A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 11,5-13
5 Azután így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,
6 mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek;
"...ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel."-(Lk 24,49)
Isten a rend Istene. Bárki megfigyelheti az ő rendjét a teremtésben. Először jön a rügy, aztán a virág, majd a mag. És az évszakok rendjét is az isteni bölcsesség rögzíti. Rend van a megváltásban: Krisztus születésének, szenvedésének, halálának, feltámadásának és mennybemenetelének tényei egy visszafordíthatatlan rendet alkotnak. És rend van abban is, ahogy részesülünk Krisztus jótéteményeiben: hallanunk kell, mielőtt hinni tudunk, és újjá kell születnünk, mielőtt a Krisztusban való érett hitre eljutnánk. Isten ragaszkodik ahhoz, hogy az egyházban minden "szépen és rendben történjék" (1Kor 14,40). Még a halálból való feltámadásnak is rendje van: "Mindenki akkor, amikor sorra kerül: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik Krisztuséi". (1Kor 15,23)
Isten tervének rendje szerint 40 napnak kellett lennie Krisztus feltámadása és mennybemenetele között. Azokban a napokban a tanuk felkészültek feladatukra. 40 napon át az Úr arról győzte meg az apostolokat, hogy ő él, valamint további tanítást adott nekik Isten országáról. De ugyan miért rendelte el Isten, hogy legyen egy tíz napnyi időszak a mennybemenetel és a Lélek eljövetele között?
Krisztus azt mondta apostolainak, hogy tartózkodjanak Jeruzsálemben. Az ApCsel 1,14 szerint " egy szívvel és egy lélekkel" tartottak ki az imádságban és a könyörgésben. A tíz napnyi várakozás tíz napnyi imádság volt. Csak azután "ruháztattak fel mennyei erővel".
Mi keresztyének állandóan hajlunk arra, hogy elfelejtsük: Isten a forrása a mi erőnknek. Ugyanolyan rohangáló emberek vagyunk, mint mindenki. Úgy érezzük, hogy vezetői képességre, intellektusra, szervezőkre és előkészítő ülésekre van szükségünk. Aztán egyszer csak rájövünk, hogy nincs erőnk.
Az a hatalom, amelyet a keresztyének nélkülöznek, nem az intellektus, a pénz vagy a szervezés hatalma, hanem "a mennyei erő". A tíz nap maradandó tanulsága ez: amíg nem vagyunk hajlandók várni az Úrra és imádkozni mennyei erőért, semmit nem fogunk elvégezni.
7 - és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked!
8 Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van."
9 "Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
10 Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.
11 Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle,
12 vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki?
13 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"
"...ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel."-(Lk 24,49)
Isten a rend Istene. Bárki megfigyelheti az ő rendjét a teremtésben. Először jön a rügy, aztán a virág, majd a mag. És az évszakok rendjét is az isteni bölcsesség rögzíti. Rend van a megváltásban: Krisztus születésének, szenvedésének, halálának, feltámadásának és mennybemenetelének tényei egy visszafordíthatatlan rendet alkotnak. És rend van abban is, ahogy részesülünk Krisztus jótéteményeiben: hallanunk kell, mielőtt hinni tudunk, és újjá kell születnünk, mielőtt a Krisztusban való érett hitre eljutnánk. Isten ragaszkodik ahhoz, hogy az egyházban minden "szépen és rendben történjék" (1Kor 14,40). Még a halálból való feltámadásnak is rendje van: "Mindenki akkor, amikor sorra kerül: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik Krisztuséi". (1Kor 15,23) Isten tervének rendje szerint 40 napnak kellett lennie Krisztus feltámadása és mennybemenetele között. Azokban a napokban a tanuk felkészültek feladatukra. 40 napon át az Úr arról győzte meg az apostolokat, hogy ő él, valamint további tanítást adott nekik Isten országáról. De ugyan miért rendelte el Isten, hogy legyen egy tíz napnyi időszak a mennybemenetel és a Lélek eljövetele között? Krisztus azt mondta apostolainak, hogy tartózkodjanak Jeruzsálemben. Az ApCsel 1,14 szerint " egy szívvel és egy lélekkel" tartottak ki az imádságban és a könyörgésben. A tíz napnyi várakozás tíz napnyi imádság volt. Csak azután "ruháztattak fel mennyei erővel". Mi keresztyének állandóan hajlunk arra, hogy elfelejtsük: Isten a forrása a mi erőnknek. Ugyanolyan rohangáló emberek vagyunk, mint mindenki. Úgy érezzük, hogy vezetői képességre, intellektusra, szervezőkre és előkészítő ülésekre van szükségünk. Aztán egyszer csak rájövünk, hogy nincs erőnk. Az a hatalom, amelyet a keresztyének nélkülöznek, nem az intellektus, a pénz vagy a szervezés hatalma, hanem "a mennyei erő". A tíz nap maradandó tanulsága ez: amíg nem vagyunk hajlandók várni az Úrra és imádkozni mennyei erőért, semmit nem fogunk elvégezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése