Varga László: Isten asztaláról

"Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek!"      1Királyok 18,21

Ez az utasítás sokkal nehezebb, mint gondolnánk. Azt kívánja tőlünk, amitől a legjobban irtózunk: határozott állásfoglalást. Sokszor halljuk a vádat: a keresztyénség türelmetlen, kizárólagos. Hiányzik belőle a megértés mások igazsága iránt. Pedig azt még sokan elismerik, ha valaki éppen ilyen türelmetlenül és kizárólagosan magának akarja a házastársát, és nem fogadja el, ha azt más is igényli. Igen, nekünk kell az Isten. Kizárólagosan Ő kell. Pontosan az Ő szeretete, az Ő ereje, az Ő váltsága, az Ő üdvözítése kell nekünk. Tele van a világ Baalokkal, bálványokkal. Lehet válogatni belőlük. De tüzet - lelket melengető, megtisztító, életet adó tüzet - egyik sem tud szítani. Isten szeretetét nem lehet fél kézzel birtokolni. Az élet és a halál között nincs középút. Az üdvösséget vagy elnyerjük, vagy nem. Akár tetszik, akár nem, dönteni kell. A nem döntés is döntés, negatív döntés: nem vállalom Krisztust egyedüli Uramnak. Megtehetjük. Isten adta meg hozzá a jogot, a szabadságot.

Uram, olyan jó lenne mindennap biztosan állni egyedül a Te szolgálatodban. Én meg nem tagadlak, most is hozzád imádkozom, mindig kérem a segítségedet. Jó keresztyénnek tartom magam. És mégis, néha annyira kell a pénz, nem mindig nézem meg, honnan juthatok hozzá. Olyan fontos az emberek véleménye, nem mindig vállalom, hogy szemben álljak velük, bár a lelkiismeretem azt kívánná. Káromkodnak mellettem, nincs bátorságom kikérni magamnak. Gonosz emberek támogatására van szükségem, nem mindig merem előttük vállalni hitemet. Sokszor sántikálok kétfelé. Bocsásd meg, Uram, nehogy megtagadj ezért! Tőled kérek újra erőt a biztos, a határozott helytálláshoz. Ámen.