"[Jézus]... megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy... beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem. Jézus azt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!"- János 5,6-9
Testvérem, ne sajnáld az időt, vedd elő a Bibliádat, és olvasd végig ezt a történetet! Biztos, hogy vagy magadra, vagy egész mai világunkra ismersz benne. Hány millió olyan ember él ma a földön, aki tehetetlenül, nyomorultan, állandó panaszokban, irigységben és reménytelenségben éli végig egész életét! Mint ez a szerencsétlen, aki harmincnyolc éven át nyomorgott betegágyán. Azt hiszi, hogy mások a hibásak, hogy az a baja, hogy nincs embere, nincs aki segítse, nincs aki törődjék vele. Milyen komoly Jézus kérdése: Akarsz-e valójában meggyógyulni? Akarsz-e felhagyni nyomorgásoddal és vállalni az egészséges emberek munkáját és felelősségét? A válasz rendszerint csak a további panasz másokra, akik boldogok, sikeresek, "előttem lépnek be a siker és boldogság tavába". A gyógyulás egyetlen útja: Hagyd abba, kelj fel, vedd magadra teljes felelősséggel és bizalommal mindazt a gondot, ami eddig leigázott, és indulj előre! Nem igaz, hogy nem vagy rá képes. Bízd magad Istenre, és vállald! - Az az ember meggyógyult. Csoda történt, s ma nincsenek csodák? Ne hidd! Ugyanaz történik veled is, ha Jézusban bízva, neki engedelmeskedve elindulsz a szolgálat útján.
Uram, nekem sincs sok emberem, aki segítsen, de ott vagy Te mellettem, és az elég. A többi emberemet a Te utadon hamar megtalálom: azokat, akiknek rám van szüksége. S miközben azokat keresem, mindig megtalálom azokat is, akik szívesen segítenek nekem. Adj mellém embereket, akik nem rajtam, hanem nekem segítenek, hogy együtt vegyük vállunkra a mindennapok és a ránk szorulók terhét. Adj erőt a kacagásra és kacagtatásra, hogy több legyen a mosoly, mint a sírás, a közös öröm, mint az elhagyatott reménytelenség. Hadd értsem parancsodat: Kelj fel és járj! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése