Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az én életem Krisztus

"Nekem az élet Krisztus. "-(Fil 1, 21) 

Az élet Krisztus nélkül csak látszatélet. Ábrándozunk az életről, de amikor felébredünk ebből az álmodozásból, döbbenten jövünk rá arra, hogy ez az élet csak egy gondosan elleplezett halál volt; Isten szemében éppoly értéktelen valami, mint a pelyva. Jézusnak a bűnösök iránt való szeretete, mellyel Pálhoz is fordult, új élet alapja lett. Az Úr közel vonta őt az Atya szívéhez. Amikor Jézus a maga irgalmas kegyelmét közli valakivel s amikor Isten érthetetlen szeretetéből önmagát ajándékozza a bűnösnek, akkor már ott van az új élet is. "Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem" (Gal. 2, 20). Az új élet, amely kiárad bennünk, ennek az isteni szeretetnek és az afelől való bizonyosságunknak az árjából táplálkozik.

Krisztus lett minden Pál számára, s viszont mindene, beleértve az életet is, most már Urához tartozott. Életének tartalma Krisztus lett. Belőle és neki élt csupán. Ő jelentette azt az életörömöt is, ami őt eltöltötte. Megízlelte és meglátta, hogy milyen jó is volt hozzá az Úr. Elveszíthetetlen öröm forrása lett az a tény, hogy Krisztus az övé és ő a szolgála lehet. Krisztus volt az életereje is, aki mindenre képessé tette. Szenvedni és tűrni tudott érte. A gyalázatot és szomorúságot egyaránt Jézus erejében hordozta. Életcélja is kizárólag Krisztus volt. Az ő szenvedésében és feltámadásában részesülni, hozzá hasonlóvá válni volt minden célja. Megszűnt régi, önző élete. Most már Krisztusból és Krisztusnak él. Vajon ilyen a te keresztyénséged is, vagy még mindig csak önmagad körül forgó élet? Ha valóban Krisztus az életed, akkor ez abban is megmutatkozik, hogy őt éled mások előtt. Látja-e környezeted Krisztust ragyogni a magatartásodból és egész életedből? -

Krisztus az én életem - milyen gazdagságot rejt magában ez a néhány szó! Tudjuk, hogy természeti életünk mulandóság alá vettetett. Ha azonban valóban Krisztus az életem, felesleges aggódnom azon, hogy könnyen elveszíthetem az életemet. Krisztus nem hal meg, s így egy örökké tartó élet birtokosa vagyok. És ha Krisztus az életem, akkor még a meghalás is nyereség, mert a halál még szorosabb kapcsolatot teremt Jézussal. E földi testünk egy bizonyos válaszfalat képez s a halálban éppen ez omlik le, hogy ővele maradjak elválhatatlanul.