Varga László: Isten asztaláról

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát."      Máté 7,1-5

Jézusnak ehhez a tanításához felesleges minden magyarázat. Legfeljebb annyi, hogy a szálka és gerenda durvának tűnő hasonlata egy korabeli népi közmondásból származik, azért értették jól akkori hallgatói. Nekünk arra volna szükségünk, hogy naponta olvassuk el, mielőtt társaságba indulunk. Hány felbomlott család maradna egyben, ha ez ki lenne írva a ház falára! Ha Krisztust akarod követni, talán ez a legelső parancs. Sokan bírálják az egyházat, mondván, hogy a bűnbánat, mely állandó bűntudattal jár, egészségtelen, mert kisebbrendűségi érzést kelt. Tévedés. Az istenfiúság bizonyossága kizárja azt. A bűntudatra azért is szükség van, hogy egészségessé tegye a látásunkat, lehetővé tegye más emberekkel a helyes összehasonlítást, a megértést, hogy "a szálkát ne lássuk gerendának" a más szemében. Milyen más lenne egész társadalmi életünk, ha a mások megítélése előtt előbb önmagunk hibáira gondolnánk, Krisztus igényére magunkkal szemben, csak azután szólnánk hozzá a mások bűneihez!

Uram, ne ítélj engem aszerint, ahogy én ítélek másokat! Te szerető, igazságos Atyám vagy, én csak bűnös gyermeked, aki naponta elhibázza az ítélkezést, elfelejtve saját hibáit és bűneit. Bocsásd meg nekem igazságtalan ítélkezésemet, és tégy embertársaim testvérévé azzal, hogy nem ítélem őket szigorúbban, mint saját magamat! És amikor engem ítélgetnek, abban a Te ítéletedet lássam saját igazságtalanságaim ellen, és a Te figyelmeztetésedként fogadjam el alázattal és kellő önvizsgálattal. Ámen.