek." Ez a keresztyénség.

Édes Istenem, de nehéz nekünk a Te törvényed! Nekem ökölbe szorul a kezem, ha csak szóval csúfolkodnak velem. Rosszul érzem magam, ha megbántanak és nem tudok elégtételt venni. Megsértődök és haragszom, ha a társam elfelejti, amire megkértem, és ha a gyermekem szemtelen, már a tenyerem is megindul. Hol vagyok én a "mindvégig" tartó szeretettől! És Te mégis szeretsz engem. Olyan jó ezt tudni és elfogadni. És olyan szégyen, amikor visszaélek vele. Taníts, Uram, úgy szeretni, ahogy Krisztus szeret engem. Köszönöm, hogy mindvégig szeretsz. Ámen.