"Dicsérjétek az Urat! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!"-Zsoltárok 106,1
Kinek van erre szüksége? Istennek? Ugyan, mivel lenne Isten dicsősége nagyobb vagy kisebb az én dicséretemtől? Rólunk van itt is szó. Nekünk van szükségünk arra, hogy állandóan érezzük, tudjuk, kikiabáljuk, mennyire szeret minket az Úr. Mikor legyőzi ellenségeinket, mikor megszabadít egy-egy reánk törő veszedelemből, mikor elűzi szomorúságunkat, mikor az Ő erejével képesek lettünk legyőzni valamilyen lenyűgöző szenvedélyünket, ki kell, hogy törjön belőlünk az ősi kiáltás: Halleluja, dicsérjétek az Urat, én is most tapasztaltam meg, milyen nagy az Ő szeretete, te is kiálts, testvér, téged is szeret. A közös öröm, a közös megtapasztalás éneke szakad fel szívünkből ezzel a zsoltárral. Milliók boldog bizonyságtétele. Miért maradnál ki belőle? Te talán még nem tapasztaltad? Vedd számba ne csak nyomorúságaidat, hanem azt a rengeteg áldást, amit életed folyamán kaptál Istenedtől. Te leszel szabad és boldog, ha együtt kiáltasz velünk: Dicsérjétek az Urat, én is tanúsítom az Ő szeretetét! Ámen.
Hálát adok neked, mennyei Atyám, hogy Te olyan jó vagy, hogy engem is úgy szeretsz. Hálát adok, hogy megismertetted velem is szereteted nagyságát, és képessé tettél arra, hogy együtt kiáltsam a Téged szerető milliókkal: Halleluja, dicsérjétek, Ő az én Uram, az én Megváltóm! Pedig látod, Uram, milyen nehéz egy mai embernek eljutni oda, hogy boldogan kiáltsa bele a világba hálaadását. Ha engem képessé tettél, nem az én érdemem. Talán nemrég még nem lett volna bátorságom hozzá. Te voltál és Te vagy velem, minden örömöm a Te ajándékod. Hitre is Szentlelked juttatott, bizonyságtételre is Te adsz erőt. Köszönöm, Atyám, hogy ilyen jó vagy hozzám. Add, hogy bizonyságtételem éneke tovább gyűrűzzön, hadd hallja meg minél több ember, és szóljon a boldog kórus: Szeret a Úr! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése