A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 2,1-13
1 Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,
2 hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.
3 Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.
4 Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.
5 Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek.
6 Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.
7 Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e?
8 Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén:
9 pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,
10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények,
11 zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól."
12 Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?"
13 Mások azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg."
"Megteltek mind Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni ... halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól."- (ApCsel 2,4 és 11)
Mi csak test és vér emberek vagyunk. Ezért képtelenek vagyunk felismerni Isten Lelkének jelenlétét, hacsak ő nem alkalmaz olyan jeleket, amelyeket észlelni tudunk emberi érzékszerveinkkel. Amikor a Szentlélek Isten eljött, hogy az övéiben lakjék, tetszett neki, hogy oly módon mutassa meg jelenlétét, amelyet minden ember észrevehet.
Először is ott van az a jel, amelyet a fül meg tud hallani, nevezetesen a zúgó szél hangja. Aztán az a jel, amelyet a szem meg tud látni, vagyis a gyertyaszerű lángok Isten összes választottján ott a felházban. A Szentlélek jelenlétének a legmeggyőzőbb jele azonban ezeknek az embereknek a beszéde. Úgy látszik, hogy a nemzetek közötti ősrégi korlátok mindegyike ledől. Egyetlen üzenet hallható minden nyelven. Ez pedig Isten csodálatos munkáinak a története. Egyetlen név hirdettetik minden nyelven. Ez a név Jézus neve.
A Lélek mind a mai napig sok jelet választ, hogy jelenlétét bebizonyítsa. Teljesen rátartozik a jelek megválasztása. Azok a jelek, amelyeket akkor, az első pünkösdkor választott (a szél zúgása, a tüzes nyelvek, a beszéd), soha nem ismétlődtek meg, amennyire tudjuk. Még a nyelveken szólás jele is, mellyel később találkozunk, eltér az első pünkösdétől, amikor egyetlen üzenet minden nyelven érthetővé vált.
Mégis, létezik egy biztos jel, mely által mindig meghatározhatjuk, hogy jelen van-e a Lélek, vagy nincs. Ő készteti arra az egyházat, hogy beszéljen Krisztusról. Ő mondatja el az emberekkel Isten csodálatos munkáit. Ez a Lélek jelenlétének bizonysága, és ez az élet jele.
Ahol csak jelen van a Lélek, az egyház merészen és világosan beszél Megváltójáról és Uráról.
"Megteltek mind Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni ... halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól."- (ApCsel 2,4 és 11)
Mi csak test és vér emberek vagyunk. Ezért képtelenek vagyunk felismerni Isten Lelkének jelenlétét, hacsak ő nem alkalmaz olyan jeleket, amelyeket észlelni tudunk emberi érzékszerveinkkel. Amikor a Szentlélek Isten eljött, hogy az övéiben lakjék, tetszett neki, hogy oly módon mutassa meg jelenlétét, amelyet minden ember észrevehet. Először is ott van az a jel, amelyet a fül meg tud hallani, nevezetesen a zúgó szél hangja. Aztán az a jel, amelyet a szem meg tud látni, vagyis a gyertyaszerű lángok Isten összes választottján ott a felházban. A Szentlélek jelenlétének a legmeggyőzőbb jele azonban ezeknek az embereknek a beszéde. Úgy látszik, hogy a nemzetek közötti ősrégi korlátok mindegyike ledől. Egyetlen üzenet hallható minden nyelven. Ez pedig Isten csodálatos munkáinak a története. Egyetlen név hirdettetik minden nyelven. Ez a név Jézus neve. A Lélek mind a mai napig sok jelet választ, hogy jelenlétét bebizonyítsa. Teljesen rátartozik a jelek megválasztása. Azok a jelek, amelyeket akkor, az első pünkösdkor választott (a szél zúgása, a tüzes nyelvek, a beszéd), soha nem ismétlődtek meg, amennyire tudjuk. Még a nyelveken szólás jele is, mellyel később találkozunk, eltér az első pünkösdétől, amikor egyetlen üzenet minden nyelven érthetővé vált. Mégis, létezik egy biztos jel, mely által mindig meghatározhatjuk, hogy jelen van-e a Lélek, vagy nincs. Ő készteti arra az egyházat, hogy beszéljen Krisztusról. Ő mondatja el az emberekkel Isten csodálatos munkáit. Ez a Lélek jelenlétének bizonysága, és ez az élet jele. Ahol csak jelen van a Lélek, az egyház merészen és világosan beszél Megváltójáról és Uráról.
Ma Jézus nevét dicsérik a világ minden részén. A földkerekségén mindenütt a Lélek az, aki életet ad az embereknek, megérintve szívüket. És ahol csak ez megtörténik, az embereknek valami mondanivalójuk lesz Isten csodálatos munkáiról. Ha a Lélek bennünk van, nemcsak lehetséges, hanem elkerülhetetlen is, hogy Krisztust dicsőítsük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése