A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Kor 15,1-11
2 Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké.
3 Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.
4 Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon,
5 és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6 Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak.
7 Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.
8 Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.
9 Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát.
10 De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
11 Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké.
"...hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért... Eltemették, és ... feltámadt a harmadik napon ... Azért akár én, akár azok: így prédikálunk, és ti így lettetek hívővé."
(1Kor 15,2-4,11)
A keresztyénséget gyakran úgy állítják be, mintha az valami "igazságok készlete" - lelki, erkölcsi, vagy szellemi igazságok sorozata lenne.
De a keresztyénség mindenekelőtt történeti tények sorozata: Krisztus meghalt bűneinkért, ... Eltemették, ... Feltámadt ... Megjelent a szemtanúknak. Ha a keresztyénség erkölcsi igazságok sora lenne, az apostoloknak moralistáknak kellett volna lenniük. Ha a keresztyénség mély lelki igazságokból állna, akkor az apostolok minden bizonnyal "guruk" (=vallási vezető Indiában) lettek volna, példái a lelki emelkedettségnek. Ha a keresztyénség szellemi igazságok sora lenne, az apostoloknak "bölcseknek" kellett volna lenniük, nekünk meg mindannyiunknak szaktudóssá kellene válnunk.
Az apostolok azonban olyan emberek voltak, akik azzal léptek rá a világ porondjára, hogy bizonyos tényekről tettek tanúvallomást: "Mi tudjuk, mert láttuk. Láttuk, hogy megfeszítették. Láttuk a sírját. Tudtuk, hogy halott. Aztán láttuk őt, mint élőt. Érintettük őt. Hallottuk őt. És mi bűnösök, akik ezt nektek mondjuk, felmentünk vele az Olajfák hegyére. És láttuk őt felmenni az egekbe. Saját szemeinkkel láttuk ezt. Hisztek nekünk vagy nem hisztek?"
A keresztyénségnek sok más ajánlata is van: igazságrendszer, egy új és radikális szeretet, egy új emberkép és világnézet, páratlan lelki tapasztalatok stb. Mindezeket, mint "a keresztyénség lényegét" állították előtérbe azok a tanítók, akiket megragadott egyik vagy a másik szempont. És valóban, ezek közül egyet sem lehet elhanyagolni. A keresztyén hit egésze azonban a megváltás nagy tényeinek egyszerű meghirdetésén nyugszik: Krisztus eljött, élt és meghalt bűneinkért, eltemették és ismét feltámadt. Ezt prédikálja az apostoli egyház minden korban. Ezeken a tényeken alapszik minden hívő hite.
Lehet, hogy valaki fogyatékosan alkalmazza a keresztyén hitet életének egészére, de ettől még keresztyén. Kizárná azonban magát a keresztyén egyházból, ha tagadná az alapvető tényeket.
"...hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért... Eltemették, és ... feltámadt a harmadik napon ... Azért akár én, akár azok: így prédikálunk, és ti így lettetek hívővé."
(1Kor 15,2-4,11)
A keresztyénséget gyakran úgy állítják be, mintha az valami "igazságok készlete" - lelki, erkölcsi, vagy szellemi igazságok sorozata lenne. De a keresztyénség mindenekelőtt történeti tények sorozata: Krisztus meghalt bűneinkért, ... Eltemették, ... Feltámadt ... Megjelent a szemtanúknak. Ha a keresztyénség erkölcsi igazságok sora lenne, az apostoloknak moralistáknak kellett volna lenniük. Ha a keresztyénség mély lelki igazságokból állna, akkor az apostolok minden bizonnyal "guruk" (=vallási vezető Indiában) lettek volna, példái a lelki emelkedettségnek. Ha a keresztyénség szellemi igazságok sora lenne, az apostoloknak "bölcseknek" kellett volna lenniük, nekünk meg mindannyiunknak szaktudóssá kellene válnunk. Az apostolok azonban olyan emberek voltak, akik azzal léptek rá a világ porondjára, hogy bizonyos tényekről tettek tanúvallomást: "Mi tudjuk, mert láttuk. Láttuk, hogy megfeszítették. Láttuk a sírját. Tudtuk, hogy halott. Aztán láttuk őt, mint élőt. Érintettük őt. Hallottuk őt. És mi bűnösök, akik ezt nektek mondjuk, felmentünk vele az Olajfák hegyére. És láttuk őt felmenni az egekbe. Saját szemeinkkel láttuk ezt. Hisztek nekünk vagy nem hisztek?" A keresztyénségnek sok más ajánlata is van: igazságrendszer, egy új és radikális szeretet, egy új emberkép és világnézet, páratlan lelki tapasztalatok stb. Mindezeket, mint "a keresztyénség lényegét" állították előtérbe azok a tanítók, akiket megragadott egyik vagy a másik szempont. És valóban, ezek közül egyet sem lehet elhanyagolni. A keresztyén hit egésze azonban a megváltás nagy tényeinek egyszerű meghirdetésén nyugszik: Krisztus eljött, élt és meghalt bűneinkért, eltemették és ismét feltámadt. Ezt prédikálja az apostoli egyház minden korban. Ezeken a tényeken alapszik minden hívő hite. Lehet, hogy valaki fogyatékosan alkalmazza a keresztyén hitet életének egészére, de ettől még keresztyén. Kizárná azonban magát a keresztyén egyházból, ha tagadná az alapvető tényeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése