Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Józsué halála után megkérdezték Izrael fiai az Urat.,,- Bír 1,1

Józsué, Isten hűséges szolgája elhunyt. Izrael vezetés nélkül áll. Kritikus helyzet. Az emberek megszokták, hogy ügyeikkel Józsuéhoz menjenek. Jóllehet voltak a népnek vénei, de nem volt köztük olyan, aki Józsué méltó utódja lehetett volna. Ebben a helyzetben Izrael mint nép megtalálta a helyes utat. Ezt olvassuk: "Józsué halála után megkérdezték Izrael fiai az Urat".

És mi? Mit csinálunk, ha hűséges tanácsadónkat, Istentől adott vezetőnket, apánkat, anyánkat, férjünket, vagy feleségünket elveszítjük? Izrael tanít bennünket: a legjobb és leghűségesebb tanácsadónkat, a legerősebb és legbiztosabb támaszunkat nem veszítjük el. Azt tehetjük, amit Izrael. Bemegyünk a belső szobánkba és a Zsolt 62,9 szerint cselekszünk: "Bízzatok Őbenne mindenkor ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket"!

Az is példaszerű, ahogy Izrael Józsué még be nem fejezett munkáját folytatja. Ő elfoglalta Kánaánt és Isten parancsa szerint kiirtotta a szörnyű bűnökbe merült kanaánita törzseket, de ezt a feladatot még nem fejezték be teljesen. A völgyekben és a hegyeken is éltek még erős bálványimádó törzsek, akik veszélyeztették Izraelt. Izrael első lépése Józsué halála után az ő munkájának folytatása volt.

Ha Isten hűséges emberei elválnak tőlünk, úgy tiszteljük őket legjobban, ha nemcsak sírjaikat díszítjük, hanem megkezdett munkájukat folytatjuk.

Hogy feladatukat jobban elvégezhessék, Izrael törzsei szövetkeztek a harcra. Ebben van a harmadik tanítás arra nézve, hogy mit kell tennünk, ha Isten elszólítja közülünk hűséges embereit: még jobban fogjunk össze, segítse egyik a másikat, hogy a győzelmet és az Istentől adott célt elérjük!