Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ki-ki ölje meg atyjafiát, barátját és rokonát...!      2Móz 32,27

Első pillantásra Mózes szigorúsága az elvakult harag fellobbanásának tűnik. Ha azonban utána gondolunk, felismerjük, hogy Mózes szent buzgósággal az Istentől vett megbízást hajtja végre. Mielőtt ugyanis büntetett volna, esedező lélekkel állt Isten előtt, aki el akarta pusztítani Izraelt és Mózest akarta helyette nagy néppé tenni. Az ítélet végrehajtása után is az volt az első dolga, hogy közbenjárjon Istennél és bocsánatot kérjen hűtlen népéért. Mózes csak azután hajthatta végre az ítéletet, miután így kiáltott: "Akik az Úréi, ide hozzám"! De azt is láthatjuk, hogy Isten keménysége és ítélete is milyen határozottan érvényesül. Mózes összetöri a bálvány-szobrot, tekintet nélkül annak óriási értékére. Idősebb testvérét, aki hagyta magát félrevezetni, nyilvánosan és kemény szavakkal megfeddi. A legrettenetesebb halálbüntetéstől sem retten vissza, hogy népét további fegyelmezetlenségtől megőrizze. Azok az igazi nevelők, akiknél az isteni keménység szeretettel és türelemmel párosul. Ők keresztül tudják vinni a szigort, ahol Isten azt követeli, de a büntetés után igyekeznek belső szobájukba, hogy Isten irgalmát kérjék a megbüntetett számára. Bárcsak sok ilyen nevelőnk lenne a sok olyan szülő mellett, akik gyengeségükben vagy egyáltalán nem büntetnek, vagy vak dühből fenyítenek, s mindkettő által csak bajt okoznak az ifjú lelkekben, nemhogy segítenének rajtuk! A testi harag mindjárt üt. A szent haragot zabolázza a türelem, amely előbb mindent megpróbál azért, hogy a bűnöst megmentse.