Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Minden újjá lett

"Ezért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint. Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. "  (2 Kor 5, 16-17)

Aki Krisztust szereti, őneki él. S mivel a régi dolgok elmúltak és minden újjá lett, nem ismerünk többé senkit "test szerint". Mit jelent ez? Az emberekkel való kapcsolatainkban többé nem a "test" a mérvadó. A test a mi örökölt természetünk, melyet önző voltunk teljesen átjárt és megmérgezett. Mindaddig, amíg életünk meg nem újul, mi csak azt nézzük az emberekben, hogy kellemesek-e számunkra s kapunk-e tőlük valamit. Megfordul a dolog, mihelyt Jézus Krisztusba plántáltatunk és benne új emberré válunk. Most már azt kérdezzük magunkban, hogy mit tehetünk másokért? Mivel használhatnánk nekik? Többé nem megyünk el részvétlenül a másik ember mellett, hanem a szeretet szemével nézzük őt. Úgy látom a másikat, mint akiért ugyancsak meghalt Krisztus. Többé nem azt nézem, hogy mi az állása, milyen a külseje vagy magaviselete és nem tart vissza az sem, hogy gyámoltalan vagy unalmas ember.

Bizonyos emberek iránt érzett rokonszenvünk vagy ellenszenvünk a "testből" ered. Az új ember azzal a szeretettel van mások iránt, mint Jézus volt. Őneki sem voltak kedvencei és kivételezettjei, mindenki felé nyitott szívvel volt. Az újjászületett ember úgy nézi a többieket, mint Krisztusban való felebarátait és eltekint azoktól a dolgoktól, melyek elválasztólag vagy taszítótag hatnak. Mindenkivel együtt tud érezni s mindenkit szeretne Jézushoz vinni, hogy azok is olyan boldogok lehessenek, mint ő. Jézus többi tanítványai mind testvéreink, még ha van is bennük egy és más, amit nem találunk kellemesnek bennük.

A megvilágosodott ember felismeri másokban is Jézus munkáját. Nem vonul vissza és nem saját ízlése szerint válogatja meg saját társaságát. Szeretettel segít és szolgál a másik felé. A régi természet megszűnt, mégpedig egyszerre.

Az ember nem lassanként javul meg. Aki erre vár, menthetetlenül a régi marad. Ha pedig saját magunkat akarjuk megjavítani, a tapasztalat szerint még rosszabbá válunk. Minél gyökeresebben akarjuk a gonoszt kiirtani, annál jobban megerősödik. Ha azonban hitben a Megváltóra bízzuk magunkat, egyszerre jön létre a változás és nem részletenként. Hiszen meghalásról és születésről van szó és egyik sem történik apránként. Minden újjá lett s ennek az újnak kell minden tekintetben alakot öltenie.