Varga László: Isten asztaláról

"Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr!"      3Mózes 19, 18

Szabad tehát szeretnem magamat. Nem kell meggyűlölnöm, kínoznom magam. Élhetek boldogan életem Istentől kapott örömeivel. Örülhetek, ha szép új ruhát vehetek magamra, ha jól érzem magam lakásom kényelmében, családom, barátaim közösségében, ha jólesik kedvenc ételem és italom. Az én Uram, az Úr, megengedi, mert jó, mert szeret, mert örül az én örömömnek. Jó ezt tudni, hogy annál világosabban értsem meg kemény parancsát. Ugyanúgy kell szeretnem a mellettem élőket. Ne essék jól az étel, ha mellettem éheznek a rám bízottak. Ne érezzem jól magam az új ruhámban, ha mellettem rongyokban jár a testvérem. Ne büszkélkedjem kellemes lakásommal, míg a szomszédom fűtetlen lakásban nyomorog. Nem tudok mindenkin segíteni? Igaz. De megtettem mindazt, amit megtehettem volna? Ítélő Uram szeme szigorúan néz rám: Felelős vagy! Én vagyok az Úr!

Uram, szerető Istenem, köszönöm, hogy szeretsz engem. Köszönöm, hogy élvezhetem ajándékaidat. Köszönöm a családom szeretetét, barátaim megbecsülését, a lakást és a kenyeret, a munkát és annak eredményeit, és még annyi mindent, amit szeretetedből magaménak mondhatok. De sokszor megkeseredik mindennek az íze, amikor annyi nyomorúságot látok magam körül. Szeretnék segíteni rajta, de nem vagyok képes. Kinek segítsek először? Meddig terjed a felelősségem? Mit kell átadnom másoknak, nyomorultabbaknak? Uram, Te taníts meg rá! Add, hogy ne felejtsek naponta Tőled kérni útmutatást! Adj bölcsességet, hogy meg tudjam ítélni, mi az, ami éppen rám tartozik. És add, hogy minden rám szorulóban lássam meg a testvért, a felebarátot! Segíts, Uram, hogy képes legyek segíteni ott, ahol rám van szükség! Ámen.