(Jn 17:3)
Ahhoz, hogy teljesen megértsük, hogy mi is az örök élet, hasznos megértenünk, hogy mi nem az.
Az örök élet nem a véget nem érő létezés.
Mindenki létezni fog akár a mennyben, akár a pokolban. Továbbá az örök élet nem véget nem érő létezés a menny áldásaiban a fizikai halált követően. A János 3:36 és 5:24 azt mutatja, hogy az örök élet a hívő ember jelenidejű tulajdona. Jézus a János 17:3-ban úgy határozza meg az örök életet, mint az Atya és Jézus Krisztus megismerését. Az ismer szó intimitást jelent a puszta intellektuális ismeret helyett. Így az örök élet az jelenti, hogy intim, személyes kapcsolatban állunk Istennel az Atyával és Jézussal a Fiúval. A János 3:16 alapján ez a közeli kapcsolat Istennel jelenti az üdvösség lényegét. Bűneink bocsánata nem az üdvösség lényege: lényege az Atyával való intim kapcsolat. Természetesen Jézus kifizette az árat bűneink bocsánatáért, mivel a meg nem bocsájtott bűnök akadályként álltak közénk és Isten közé. Foglalkozni kellett vele, és Jézus ezt meg is tette; de ha üdvösségünk megáll a megbocsátásnál, akkor elmulasztjuk az örök életet. Az üdvösség út, hogy visszataláljunk az Istennel való harmóniához. Ehelyett manapság a földi élet problémáiból való menekvést és a pokol elkerülését hangsúlyozzák. A legtöbb nem hívő ember annyira el van foglalva a “földi pokollal”, hogy nem igazán gondol, vagy törődik az örökkévaló jövővel. A vallással találkoznak és valami mást keresnek, ami betölti a szívükben lévő ürességet.
Csak az Atyával való bensőséges kapcsolat képes betölteni az űrt – az örök élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése