Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-PÉTER KÖVETI JÉZUST (II.)

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mk 14,66-72

66 Amikor Péter lenn volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya. 67 Meglátta Pétert, amint melegedett, ránézett, és így szólt: "Te is a názáreti Jézussal voltál." 68 Ő azonban tagadta, és ezt mondta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. 69 A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: "Ez közülük való." 70 De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: "Bizony, közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is." 71 Ekkor ő elkezdett átkozódni és esküdözni: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek." 72 És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: "Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem." És sírásra fakadt.

"Te is a Názáreti Jézussal voltál - ő azonban tagadta ezt és azt mondta: nem tudom, nem is értem, mit beszélsz."  (Mk 14,67 és 68)

Péter életében eljött egy nap, mikor már nem tudta többé Jézust követni. Természetesen szerette a Mestert. Midőn a csőcselék a kertben megpróbált kezet emelni Mesterére, Péter kardot rántott. Egy hajszálon múlt, hogy el nem találta a koponyát, és levágta Málkus fülét. Ne mondjuk, hogy Péter nem szerette Jézust. Csakhogy Jézus annyira más volt. Megdorgálta barátját és megérintette ellenségét gyógyító kezével. Most Péter részese a tárgyalóteremben, a törvényszéki udvarban zajló jelenetnek. Az udvarról Péter láthatta Jézust. Jézus arcán vér volt, csöndes és szelíd volt. Egyszóval Jézus olyan volt, mint egy bárány, amelyiket a mészárszékre visznek. Péter fejében teljes zűrzavar volt. Hogyan vállalhatna szolidaritást egy királlyal, aki olyan szelíd? Hogyan követhetne ő valakit, aki oly sokat szenved és úgy fogadja el ezt, mintha magától Istentől jönne? A szolgálólány ezt mondta: "Te is a Názáreti Jézussal voltál." Nem, - válaszolta Péter - nem voltam. Péter továbblépett, s most már a kijárat közelében állt meg. Valaki megint kérdezte: Nem a názáreti rabbihoz tartozol? Nem, - hangzott a válasz - nem is ismerem őt. És harmadszorra valaki érdeklődött, hogy nem tartozik-e Jézushoz. Félelem és kétségbeesés fogta el Pétert, s esküdözött, hogy nem ismeri Jézust. A kakas megszólalt. Hajnalodott. Nagypéntek hajnala volt. A Király bárány akart lenni. És a kapun túl állt Péter. Sírt, mint egy gyermek. De az ilyen könnyekben ott van a remény sugara. Minden hűtlen keresztyén, mi gyávák mindannyian, a Mester keresztjéhez jutunk vissza a bűnbánat útján.